2019. július 29., hétfő

Szexualitás: Prostitúció


Fordította és összeállította: Takács Anikó és Czékus Viki

Korábbi Szexualitás cikkek itt elérhetőek:
A most következő cikk Cobra 2018. március 7-i Szexuális energia című bejegyzéséből való.
Részlet a Szexuális energia című Cobra bejegyzésből:

„Mindennek tetejébe, az arkhónok elkezdték a bolygón erőszakosan elnyomni a női szexuális energiát a nők szisztematikus traumaalapú programozásával úgy, hogy brutális nemi erőszakokat követtek el ellenük a kurgán arkhón invázió alatt, több, mint 5000 évvel ezelőtt.
Az i.e. 3000 és i.sz. 300 közötti időszakban a nők még képesek voltak kifejezni magukat szexuális gyógyítókként az Istennő templomokban.
Majd a 4. századi kazár kurgán invázió brutálisan véget vetett ennek a hagyománynak és még jobban elnyomta a nőket szexuálisan. Majd a középkorban az inkvizíció még tovább ment, amikor máglyán égették el a nőket.”

A teljes Szexuális energia című cikk itt elolvasható:


Most pedig jöjjön akkor a lefordított cikk.



Prostitúció

Írta: 0609 - Mother Earth blog


Mint a hindu templomok devadasiai (olyan fiatal lányok, akik életüket egy isten imádatának és a templom szolgálatának szentelték), prostituált-papnők osztották szét az Istennő kegyelmét az ősi közép-keleti templomokban. Gyakran Khariszokként (a görög–római mitológiában a báj, a kellem, a jóság, a kreativitás, a termékenység istennői, akik a természet harmóniáját testesítették meg), vagy Gráciák néven ismerték, mivel a szépség és kedvesség egyedi kombinációjával rendelkeztek, melyet kharisznak hívtak (a latin caritas szóból eredően), amelyet később "jótékonyságnak" (angolul: "charity") fordítottak. Valójában olyan volt, mint a hindu karuna, az anyai-szeretet, gyengédség, vigasz, a misztikus megvilágosodás és a szex ötvözete.

Hésziodosz mondta, hogy a szent szajhák vagy Hórák érzéki varázsa "lágyította a férfiak viselkedését". Ishtar, Babilónia Nagy Szajhája kijelentette:"Én egy irgalmas/könyörületes prostituált vagyok". Mária Magdolna azt mondta hivatásbeli nővéreiről: "Nem csak magunkkal szemben vagyunk könyörületesek, hanem az emberiség összes fajával szemben is”.
Az ősi kéjnők gyakran magas társadalmi státuszokkal rendelkeztek és tudásukért tisztelték őket. Mint a Mennyek Királynőjének megtestesítői, akiket Palesztinában Qadeshetnek hívtak, a Nagy Szajhát, a kéjnőket királynőkként tisztelték a tanulmányi központokban Görögországban és Kis-Ázsiában.

Megj.: Quadeshet-az arab "qadisha", a héber "kadesha" Szent Prostituáltat vagy Szent Szüzet jelent. Quadeshet Astarte és az ő templomi "segítőinek" másik elnevezése is volt. A szó maga "Papnő"-t jelent. A Koránban ezt a nevet Mohamed gazdag feleségére is használták, Khadija-ra, aki pénzzel támogatta a törekvéseit. Astarte, a Szent Prostituált, Ishtar szíriai megfelelője volt, aki Babilónia nagy Szajhája, aki a Könyörületesség Nagy Anyja.

Néhányan tényleg királynőkké is váltak. Theodora császárnő, Iusztinianosz felesége, templomi kéjnőként kezdte pályafutását. Szent Heléna, Nagy Konstantin császár édesanyja is kéjnő volt, mielőtt szent császárnővé vált. Egy egyiptomi történet szerint, Bubasztisz (ősi egyiptomi város) papnője egy vele töltött éjszakáért, a férfiak összes világi javát kérte cserébe. Ezt mondta: " Én egy hierodúla vagyok (templomi papnő), nem pedig egy átlagos személy”. Egészen a legutóbbi időkig Egyiptomban még létezett egy olyan osztálymegnevezés, hogy "ghazye", mely olyan nőkre vonatkozott, akik "Szent szajhák". A Mamelukok (Egyiptomi uralkodó réteg) idejében igencsak tisztelték, és azzal jutalmazták őket, ha letelt a szolgálatuk, hogy feleségek lehettek.


A Templomi Prostituáltakat a betegségek gyógyítóiként is tisztelték. A hüvelyváladékukban gyógyító erőt feltételeztek. Egy Sufi közmondás szintén ezen a véleményen van: "A nő vaginája gyógyító erővel bír." Még a nyáluk is gyógyulást tud előidézni. Jézusnak, a vakok gyógyítása nyállal, szintén egy matriarchális (anyajogú) tradíció másolata. Egy Ninive-ből származó agyagtáblán az áll, hogy a szembetegségek gyógyíthatóak egy szajha nyálával. A Szajhák boszorkányok, prófétanők és látók is voltak. A héber szó "zonah" egyaránt jelent prostituáltat és prófétanőt.

"Szent Anyák" jelölték ki Japán szabad szerelmű papnő-sámánnőit, akik Lélek Asszonyokként is ismertek voltak. Isten menyasszonyává válva beléptek a szentélybe, hogy egy Pappal háljanak együtt, akit Isten Szelleme kerített hatalmába.

Hasonló szokások jellemezték az indiai devadasikat, a kéjvágyó Égi Nimfák emberi másait. Népszerű volt ez a hivatás. Aphrodité templomait Erice-ben, Korinthoszon, és Cipruson, valamint egyéb helyeken ezer szent kéjnő szolgálta: a piece.

Megj.:Korintosz - Az ókor számos kultúrájában találkozunk a szakrális, valláshoz kötődő prostitúció jelenségével. A templomi prostituáltat az általa szolgált istennő időleges megtestesülésének tekintették, aki szeretkezés közben fizetővendégét is „isteni állapotba” emelte. Babilonban minden asszony köteles volt életében legalább egyszer Istár szentélyébe vonulni, és fizetség ellenében odaadni magát valamelyik férfinak. A díjazást az oltárra helyezték, mint megszabadulásuk árát. A szép asszonyok hamar elkerültek onnan, de voltak, akik több évet is eltöltöttek a templomban, míg végre valaki hajlandó volt közeledni hozzájuk. Egyiptomban is létezett ez a kultusz, elsősorban Amon isten és Bászet istennő kultuszához kapcsolódva. Az ókori Görögországban Aphrodité korinthoszi templomában előfordult, hogy egyidejűleg ezer prostituált is tevékenykedett."

Amikor a hellén görögök a feleségeket lefokozták a szolgák, vagy cselédek státuszára, a hetérák, vagy kurtizánok megmaradtak jogilag és politikailag egyenlőnek a férfiakkal. A római legfelsőbb arisztokrata matrónák eladták magukat a Juno Sospita templomban, amikor kinyilatkoztatásra volt szükség.
Minden babilóniai nő eladta magát a templomban, mielőtt férjhez ment. Az amoriták szent törvénye szerint, "annak a nőnek, aki házasságkötésre készül, paráználkodással kell töltenie hét napot a templom kapujánál".

Ezek a törvények az Istennőt voltak hivatottak megbékíteni, aki elítélte a monogámiát abban a korban, amikor nem volt formális házasság, és a gyerekek nem ismerték édesapjukat. A görög mitológiában, a Nagy Anya megtiltotta a Mennyei Zeusz Atyának, hogy monogám házasságra lépjen, kitartva amellett, hogy csak az ő saját, ősi csoportos házasságra épülő rendszere volt tisztességes.


A Veshya a szent szajhákat jelölő tantrikus kifejezés volt, amely az Istennő legrégebbi neveinek eredete lehetett. Görögországban és Rómában, Hesztia, vagy Veszta, a Szív-anya, akit a Vesta-szüzek szolgáltak, akik eredetileg kéj-papnők voltak.

Megj.:Veshya szanszkrit szó, jelentése: prostituált, szajha.

"Szív" és "Föld", mindkettő az angolszász Istennő, Ertha vagy Hertha oltárából keletkezett, aki északi Hesztia-Vesta volt. A matriarchális időkben minden nő családi tűzhelye az ő oltára volt.

Megj.:Magyarul nem érthető, ezért magyarázatképpen ideírjuk az Istennők nevét angolul: Earth - Ertha - Föld, Heart - Hertha - Szív.

A szív volt az omfalosz is, az univerzum női középpontja, a templom köldök köve, amely körül a szent kéjnők az Idők Táncát adták elő. A táncoló kéjnőket aztán Hoursnak (Óráknak) hívták: ez volt a perzsa houri, és a görög horae.
Az egyiptomi templomi-nők az Óra/Hour Hölgyei is voltak. Mindegyikük az éjszaka egy meghatározott óráját felügyelte, és Ra naphajóját védelmezte útja során az alvilágban, abban az adott órában.

Megj.: Érdekességképpen angolul az óra "hour".

A Hour-ok(Órák) Tánca a Horae (isteni "Whores", "Szajha") pogány szertartásaként kezdődött, akik táncokkal töltötték az éjszaka óráit, ahogy a későbbiekben a keresztény szerzetesek imával töltötték a napot. A legrégibb igazi héber néptáncot még mindig horának hívják, a Szent szajhák körtáncai nyomán. A Horae őrizte a Mennyország kapuját is, segítette az áldottak lelkét, és irányította a mennyei köröket.


A "hor" héber kifejezés lyukat, üreget, vagy gödröt jelent, közös szinonímája a Szent Prostituáltnak és az általa szolgált Istennőnek, akinek a jóniját egy lyuk, üreg, gödör, vagy egy medence szimbolizálta a templom szívében.
Hasonló volt a latin puteus kifejezés is, az üreg vagy lyuk, a spanyol puta, azaz "szajha" eredete. A köznép rómaiak puticuliba temetkeztek, "gödrökbe", amely mint minden sír, az újjászületés méhét jelképezte.
A közös gyökér a védikus puta, "pure", azaz tiszta, vagy "holy", avagy szent kifejezések voltak, valamint az avesztai putika, a születés vizeinek misztikus tava.

"A Tó Hölgye" Eurázsia szerte a Nagy Istennő egy elnevezése volt. Arámiai nyelven a kegyhelye Athra qaddisa volt, "a szent hely", szó szerint, egy "mennyei kéjnő-hely", vagy nemi lyuk, vagy tó.

Megj.:Az Istennő yonija (az isteni nemző energia szimbóluma, szanszkritül a jelentése: női méh, de az elnevezés vonatkozik a teljes női ivarszervekre, mint vagina, szeméremtest és méh. "Minden születés természetes kapuja", így hivatkoznak rá a Kaula Tantrában, a Sáktizmusban és a Sivaizmusban.) a ligetben az "Athra qaddisa" volt, a szent hely (szószerint: isteni szajha). Néha "Szentségként" volt ismeretes. Athirat, Athra, Aethra és az egyiptomi Hathor voltak a különböző megnevezései ugyanannak az Istennőnek.


"A vizek mélyére merülni annyit tesz, hogy a Maja misztériumokba kell leásni, kutatva az élet igazi titkát... A kozmikus vizek egyszerre a makulátlan forrása mindennek és rémisztő sír is”.
Egész Ázsia nőnemű elemnek hívta a vizet, a teremtés forrásának, a sztoikus filozófia bárkájának. Az effajta vizek mélyére merülni a közösülés szimbóluma volt. A férfiak, akik e módon egy Szent szajhával áldoztak, elérhették a spirituális megvilágosodást, amelyet "horasisnak" hívtak. Ez a kifejezés az Újszövetségben félrevezetően "vízióként" jelenik meg.

Egy szemita klán, a Keletkezés (eredet) Horái-nak (Szent szajhái) nyomai visszavezethetők, származásuk a Nagy Istennőtől való, "Hora"-tól. A zsidóknak voltak tisztelt prostituáltjai Jósiás Király idejében, akik a templom közelében éltek és függönyöket szőttek a szent ligetnek.

Megj.:Szemita - a szemita vagy sémi nyelvek közé olyan nyelvek tartoznak, mint az akkád, arab vagy héber.

A Biblia modern fordításai "szodomitáknak" hívja őket, de az eredeti megfogalmazás szerinti jelentése " Szent szajhák". Az ilyen Szent szajhák gyakran "Isten menyasszonyai" voltak, akik elkülönültek, hogy Isten fiainak adjanak életet, azaz ők próféták és néha szent áldozatok voltak.

A Szent Szajhákat "Szüzek" néven illették és valóban nem voltak házasok (lásd Szűz származás). Mind a középkori nővérek, apácák, a "munkahelyüket" fátylakkal takarták el, mely a jelképükül szolgált. Ishtar-Asherah-Mair-Anath nem csak a Nagy Szajhák voltak, de a Nagy Szüzek is. ( Kadeshák, Szent Egyek)

Megj.: ha valakire azt a nevet használják, hogy Kadesha, akkor azt jelzi, hogy az illető gyönyörű és nagyon erős személyiség, amivel foglalkozik maximálisan ért hozzá, rendkívül megértő és érti az Élet fogalmát, csodálatos barát és komolyan is veszi azt.
A görög megfelelője Athéné volt, akit úgy ismertek, hogy "Szűz" (görögül: Parthenia). Athéné temploma, a Parthenon, ismert volt arról, hogy hierodulák (Szent szajhák) szolgáltak ott közösen az Istennő megszentelt helyein és más Istennő szentélyekben. Később a mítoszok észszerűsítették az örök életre szóló "buja Termékenység Istennők szüzességét" ismétlődő szűzhártya megújító ceremóniákkal, lásd a tenger a baptistáknál (megj.: ők ragaszkodnak a teljes víz alá merítkezéshez keresztelkedéskor, a baptista görög szó jelentése: bemerítő.) vagy az éves fürdés a szent forrásokban.

A Nagy Anyaistennő Hera szüzessége évente volt helyreállítva, méghozzá Návplioban (görögül Nauplia), Kanathos forrásánál merítkezve. A Pausaniaiak (jelenleg település Olaszországban) úgy tudták, hogy a mítosz a fürdő Istennő elképzelés rítusán alapszik.

Mivel a Szajhák lényeges helyet foglaltak el a pogányságban, a keresztények állandóan becsmérelték és rágalmazták a szakmájukat. A papok nem akarták teljesen kiírtani a prostitúciót, de azt szerették volna elérni, hogy a spirituális jelentései, vonatkozásai csonkolva legyenek.
Aranyszájú Szent János kiérdemelte Konstantinápoly pátriárkájának (pátriárka: görög szó, mely a "páter" és "arkhón" szóból származik, jelentése: korlátlan hatalommal rendelkező rangidős férfi vezető.) magas szintű dicséretét azáltal, mert elvette a templomi prostituáltaktól azt a kegyet, hogy "tisztelettel adózzanak a személyüknek".

A Mennyei Szajhák hármasa mitikusan lett szűziesítve: ők voltak a három Szent szűz, akik együtt haltak mártír halált: Agapé (Görög szó, jelentése: legmagasabb szintű, önfeláldozó szeretet), Kiónia ( Szószerint Kioszit jelent, onnan származót. Kiosz egy kis sziget az Égei-tengeren.) és Irén ( A név jelentése: Béke. Görög eredetű, a mitológia szerint Eiréné Zeusz és Themisz leánya, a Hórák egyike, a béke istennője.).

Megj.:Szent Agapé, Irén és Kiónia vértanúnő testvérek voltak, akik Thesszalonikiben először börtönbe kerültek, majd tűzben kivégezték őket 304. április elsején (mert szent könyveket tartottak maguknál). Szenvedéstörténetük megőrizte a vértanúságuk hiteles leírását.

A valódi szajhákat száműzték a nekik szánt házakba, melyek nem voltak többé templomok. A prostituált házak tradicionális piros lámpája eredetileg a római Vénuszok ( Vénusz, más néven Aphrodité Istennő szolgálólányai) házaitól származik, akik egy erekcióban lévő férfi hímtag (görögül fallosz) jelzést használtak, vérpirosra festve.

A középkori germán törvény megtiltotta az embernek, hogy "hörgr"-t ( ónorvég szó, jelentése: oltár, szentély, templom, óangolban "hearg" néven ismeretes.) építsen vagy hogy a házát hörgr-nek hívja, különben "büntetés terhe mellett bírságra ítéltetik, melyben minden penny-ét oda kell adnia, amilye van". A hörgr egy pogány szent hely, a "Szent szajhák" háza, ahol a papnők az óvallást gyakorolták.
Izlandon voltak ilyen helyek, "Hörgsholt"-ok, melyek még azonosak voltak az ősi szentélyekkel.
Időszámításunk szerint 1000-ben az izlandiak "beleegyeztek", hogy kereszténnyé váljanak legalább névben, és hogy megkeresztelkedjenek, de aki szerette volna, legálisan még mindig engedélyezve volt, hogy az ősök rítusait ünnepelje a privát házában, melyet "hörgr"-nek hívtak. Mindaddig, amíg az egyház vissza nem vonta ezt az ígéretet és már nem tolerálta ezeket a cselekedeteket.
A korai évszázadokban, a hörgr egyfajta "vénuszdomb, szeméremdomb" (mons veneris) volt vagy egy "középpont, köldök" egy szent ligetben, erdőben. Valaha ez a másik szó a "hus" (house-ház) ugyanazzal az értelemmel rendelkezett: "az imádat, a bálványozás helyszíne, mivel minden matriarcha (női családfő) egyszer a "saját szívének Istennőjét" imádta, melyet megosztott több "férjjel" is (angolul: hus-band - férj, házi férfiak csoportja). A keresztény definíció szerint a "hussy" (angolul csintalan, kacér, ringyó lányt jelent), a Ház Asszonya (Lady of the House), egy olyan nő, aki zilált szexuális életet él.

A szexuális szabadosságot nagyra becsülték, és nem rosszallották pl. a középkori lovagi költők (Minnesingerek), akik új nevén: Minne (ónémet dialektusban jelentése: mély, tiszta szerelem) imádták az Istennőt.

Megj.:A lovagi költészet és a nőtisztelet fénykorában a költészet fő tárgya a szerelem volt, és ekkor a költők sokszor megszemélyesítették a szerelmet: Frau M. M. istennő, néha egyértelmű Vénusszal.

Ellenezték az elüzletesített prostitúciót, mivel ez az ő istenségük degradációját (lealacsonyítás, megalázás) jelentette:
"Szerelem, minden szívek királynője, aki szabadnak született, az egyetlen és páratlan. Legyen beszüntetve a nyilvános áruba bocsájtása! Micsoda szégyenteljes elismerése ez annak az érzelemnek, amit a mi alapos megismerésünk követel meg vele kapcsolatban! Elkeseredett gondolatokkal, hazugságokkal és megtévesztéssel ápoljuk a Szerelmet, és aztán elvárjuk tőle a szív és a test örömét, élvezetét, de ehelyett inkább csakis fájdalommal átitatott, erkölcsileg romló betegséget hordoz, és mételyt, mely a Szerelem talaját behintette."

A hittudósok valamennyire beleegyeztek a kereskedelmi célú prostitúcióba, mint egyfajta "törvényes erkölcstelenség"-be. Erről ír Aquinói Szent Tamás egy önellentmondó megfogalmazásában.
Aquinói Szent Tamás mondta, hogy a prostitúció szükséges volt, hogy megakadályozza a férfiakat a szodómiától: "Vedd el a világtól a Prostituáltakat" - mondta ő, "és meg fogod tölteni szodómiával."

A prostitúció felhatalmazta a férfit arra, hogy "romlott"-ként "elfajult"-ként tekintsen a fűvel fával lefekvő nőkre, bár a velük hasonlóképpen zilált szexuális életet élő klienseik is tanácstalan áldozatoknak tűntek ebben a kényszerhelyzetben. Hiányzott az igazságnak az a felismerése, hogy a legtöbb prostituált egy sokkal erősebb kényszer hatására cselekszik, ami nem a férfi szexuális igénye miatt van, hanem mert szükségük volt az anyagi javakra, hogy életben maradjanak. Nem volt könnyű életük. A Prostituált arra volt kényszerítve, hogy egy idegennek legyen a szánalmas, megalázott szolgája. Legrosszabb esetben az illető prostituált meggyötört áldozattá vált.

Bizonyos papságellenes írók fenntartották azt az álláspontot, hogy a Prostituáltaknál tiszteletben kell tartani azt a készséget, hogy kedvesek legyenek. Lorenzo Valla egy 15.századi írásában, melynek neve A Gyönyörről (De Voluptate), kiált azért, hogy térjenek vissza az ősi szokások, így hangoztatva ezt: "Horace minden gyönyöre megvan és jó." Így ír még Valla: " A Szajhák és a Prostituáltak többet érdemelnek és tesznek az emberiségnek, mint az apácák a szüzességükkel és az erkölcsösségükkel!" Természetesen ez a felfogás sajnos nem győzedelmeskedett.


Két évszázaddal később, az angol inasok ünnepelték a Húshagyó Keddet (angolul: Gyóntató kedd) azzal, hogy "beugrottak" a bordélyházakba és megverték az ott dolgozó nőket. Angliában az is szokássá vált a férfiak számára, hogy megbüntessék a pártfogolt szajhákat úgy, hogy megbénították őket: elvágták a lábaik izmait, hogy maradandóan nyomorékok legyenek. Ez emlékeztet arra a kínai szokásra, amikor úgy bénítottak meg kurtizánokat, hogy elkötötték a lábukat.

Megj.: a lábelkötés majd 1000 éven át volt "divat" Kínában, az ilyen eljáráson átesett nők csak kis távolság megtételére voltak képesek, segítség nélkül sokszor még arra sem. Cserébe a lassú, tipegő, kissé ringó járást a férfiszem számára igen kellemesnek találták, kecsességét a női erényekkel és szexuális vonzerővel kötötték össze. Az eljárás a kislányoknál éveken át tartott egészen kicsi kortól kezdve és rendkívül fájdalmas volt.

Megj.: A Gyóntató keddel kapcsolatban egy konkrét eset is leírásra került. 1668-ban volt egy lázongás a bordélyházak ellen Londonban. Több ezer fiatalember rombolt le piros lámpás házakat East Enden, megerőszakolták az ottani prostituáltakat és kifosztották őket. Válaszul a történtekre megjelent egy iromány "A Szegény Szajhák Petíciója" névvel, melyet II. Károly akkori angol király szeretőjének Lady Castlemaine-nek (eredeti nevén Barbara Palmer) címeztek és kérik, hogy legyen segítségére Nővéreinek. Némi fizetséggel támogassa őket, hogy újraépíthessék tulajdonukat és segítsen nekik a megélhetésüket rendezni.

Isten szószólói azt hangoztatták, hogy: Isten keményebben megbünteti a pokolban a szajhákat, mint a földi átlagembereket. Ezeknek a szószólóknak a saját maguk önsanyargatása megdöbbentő erőszakot idézett elő a szexuális fantáziákban.
A szerzeteseknél a megvonás és elfojtás ahhoz vezetett, hogy a hívságos köznépet titokban irigyelték és szenvedélyesen gyűlöletet éreztek irántuk, mivel ők sejthetően élvezték a szexualitás minden ténykedését. A gyűlölet kitört egy pokoli, gonosz fantáziaszüleményben.
Francois Arnoux abbé, Riez kanonokja 1622-ben állt elő egy ilyen példával: " És a léha asszonyok, akik a legkegyetlenebbek, sárkányt tartanak karjaikban, tűzben égnek...legyenek megkötözve és leláncolva a lábfejeik és a lábaik a sárkány kígyófarkával és legyen átfogva az egész testük a könyörtelen karmaival, aki ráteszi nyálas és bűzlő száját rájuk, majd belélegzik tűzokádó, kénköves, mérgező lángjukat. Ez a sárkány a borzalmas, takonykóros orrával, mely levegő büdös és mérgező.....ez a sárkány ad számukra szenvedést és kínt, ezer hascsikarást és méhük keserű tekeredését. Minden átkozott léha nő ezért ordít, és a démonok vannak velük. Nézzétek ezeket a ledér nőket, nézzétek ezeket a szajhákat! Legyen valóban gyötrelmes kínjuk! Így legyen, így legyen, ti sátáni lények, ti boszorkányok, ördögi fúriák! Nézzétek ezeket a ringyókat! Szajha egy népség! Hányjátok le őket és töltsétek ki bosszútokat rajtuk, minden kínotokat, amit csak tudtok!"

Kastoriában, a Szent János templomban a női szakasz falán van egy festmény, mely azt ábrázolja, hogy Isten hogyan büntet meg egy szajhát. Megkötözve a pokolban, lábai szétfeszítve két démoni lény által, mialatt egy 3. démoni lény izzó vasat márt a vaginájába.
A nő mellett egy másikat azért büntetnek, mert szexuálisan kelleti magát, egy másikat pedig, akit Csalfa Kokettálónak (kacérkodó) neveznek, hasonlóan megbüntetnek, mert nem adja oda magát. Azok a nők, akik idejártak, ebbe a templomba, rendesen kifogásolva voltak bármilyen gondolatért, hogy ők elátkozottak, ha így cselekszenek és elátkozottak ha nem így.

A papok nem tettek különbséget aközött, hogy valaki hivatásos prostituált vagy csak egy szerelmes nő egy szeretővel. Mindkettő "szajha" volt. A patriarchális erkölcsösség teljes célja az volt, hogy a nőnek nincs joga felszedni és kiválasztani a férfiakat. Egy nőnek teljes szenvedéllyel szerelembe esnie tragédiához vezet, így gondolkozott a középkori egyházközösség: ha csak egy pár lopott órát is töltött egymással két szerelmes, a szenvedés örökkévalóságig tartó pusztulására lettek ítélve.

Ez az elgondolás látható egy Matthias Grünewald festményen, A szerelmesek kárhozatán, amely bemutat egy bűnös párt, amint lesoványodott testükkel a pokolban élnek, kukacok rágják keresztül magukat a húsukon, a nő egy összetekeredett kígyóval van megkoronázva, a nemi szervét pedig egy varangyos béka gyötri.

Egy 15. századi illusztrációhoz kötődően, Hippói Szent Ágostontól Az Isten városa címmel (Civitas Dei), a szerelmesek nyársakkal legyenek összekötve a pokolban és szén felett süljenek, melyet folyamatosan legyeznek ördögi lények.

A nyugati vallás ilyen rémes és hátborzongató büntetéseinek felidézése után, mely a szexuális élvezet ellen szól, aligha meglepő, hogy a nyugati civilizáció teljesen megragadt egy beteges erőszak állapotában, hogy elpusztítsa az öröm minden formáját.
Pedig még a keresztény mennyországban is léteznek a szajhákat oltalmazó különleges lények, akik hasonlítanak a pogány, római szajha-istennőkhöz, mint Vénusz és Meretrix (latin szó, jelentése: kurva, örömlány, prostituált). A Szajhák hivatalos katolikus patrónusai (védőszentjei, pártfogói) Szent Afra, Szent Aphrodite és Szent Maudline ( Mária Magdolna). Jól látható az Istennők korábbi elnevezésének szentté avatása.
A Szajhák legfőbb védelmezője Szűz Mária volt. Antwerpenben, egészen jelen századunkig, a prostituáltak bizonyos éves ünnepnapokat tartottak, felvonulva körmenetben a templomokhoz, hogy gyertyákat szenteljenek és gyújtsanak meg a Szent Szűznek, ahogy ők hívták saját különleges Istennőjüket.

Egy gyakorta emlegetett középkori elbeszélés szerint, amikor egy apáca elhatározta, hogy elszalad a kolostorától, hogy néhány napig prostituáltként éljen, Mária magára öltötte a kóborló apáca megjelenését és átvette a helyét a zárdában, így nem keresték és üldözték. A történet német variációja szerint, az apáca Beatrix, elhagyta kolostorát, hogy pogány kedvesével éljen együtt 15 évig. Amikor visszatért, meglátta, hogy Mária szolgált helyette minden tekintetben egész idő alatt.

A középkori bordélyházak nem igazán voltak különbözőek a kolostoroktól. A papnők pogány csoportjainak maradványa még hozzátapad mindkét intézményhez. Korábban "iker zárdák" voltak, férfiakkal és nőkkel, egyesülve egy közösségként, néha befogadva felszentelt prostituáltakat is. Számos pápa tartott fent "Szent Bordélyházakat" Rómában, pl. Nápolyi Johanna (I. Johanna nápolyi királynő) alapított egy prostituáltakból álló vallásos házat, melyet úgy hívtak, hogy "The Abbey" (magyarul: Az Apátság) Avignon pápai városában.
A Viktória korban még mindig teljesen megszokott dolog volt a kupleráj Madamját "the Abbess"-nek (magyarul: apáca-fejedelemasszonynak) hívni, bár a történelmi előzmény elfelejtődött. hogy miért. Lásd Mária Magdolnát.


A zsidó-keresztény tradíciókon kívül, a prostitúció gyakran teljesen legitim életstílussá vált. A fekete afrikaiak sohasem fogadták el teljesen a misszionáriusok nézeteit bizonyos dolgokkal kapcsolatban. A fehér ember törvényei megfosztották az afrikai nőket a vagyonuktól és elvették tőlük a jogot a földműveléstől, kereskedelemtől és kézművességtől, amivel a gyermekeiknek biztosították a megélhetést. Az afrikai nők elszenvedtek egy az öntisztelettel kapcsolatos pusztító veszteséget, mivel a társadalmukban egy nő a saját bevétele nélkül megvetéssel és szégyennel kellett, hogy szembenézzen. Rálelve arra a tényre, hogy a fehér emberek fizetni fognak a szexuális kegyeikért, sok afrikai nő felvállalta, hogy prostituált lesz, csak hogy utolsó megmaradt lehetőségként tisztességes életet tudjon magának biztosítani. Az afrikaiak úgy tekintenek a sikeres prostituáltakra, mint "hasznos alkalmazottra", üzletasszonyként kezelik és nem bűnös asszonyként.

Ennek kontrasztjaként, a keresztény társadalom ritkán ajánlott fel bármilyen hivatalos lehetőséget arra, hogy valaki a prostitúciót karrierként kezelje. De fél-tudatosan nézve, másrészről, fiatal lányok százai "estek bele" ebbe a hivatásba. A 18. századi Londont elárasztották a kislány gyermekek, akik kínlódva tartották magukat életben azzal, hogy prostituáltak voltak. Egy korabeli röpirat így ír róluk: "Kis teremtmények egy rakáson, a köztereken alszanak a legkegyetlenebb évszakokban is, és néhányan közülük, akiknek a magassága alig éri el még egy ember nadrágjában a derékszíját, olyanok, akiket muszájból hoztak a világra vagy a lelencház kitaszított…". Hogy tovább fokozza az ellenszenvet ezek ellen a kislányok ellen, a röpiratíró úgy hívja őket, hogy erkölcstelen szajhák:" a leghatalmasabb bűn, hogy kivetik hálójukat az elővigyázatlanok felé, és elpusztítják a lélek és a test értelmét megannyi ártatlan fiatal úriembernél."

Egy korabeli elnevezés szerint a "wench" (magyarul: nőszemély, némber) jelentett mindkettőt: gyermeket és szexet is. Dryden (angol költő és irodalomkritikus) szerint az úriember leírása a következő: "ő az, aki eszik, iszik és bőségesen szexel." Nyilvánvalóan úgy értette, hogy egy olyan férfi, aki hajléktalan fiú vagy lány gyermekeket szed fel az utcákról, hogy kielégítse a normálistól eltérő szexuális sajátosságait. Később a "wench" egy alacsonyabb osztálybéli nőt jelentett, egy szolgát vagy egyszerű parasztasszonyt, aki elérhető és szexuálisan "használható" egy úriember számára.

A 19 századra több ezer 14 év alatti lány került be az angol rendőrség regisztrációjába, mint "egyszerű prostituált". 1860-ban Londonban legalább 500 regisztrált 13 év alatti prostituált létezett és 1500 további, akik 16 év alattiak voltak. A viktoriánus kori úriembereknek az volt a kedvére, ha gyermek szüzeket erőszakolhattak meg, akiknek a legmagasabb áruk volt a kuplerájokban.

Ezeknek a tapasztalt gyermek szajháknak megtanították, hogy hogyan sírjanak és kínlódjanak, mint egy újonnan deflorált (szüzességétől megfosztott) áldozat, úgy hogy közben piócát vagy törött üveget helyeztek a hüvelyükbe, ezáltal előidézve, hogy meggyőzően vérezzenek.

Josephine Butler vizsgálódásai a prostitúció angol rendszerében ahhoz vezettek, miszerint a jogalkotás megemelte a "beleegyezés évét" 14-re, de még így is számos fiatalabb lányt fogtak el erővel és zártak be bordélyházakba. "A jog lazán vette az emberrablás tényét és a büntetés a lányokkal való kereskedésért nem volt komoly." A férfias törvényeken alapuló hatalomnak érdeke volt a prostitúcióhoz, mindaddig míg tisztán meg nem értették a burjánzó nemi betegségekkel való kapcsolatát. A bordélyházak legális szabályozása intézményesítve lett, de ez nem jelentette, hogy bezárták őket. Ez azt jelentette, hogy az alanyoknak orvosi, egészségügyi vizsgálaton kellett részt venniük, így már "biztonságosak" voltak a férfi kuncsaftoknak.

A Szajhákat nem tekintették "teljesen kifejlett" emberi lényeknek. A 18. századi jelző rájuk az volt, hogy ők "hússal rendelkező kényelmi illemhelyek". Az a szó, hogy "illemhely" (angolul convenience) azt is jelentette, hogy árnyékszék, budi. Most aztán tényleg elmondható, hogy ez egy óriási visszaesés az antikvitás nagyra becsült, szent Szajháitól.
                                                        A képen: Te vagy a Szentély

Széljegyzet: A Szajhák Anyjaként, Ishtart úgy hívták, hogy a Nagy HAR Istennő. Az ő magas rangú papnői voltak a "Harine"-k, akik Ishtar városának spirituális vezetői, uralkodói voltak. HAR rokona volt a perzsa "huri"-nak (buja szépségű nő). A görög Hora-ból ered a hárem szó, aminek a jelentése a Nők Temploma vagy Szentélye. Egy hasonló jelentéssel bír a "seraglio" (hárem) szó a sémi karavánszerájból, ami a királynők szent helye.



dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.