Idézet Cobrától:
"Január elején a Galaktikus Központi Faj az összes elrejtett atlantiszi kristályt aktiválta, beleértve a 30 láb magas Astar kristályt is, amely a tengerfenék alatt található a Bermudák közelében:
https://www.moyracaldecott.co.uk/wdp/atlantis-the-crystal-in-the-bermuda-triangle/Azok az atlantiszi kristályok most összekapcsolódnak a Cintamani és Galaktikus Cintamani rácsokkal és felerősítik őket."
Az itt említett link került lefordításra.
A részlet a Kristály legendák című könyvből származik, melyet Moyra Caldecott írt. 26. Fejezet.
A könyv itt:
Moyra Caldecott: író, költő, művész
Úgy tűnik, Edgar Cayce, a floridai Virginia Beach híres látnoka és gyógyítója 1968-ban megjósolta, hogy Atlantiszt felfedezik. Egy 1968-ban kezdődött kutatássorozat során Dr. Ray Brown, egy hivatásos búvár, felfedezte azt, amiről meg volt győződve, hogy egy víz alatti atlantiszi város a köznyelvben Bermuda-háromszögnek nevezett területen - egy olyan területen, ahol úgy tűnik, hogy ebben az évszázadban rendkívüli számú rejtélyes esemény történt.
Biminitől nem messze ő és legénysége elsüllyedt spanyol gályák után kutatott a kincskeresés reményében. A környéken rendkívül erős mágneses jeleket regisztráltak. Ekkor sem találtak semmit, de Ray Brown nem volt elégedett, és új legénységgel tért vissza. Ezúttal baleset történt, és Dr. Brown megtapasztalta a halált. Elmondása szerint sokkot érzett, amikor egy halászhajó hajócsavarja a fejét érte, majd a nyugalom és a béke mély érzése követte. Úgy érezte, hogy kitágul, amíg nemcsak az egész földgömböt, hanem az univerzumot is magába foglalta.
Kihúzták a vízből, és halottnak nyilvánították. Hirtelen érezte, hogy visszatér az életerő, és megrándult, mintha áramütés érte volna.
Két héttel később négy új búvárral elindult ugyanerre a területre. Egy hatalmas erejű trópusi viharba keveredtek, amely nemcsak a hajójukat rongálta meg, hanem a tengerfenéken lévő homokot is felkavarta. Így találtak rá egy hatalmas, víz alatti város maradványaira. Izgatottan fedezték fel. Egy ponton Brown, aki eltávolodott némileg a többiektől, felnézett, és a vízben áttörő napfénysugarak elkápráztatták. Egy gigantikus piramist látott, amely magas minőségre csiszolt kőből készült - olyan minőségre volt csiszolva, mintha tükör lett volna.
Közelebbről megvizsgálva megállapította, hogy egy kék kőből készült, amely a lapis lazulira hasonlított. Meglepődve úszott körbe-körbe, majd a harmadik körben észrevett egy nyílást, és átúszott rajta. Egy téglalap alakú, csúcsos mennyezetű kamrában találta magát (feltételezem, inkább olyan, mint az egyiptomi Gízában található Kephren piramisban lévő kamra). Ebből a mennyezetből "egy két hüvelyk átmérőjű, aranyszínű fémrúd lógott egyenesen lefelé, alatta pedig egy talapzat volt, amelyen felfelé irányuló fémkezek voltak. A markukban egy tökéletesen megformált kristálygömb pihent. A talapzat körül hét nagyon nagy kőszék állt". Brown levegőkészlete kezdett fogyni, és tudta, hogy nagyon kevés ideje van. Megpróbálta kimozdítani az aranyrudat, de nem sikerült. A kristálygömböt azonban sikerült birtokba vennie. Ebben a pillanatban, baljós jelenlétet érzett a teremben, és egy hangot hallott, amely azt mondta neki, hogy távozzon, és soha többé ne térjen vissza.
Visszasietett a felszínre a zsákmányával, és az általam olvasott cikk szerint még mindig nála van. Hatalmas energiával rendelkezik. Dr. Brown gyógyító lett, és a kristályt használja a munkájában. A figyelmeztetést megfogadva soha nem tért vissza arra a helyre, ahol megtalálta, de sajnos a vele lévő négy búvár igen. Mind a négyen megfulladtak. Brown szerint a kristály eltávolítása óta nem történt több tragikus és rejtélyes eltűnés a Bermuda-háromszögben.
Megjegyzés
Manapság olyan sok, a Bermuda-háromszöggel és Atlantisszal kapcsolatos élményt mesélnek, hogy az ember nem tudja, mit higgyen, vagy inkább, hogy milyen szinten fogadjuk el ezeket valóságként.
Mindez megtörténhetett - szó szerint -, és Dr. Brown birtokában lehet egy kristály, amely az ősi Atlantiszról származik. De akár így volt, akár nem - akár az oxigénhiány okozta téveszmékben szenvedett Dr. Brown, akár nem - az általa elmesélt történet gazdag mitológiai jelentőséggel bír, és mint ilyen, van valóságtartalma, amit jó lenne elfogadnunk.
A tudatosság óceánjában úszik. Vakító fény kápráztatja el (mint Sault a damaszkuszi úton). Egy piramist lát, amelynek alakja, ahogy azt az ókori egyiptomiak nagyon jól tudták, elvonja az ember tudatát a határozott, szilárd és "négyszögletes" világtól, és az ég felé irányítja. A piramis kék, mint a lapis lazuli - az ókori egyiptomiak legszentebb köve, amelyet egészen az afgán hegyekből hoztak, és szent képeiken az Istenek szemének használtak. Úgy ragyog, mint egy tükör - a tükör, amelyben az ember önmagával - az Énjével - néz szembe. Háromszor körbeúszik - a beavatás klasszikus száma. A sötétségen keresztül belép a szent tér világos belsejébe. A mennyezetről az aranyrúd a legmagasabb szellemi forrásból a földre vezeti az energiát, ahol a transzformátor, a kristálygömb várja, hogy befogadja azt.
A neofita ( újonc, tanonc) elveszi a kristályt. Ha úgy tetszik, hosszú felkészülési folyamat során nyerte el: a látása a "halál" állapotában; a bátorsága, hogy a balesete után újra a merülést választotta; a kitartása...
Figyeljük meg, hogy a folyamat azzal kezdődött, hogy világi értelemben vett kincset keresett, és azzal végződött, hogy lelki értelemben vett kincset talált: a gyógyítás képességét.
Hét szék áll a kristály körül. Hét Beavatott vagy Mester ülhetett ott az ősi időkben, akik az energiát közvetítették a világnak. A hetes szám mitikus erővel bír. Az, hogy széken ültek, arra utal, hogy a meditáció nyugodt állapotában voltak. Nem forgatták eszeveszetten a fogantyúkat és tárcsákat, és nem nyomkodták a gombokat. Az energia áthaladt a testükön, és eközben biztonságosabbá vált az emberek számára. Brown maga a kristályt a saját testének energiájával használja, és így az átvitt energia arra korlátozódik, amit a saját teste képes tartalmazni és továbbadni. Ha sikerült volna magával vinnie az egész atlantiszi apparátust a hét mágus irányítása nélkül, ki tudja, mekkora kárt okozott volna.
Mint minden szent tudást, ezt is óvják a visszaélésektől. Azok, akik nem állnak készen rá, nem kaphatják meg. Figyelmeztetik, hogy ne térjen vissza, és akik mégis megteszik, azok megfulladnak.
Forrás
A Spirals (Spirálok) című folyóiratot Vivienne Verdon-Roe szerkesztette, 1978-ban. Ez egy jelentés Dr. Ray Brown előadásáról, amelyet a Clearlight Alapítvány konferenciáján tartott, 1977 decemberében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.