A Mennyek királynője

Idézet Cobrától:

"Az augusztus 18-i második aktiválás során (második sugár: Isteni szeretet) az M87 galaxisból származó Kozmikus Szeretet hatalmas hulláma söpört végig a Naprendszeren és aktiválta Sanandát. Ettől a pillanattól kezdve folyamatosan a megbocsátás energiáit küldi a bolygó energiahálózatába az Excalibur Anyahajóról, ahol fénytestét a lineáris téridőbe lehorgonyozták.

Ettől a pillanattól kezdve az égi istennők (Innana, Ízisz, Astara, Mária) az űrközeli pályán (20-100 km közötti terület) Angyalokat küldenek a bolygó felszíne felé az éteri, asztrális és mentális síkokon, hogy meggyógyítsák ezeket a háború sújtotta síkokat minden anomáliától és újra lehorgonyozzák a Fényt és a Szeretetet:

https://en.wikipedia.org/wiki/Queen_of_Heaven_(antiquity) " - Forrás: https://ellenallas1111.blogspot.com/2025/08/1221-felemelkedesi-portal-aktivalasi.html

Innana

Inanna a Szerelem és a Háború sumér Istennője. Annak ellenére, hogy az emberek nászával és állatok párosodásával, termékenységével kötik össze, Inanna nem volt anyaistennő, és ritkán hozzák kapcsolatba a gyermekszüléssel. Inannát az esővel és a viharokkal, valamint a Vénusz bolygóval is kapcsolatba hozták. Az Ammisaduqa Vénusz-táblája, amelyet feltehetően az i. e. XVII. század közepe táján állítottak össze, a Vénusz bolygót a táblán "Az Ég fényes királynőjeként" vagy "A Fényes Mennyei királynőjeként" említi.

Bár az ókorban a Mennyek királynője címet gyakran alkalmazták számos különböző istennőre, Inanna az, akinek a legtöbbször adták ezt a címet. Valójában Inanna neve általában a Nin-anna névből származik, ami szó szerint "A Mennyek királynőjét" jelenti az ősi sumér nyelven (a NIN, azaz "hölgy" és az AN, azaz "ég" szavakból származik), bár a nevének ékírásos jele (Borger 2003 nr. 153, U+12239 𒈹) történelmileg nem a kettő ligatúrája (nyomdai szakszó, jelentése: ikerbetű).

Számos mítoszban Inanna úgy szerepel, mint Nanna, a Hold ősi sumér istenének lánya. Más szövegekben azonban gyakran Enki vagy An lányaként írják le. Ezek a nehézségek néhány korai asszirológust arra késztettek, hogy azt feltételezzék, hogy Inanna eredetileg proto-eufráteszi istennő lehetett, valószínűleg a Hurri anyaistennővel, Hannahannával rokon, akit csak később fogadtak be a sumér panteonba, amit fiatalos héve is alátámaszt, és hogy a többi sumér istenségtől eltérően kezdetben nem volt feladatköre.

Azt a nézetet, hogy Dél-Irakban a sumer nyelv előtt létezett egy proto-eufráteszi szubsztrátnyelv, a modern asszírológusok nem fogadják el széles körben. Sumérban Inannát az i. e. harmadik évezredben "A Mennyek királynőjeként" ünnepelték. Az északabbra fekvő Akkádban később Isztár néven tisztelték. A sumér Inanna leszármazása című műben, amikor Inannát kihívják az alvilág legkülső kapujánál, azt válaszolja:

"Én vagyok Inanna, a Mennyek királynője,
Útban kelet felé"

Kultusza mélyen beágyazódott Mezopotámiában és a nyugatra fekvő kánaániak körében. F. F. Bruce leírja, hogy az akkádok Vénuszból mint férfi istenségből női istennővé, Isztárrá alakították át. Egy nagy anyaistennő kultuszához kapcsolja Isztárt, Tammuz, Innini, Ma (Kappadókia), Mami, Dingir-Má, Kübelé, Agdisztisz, Peszinuntika és az Idaia Anya kultuszát.

Asztarté

Az istennő, a Mennyek Királynője, akinek imádatát Jeremiás oly hevesen ellenezte, valószínűleg Asztarté lehetett. Asztarté az északnyugat-sémi területekről ismert istennő neve, amely névben, eredetben és funkcióban rokon a mezopotámiai szövegekben szereplő Isztár istennővel. Egy másik átírása Ashtart; az istennő más nevei közé tartozik a héber עשתרת (átírva Ashtoreth), az ugarit 'ṯtrt" (szintén 'Aṯtart vagy 'Athtart), az akkád DAs-tar-tú (szintén Astartu) és az etruszk Uni-Astre (forrás: Pyrgi-táblák - ókori feliratos aranylemezek).

Asztartét a termékenységgel, a szexualitással és a háborúval hozták kapcsolatba. Szimbólumai az oroszlán, a ló, a szfinx, a galamb és a Vénusz bolygót jelképező csillag voltak. A képi ábrázolások gyakran meztelenül ábrázolják. Asztartét a görögök Aphrodité néven fogadták el. Ciprus szigete, Asztarté egyik legnagyobb hitközpontja, a Cypris nevet szolgáltatta Aphrodité leggyakoribb mellékneveként.

Héber bibliai hivatkozások

A "Mennyek Királynője" a Bibliában is szerepel, és különböző tudósok különböző istennőkkel hozták kapcsolatba, többek között, mint: Anat, Asztarté vagy Ishtar, vagy mint egy összetett Istennő. Az "Ég Királynőjének"" (héberül: מלכת השמים, Malkath haShamayim) imádatáról Jeremiás könyve is beszámol, azzal összefüggésben, hogy a próféta elítéli az ilyen vallásos imádatot, és ez az oka annak, hogy Jahve kijelentette, hogy eltávolítja népét az országból.

"Nem látod, mit tesznek Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin? a gyermekek fát gyűjtenek, az apák tüzet gyújtanak, az asszonyok pedig tésztát gyúrnak és kenyérsüteményt készítenek a Mennyek Királynőjének. Más isteneknek italáldozatokat öntögetnek, hogy haragra ingereljenek engem."

A Jeremiás 44:15-18-ban:

"Akkor az összes férfi, aki tudta, hogy feleségeik más isteneknek tömjéneznek, és az összes jelenlévő asszony - egy nagy gyülekezet -, valamint az egész nép, amely Alsó- és Felső-Egyiptomban lakik, így szólt Jeremiáshoz: "Nem hallgatjuk meg az üzenetet, amelyet az Úr nevében mondtál nekünk! Mindent, amit mondtunk, biztosan meg fogunk tenni: Füstölőt fogunk gyújtani a Mennyek Királynőjének, és italáldozatokat fogunk neki bemutatni, ahogy mi és atyáink, királyaink és hivatalnokaink tettük Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin. Abban az időben bőségesen volt élelmünk, jól éltünk, és nem szenvedtünk bántódást. De amióta nem tömjénezünk többé a Mennyek Királynőjének és nem öntünk neki italáldozatokat, azóta semmink sincs, és kard és éhínség által pusztulunk."

Volt egy Jahve templom Egyiptomban abban az időben, a Kr. e. 6-7. században, amely az elefantinei szigeten lévő zsidó közösség központi helye volt, és amelyben Jahvét Anáth istennővel együtt imádták (a templomi papiruszokon Anáth-Bethel és Anáth-Iahu néven is szerepel).

Az Asherah, Anat és Asztarté istennők először az Ugarit (a mai Ras Shamra, Szíria) könyvtárának romjain talált táblákon jelennek meg eltérő és különálló istenségként. A legtöbb bibliakutató hajlamos ezeket az istennőket egynek tekinteni, különösen a "Mennyek királynője" cím alatt.

Ízisz

Íziszt először Egyiptomban tisztelték. Az i. e. ötödik században élt Hérodotosz görög történetíró szerint Ízisz volt az egyetlen istennő, akit minden egyiptomi egyformán imádott, és akinek hatása ekkorra már annyira elterjedt, hogy a görög istennővel, Déméterrel olvadt össze. Nagy Sándor egyiptomi hódítása és az egyiptomi kultúra I. Ptolemaiosz Szotér által kezdeményezett hellenizálása után vált végül "A Mennyek királynője" néven ismertté. Apuleius megerősíti ezt Az aranyszamár című regényének 11. könyvének 47. fejezetében, amelyben szereplője a "Mennyek királynőjéhez" imádkozik. Maga az istennő válaszol az imájára, és egy hosszú monológot mond, amelyben kifejezetten azonosítja magát mind a Mennyek Királynőjeként, mind Íziszként.

Akkor síró arccal ezt a könyörgést intéztem a hatalmas Istennőhöz, mondván: "Ó, áldott Mennyeknek Királynője..."

"Így az isteni alak, aki a termékeny Arábia kellemes fűszerét lehelte ki, nem mulasztotta el isteni hangjával ezeket a szavakat hozzám intézni: 

"Íme, Luciusz, eljöttem, sírásod és imáid arra indítottak, hogy segítsek rajtad. Én vagyok az, aki minden dolog természetes anyja, minden elem úrnője és kormányzója, a világok kezdeti utóda, az isteni erők főnöke, a Mennyek királynője... és az egyiptomiak, akik mindenféle ősi tanításban kiválóak, és megfelelő szertartásaikkal szoktak engem imádni, Ízisz királynőnek neveznek."

A blog bejegyzései felkerülnek a Cobrarózsa telegram csatornára is, melyhez a Meghívó link itt érhető el, nagy szeretettel várok minden Csillagmagot: https://t.me/+i7kyN7jgGRY3OGJi