Fordította
és összeállította: Réder
Ágnes és Czékus Viki
Az
itt megjelenő cikk Cobra Szexuális energia című bejegyzéséből
való. Részlet a cikkből:
„Sok
cabal tag elferdítette és eltorzította az alacsonyabb szintű
Istennői misztériumokat, amit okkult tanulmányaik részeként
kaptak meg. Sok cabal tag lemorzsolódott az ősi
misztériumiskolákból az ókorban múltbeli inkarnációjuk során,
amikor megbuktak azokon a vizsgákon, melyek során hozzáférést
nyerhettek a magasabb szintű misztériumokhoz, majd megtartották,
visszaéltek vele és eltorzították az alacsonyabb szintű
misztériumokat, melyekhez már volt hozzáférésük. A cabal
megpróbálja érvényre juttatni az alacsonyabb szintű
misztériumokkal kapcsolatos eltorzult felfogását az
átlagembereknél Hollywood-on és a tömegmédián keresztül.
Mindez
a felszíni lakosságot nagyon széttöredezett állapotba helyezte.
Sok
férfi, akik csalódottak ettől a helyzettől, elkezdték játszani
„A Játékot”.
Az
emberi szexualitás széttöredezett állapotának igazi gyógyulása
csak az Istennői energia a bolygó felszínére való megérkezésén
keresztül fog megtörténni.
Ahhoz,
hogy ez megtörténjen, engedni kell magunknak érezni és kifejezni
az érzéseinket.”
A
teljes Szexuális energia cikk itt elérhető:
Az
ebben az írásban szereplő cikk angolul már sajnos nem található meg,
mert törölték, de még sikerült korábban lementenünk, ezért
születhetett meg a fordítása.
Íme
a cikk:
Inspiráció:
Az érzelmek valódi ereje - Kulcs egy Megvilágosodott Bolygóhoz
Írta:
Justin Deschamps
Az
erő nem abban rejlik, hogy elnyomjuk az erőteljes és intenzív
érzelmeket, elrejtjük a könnyeket és eltakarjuk az érzéseinket.
Az
erő abban rejlik, hogy szabadon fejezzük ki ezeket az érzéseket,
felszínre hozva és mindenki számára láthatóvá téve mindazt,
amit a lényünkbe zártunk; legfőképpen önmagunk számára. Ehhez
bátorságra és merészségre van szükség, különösen egy olyan
világban, ahol hamis erő uralja a mindennapjainkat.
Az
a kultúra, mely megpróbálja megszégyeníti azokat, akik szabadon
nyilvánítják ki a legbelsőbb érzelmeiket - az örömkönnyeket,
a bánat okozta sírást, a hirtelen jött eksztázisból fakadó
érzelmi kitörést - nem igazán erős, alapvetően inkább gyenge;
könnyen megrontja a zsarnokság s árulójává válik lénye igaz
természetének.
Az
a társadalom, mely nem képes előidézni és támogatni az egyén
útkeresését és az élet őszinte érzelmeinek megismerését, nem
lehet sikeresebb a zenésznél, aki nem tud szívből énekelni, vagy
a művésznél, aki megmásítja az ötleteit a közízlés kedvéért.
Amikor
egy férfi vagy egy nő a vulkánszerűen feltörő érzelmit
szabadjára engedi, lénye mélyére hatol, lelkük energetikai
oldáson megy keresztül, ami kétségtelenül az elméjük erőteljes
gyógyulását is eredményezi.
Az
elme, mely nem ismeri az igaz és megingathatatlan érzelmi szabadság
örömeit a bizonytalanság és gátlásosság börtönében él,
melyet megbénítanak a félelem és a gyávaság kötelékei. Az
elme az érzelmi pangásban megbetegszik és eltorzítja a logikát,
s ahogy az idő halad, irtózatos valami lesz belőle - olyan árnyék,
mely fokozatosan felemészti a lélek fényét.
Ne
szégyenítsünk meg másokat őszinte érzéseik miatt, tápláljuk
őket és öleljük magunkhoz, ahogyan tápláljuk az elmét is, mely
életre hívta őket. Az energia mozgás (érzelem) olyan, mint az
elektromos áram.
Ha
a kondenzátor, ami az érzelmeket tárolja, nem képes
felszabadulni, hogyan lenne képes az elme, mely ennek az energiának
otthont ad, megnyugvást találni?
Hogyan
lehetne az elme a szabad kifejeződés lehetősége nélkül tiszta
és koncentrált, ténylegesen logikus és pontos, ha kicsavarják és
eltorzítják azok az érzelmek, melyek belülről rágják úgy, mint egy élősködő, melytől nem szabadulhatsz.
Csak
akkor ismerheti meg lényünk legmélye a tisztaság, fényesség
fenségességét, kifinomultságát, ha elengedjük mindazt, amit
elnyomtunk és a kivirágzó lélek végre termékeny talajba
ereszthet gyökeret.
A
kihívás az, hogy érzelmileg önazonosak legyünk, ugyanakkor mások
igazságát is tiszteljük, hogy ők is szabadon fejezhessék ki
magukat. Megengedni valakinek, hogy kifejezze az érzelmeit,
önmagáért, nem ugyanaz, mint engedni valakinek a féktelen
bántalmazást.
Az
érzelmi szabadság azon érzés belső művészete, melyet a
viselkedésben egyszerűvé kell tenni, és nem szabad
összetéveszteni az erkölcstelen és ártalmas elmék
fegyelmezetlen tetteivel.
A
bántalmazás, akár érzelmi szabadság, akár hideg számítás az
oka, mindig szembetalálja magát a kozmikus igazságossággal; a
megbocsátás gyógyulást hoz, ugyanakkor a törvény iránti
felelősség megvédi az ártatlanokat.
Az
a kultúra, mely támogatja az érzelmi szabadság kifejezését és
biztonságos teret nyújt a néha a heves érzelmek szabadon engedésének is, a globális megvilágosodás
útján jár. És azok a lények, akik érzelmileg felszabadító
kultúrában élnek, lelkük virágzásának alkotóivá válnak, folyton növekvő civilizációnak
adva életet, mely az igazságra, a szépségre és a jóságra épül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.