2019. március 12., kedd

Szexualitás: Szentséges Prostituált



Fordította és összeállította: Takács Anikó és Czékus Viki

Korábbi Szexualitás cikkek itt találhatóak:







Ez a fordítás Cobra 2018. március 7-i cikkéből származó egyik angol nyelvű cikk. Részlet a Szexuális energia című bejegyzésből:

A teljes cikk itt olvasható:


"Az i.e. 3000 és i.sz. 300 közötti időszakban a nők még képesek voltak kifejezni magukat szexuális gyógyítókként az Istennő templomokban."

Eredeti angol cikk itt:



Szentséges Prostituált

Írta: Diana Rose Hartmann

Egy pár szóban a cikk írójáról: Diana Rose Hartmann szabadúszó író és művész. A Kaliforniai Állami Egyetemen is tanított okkult pszichológiát kereskedelmi könyvkiadóknak. Fest, készít képregényeket és Tarot kártya jós.

Most pedig jöjjön a cikk.

Csak tégy említést a Szentséges Kéjnőről, és a legtöbb embertől felvont szemöldököket, vagy undorodott grimaszokat kapsz válaszul. Sokan úgy hisszük, hogy a prostitúció csak a pénzt jelenti az utcai örömlányoknak, hírnevet a hollywoodi sztárjelölteknek, vagy biztonságot a külvárosi háziasszonyoknak. A profetikus (látomásos, jövendőmondó) írásokat, rituálékat és ikonokat szokták szentségesnek nevezni, még egyes hegyeket, vagy folyókat is szentnek vélnek, de a kéjnőket?!

A szexuálisan felszabadult nőket mindkét nem szajháknak, leszbiknek, lotyóknak, stb-nek nevezi. A szexuálisan független nők, akiket valaha az Istennő szent kelyheiként tiszteltek, mára gonosz csábítókká, a férfi és egy szexmentes mennyország közötti akadállyá degradálódtak. Egyetlen kivétel, az Iszlám Paradicsoma. Ott van egy kizárólag férfiakból álló klub, és van egy „kalodába zárt”, „újra szűziesített”, fiatal lányokból álló hárem.

A jungista pszichológus Nancy Qualls-Corbett úgy írja le a Szent Szajhát, mint "egy nő, aki rituálén, vagy pszichológiai fejlődésen keresztül megismeri szexualitása spirituális oldalát, igazi erotikusságát, és ezt egyéni körülményeinek megfelelően éli meg". E meghatározás szerint a Szent Prostituált az Isten/Istennő és a megvilágosodás eszközeként használja a szexet. A fundamentalista keresztények úgy tartják, hogy a Mennyek országának ajtaja azok előtt áll nyitva, akik tűzből és vízből születnek újjá. Az okkult tradíciók, mint a Tantra, valamint a mágikus rendek, amelyek nagyra tartják a Szent Szajhát, meggyőznek bennünket arról, hogy akként tapasztaljuk meg isteni mivoltunkat, hogy alámerülünk a szexuális vágy tüzében, valamint a szexuális rituálék keresztelő vizében. A szexualitás akkor válik szentségessé, amikor tisztelik az Istennőt, aki minden nőben ott lakik.


A "Szent Szajha" kifejezés nem ellentmondásos. Ha megvizsgáljuk a "szajha", vagy "kéjnő" szavak etimológiáját, rájövünk, hogy a "papnő" és a "prostituált" közötti kettéválás viszonylag új keletű. Merlin Stone, az "Amikor Isten Nő Volt" című könyvében arról tájékoztat bennünket, hogy a héber zonah kifejezés mind prostituáltat, mind pedig prófétanőt jelent. Barbara Walker a "Nők Mítoszainak és Titkainak Szótárában" kifejti, hogy a héber hor szó barlangot, gödröt, sötét lyukat jelent. A szajha megfelelője a spanyolban, a puta, a Latin kút kifejezésből ered, de a gödör latin elnevezése, szó szerint "egy lyuk a földben", amelyet puticulinak mondanak és az újjászületés méhét jelenti. A szajhának effajta megnevezései nem voltak degradálóak.


A Latin kifejezésnek a gyökere a Védákban volt, a korai szanszkrit nyelvben, ahol a puta szó jelentése: tiszta és szentséges. A barlang, a gödör, a lyuk és a feneketlen fekete tó szintén metaforák voltak a Nagy Istennőre. Ő az, aki megnevezhetetlen, homályos és ősi, ahonnan minden élet (fény) született. Ő a Minden és Semmi. (Itt jön egy angol szójáték, ahol a "hole" szóból (lyuk) "hole-y"- holy (e betűt elhagyva) lesz, ami "szentségeset" jelent.) A Szent Szajha "munkája" bizonyítottan a Nagy Istennő manifesztációja volt.

Manapság ezek az eszmék azért nem vesztek el teljesen. A héber néptánc, amit hora-nak hívnak, és hagyományosan a zsidó esküvő része, a szent szajhák körtáncai után kapta a nevét. Ezek a szent szajhák, akik gyakran "Isten menyasszonyai" voltak, hasonlóak a modern apácákhoz, Krisztus menyasszonyaihoz. Más szavakkal, ezeknek a nőknek az volt a feladata, munkája, hogy az ember-állatot ember-istenné változtassák.


Az elválasztás a papnő és prostituált, a szent és szentségtörő polaritások között akkor történt a nyugati civilizáció számára, amikor a korai kereszténység atyái (katolikus papjai) kinyilvánították hatalmukat és eltörölték az Istennő imádatot és más természet alapú pogány vallást. A valóságban ez a kétoldali megjelenése a nőnek, az hogy egyszerre szajha és madonna, a korai pápai testület alkotása, ami kb. Kr.u. 600-ban jött létre. (Megj.: Cobra említette, hogy az első niceai zsinaton, ami Kr. u. 325-ben volt, hatályba léptették a teljes Istennő imádat elnyomását és a niceai hitvallást. Ez az arkhónok terve volt arra, hogy egy elmeprogramozott vallást hozzanak létre, ahol a nő és energiái elnyomva él és Isten csakis az egyházon keresztül tárja fel önmaga életét.) Magában az Új Testamentumban sincs semmi arra vonatkozóan, ami bizonyítja, hogy Magdaléna bűnbánó prostituált volt. Más szövegekben azt állítják, hogy ő saját jogán egy spirituális tanító volt. ( További információért Mária Magdolnával kapcsolatban érdemes utánanézni a különböző botrányoknak, intrikáknak (cselszövések) és a kereszténységnek.)

Itt lehet olvasni róluk angolul: 

A Veszta szüzek és a Szex mágia

Istárt, Babilónia Nagy Szajháját néha Har Istennőnek is nevezték, mivel ő volt a Szajhák (Harlot-ok) anyja. (Itt ismét angol szójáték van: "harlot" angolul szajha, ebből jön a rövidített "Har" Istennő). Ezek a Szajhák nem voltak prostituáltak, abban a tekintetben, ahogy ma használjuk a szót, hanem papnők, boszorkányok, prófétanők és gyógyítók voltak. Ezeket a Szent Szajhákat néha az Istennők Szent Szüzei néven ismerték mint pl.: Istárt, Aserat és Aphroditét. A híres Veszta szüzekről köztudott, hogy egy titkos szexuális rituálét gyakoroltak a római Vesta Istennő tiszteletére, aki ugyanaz, mint a görög Hesztia Istennő: az Otthon, a Családi tűzhely Istennője, a "világ közepe".


A "Szűz" szó jelen esetben nem arra utal, hogy érintetlen valakinek a szűzhártyája, hanem egyszerűen arra, hogy a nő nem házas, és kinyilvánította tulajdoni rendelkezését a saját lénye felett. Gondoljunk csak Athénára, a szűz istennőre, aki inkább leugrott egy szikláról, minthogy házasságra legyen kényszerítve. Egy hasonló történetet láthatunk a héber mondában Lilith-tel kapcsolatban, aki nem volt hajlandó Ádám alárendeltje lenni egy férfi-domináns misszionárius pózban, ezért száműzettetett a Paradicsomból, cserébe a saját szuverenitásáért.

A Szent Szajhák nem voltak férfigyűlölők. Az ő tisztségük volt az Isten és Istennő kegyét, áldását szexuális imádatukon keresztül átadni azáltal, hogy testüket megosztották az arra érdemes beavatottakkal és egymással.


Az az európai eszme, miszerint bemenni egy anyaméhszerű helyre, ami lehet egy barlang, üreg, lyuk, tó vagy folyó, azon célból, hogy a lélek új életet nyerjen, az Újkőkorszakból származik (idegen szóval Neolitikum, a Kőkorszak utolsó része, kb. Kr. e 15000 és 5000 között volt). Ezen időszak alatt az általános hitrendszer elismerte a fő Istent és Istennőt. Az Istenek elsősorban a Nagy Istennő házastársai vagy fiai voltak, mint Hórusz és Jézus. Újraegyesítve a polaritásokat: rakd össze Szűz Máriát Mária Magdalénával és kapsz egy Szent Szajhát, aki a férfi-isten, vagy a felszabadított ember anyja.

A kezdetekben

A Nagy Istennő volt a Minden és a fia reprezentálta a önmegvalósító embert: a férfit vagy nőt. A nőkről úgy tudták, hogy megvan a képességük, hogy sokkal könnyebben hozzáférjenek az Istennő erejéhez, mert jobban tudják Vele azonosítani magukat. Ezekben a korai időkben a nők voltak a közvetítők az Istennő és a törzsi közösség között. Később a férfias erő kiegyensúlyozatlanná vált a férfiak által, szükségessé vált egy túl kompenzáció (ellensúlyozás, kiegyenlítés) és ezért a nőket egy alacsonyabb osztályba sorolták be. Egy ilyen kiegyensúlyozatlanság részben abból eredhetett, hogy a férfiak féltek a nők mágikus erejétől, különösképpen attól, hogy képesek voltak életet adni. Féltek a vérüktől és az intuitív (ösztönös megérzés, előérzet) képességeiktől.

Korábban a tudomány kimagyarázta a rejtélyt azzal, hogy a nőket ijesztőnek, bűvös erejűnek tartották. A nők szinkronban menstruálnak a Hold fázisaival. Szinkronban véreznek egymással, és a férfiak legnagyobb félelmére pedig: nem halnak meg. A nők gyermekeknek adnak életet, a mellükből tej folyik, ami fenntartja az életet. Mialatt a férfiak elmentek vadászni, a nők kutattak, felfedeztek, ételt gyűjtöttek és gyógyító füvek tudásáról szereztek tapasztalatot. Ők voltak a gyógyítók, akik képesek voltak varázslatos gyógymódokra pl. kígyómarások ellen. A nőknek volt tudomásuk az Isteni Bölcsességről. A delphoi orákulumok (jósnők) úgy jósoltak, hogy "meghallgatták" az óriáskígyókat, míg Éva pedig elfogadta egy kígyó bölcs tanácsát. A nő veleszületett képessége arra, hogy összekapcsolódjon az Istennővel abból ered, hogy hozzáfért a gyógynövényekkel kapcsolatos tudáshoz, beleértve talán a pszichoaktív gyógynövényeket is, ami víziókat idézett elő.


Ha Isten valóban nő volt, akkor a nők előnyben voltak. Úgy gondolták, hogy egy férfinek szüksége van egy nőre, akin keresztül eljut az Istenséghez, ha kapcsolatba akar kerülni vele. A Nagy Istennő férfi hívei képesek voltak bármit megtenni ezért: ajándékokat ajánlottak fel, keresztül mentek fájdalmas és lealacsonyító, megalázó előkészítő rituálékon, vártak éveket, böjtöltek és bármit megadtak azért, hogy lehetőséget kapjanak a Szent Szajháktól a beavatásra. Ezáltal elérték a Nagy Istennő erejét és a lehetőséget arra a kapcsolatra, amire a mai modern mágusok és boszorkányok úgy utalnak, hogy az Igazi Akarat, Felsőbb Én vagy Szent Védelmező Angyal.

A Templom Torony Papnője

A papnők életüket és testüket az Istennőnek áldozták. Hérodotosz azt írta, hogy a babilóniai menyasszonyoknak a törvények szerint a házasságkötés előtt hét napra fel kellett magukat ajánlaniuk a templomban azért, hogy kiengeszteljék az Istennőt, aki elítélte a monogámiát. Szent Szajhaként tölteni kis időt áldást hozott az szűzleányokra. E hivatás pedig oltalom volt azon nők számára, akik meg akarták őrizni a saját maguk feletti irányítást, valamint a jogaikat. Görögországban a kéjnők jogilag és politikailag egyenlő társadalmi státuszt tartottak fenn a férfiakéval, miközben a feleségek szolgákká voltak lealacsonyítva.

Az az elgondolás, hogy a férfinek egy nőre volt ahhoz szüksége, hogy megdicsőülést érjen el, vagy hogy életet adhasson annak az Isten/Istennő potenciálnak, aki rejtve élt őbenne, még mindig számos patriarchális vallási írás sorai között él. Crowleynak volt egy "Skarlát Nője", Simon Mágusnak egy szajhája, Jézusnak pedig ott volt Mária Magdaléna. Valójában Magdaléna azt jelenti, hogy a "Templom Torony Papnője".


Szépség és Bestia Kettőssége

A patriarchális lény egy zsarnok, aki a mások feletti irányításból és hatalomból táplálkozik. A Szent Szajha a "hatalom mindenkiért és mindenkivel megosztva" megtestesülése. Gondolj csak az Erő kártyájára a Tarotban: Egy nő egy oroszlán száját tartja nyitva. Ezen a képen a nő felismerte és irányítása alá vette saját szexuális és kreatív erejét, amelyet az oroszlán szimbolizál.

Rossz hírneve ellenére, Aleister Crowley egyike volt azon férfi nemű okkultistáknak, akik az elsők között ölelték át az istennőt. Crowley megcserélte az Erő és az Igazság tartot kártyáinak hagyományos sorrendjét és az Erő kártyájának nevét Vágyra változtatta. Crowley Élvezetet (11) akart adni ugyanazzal a numerikus értékkel, mint amivel a Főpapnő (2) rendelkezik, amelyet egyébként néhány Tarot szakértő a legszentebb kártyaként tart számon a pakliban. Sok egyéb kártyacsomag, beleértve az AnyaBéke népszerű feminista paklit is, szintén magába foglalta ezt a numerikus cserét. Ezzel Crowley elismerte a női Szépség és Bestia hatalmát.


A vágy kifejezés angol megfelelője, a "lust", a luster, vagy light, azaz a ragyogás, vagy fény szavakból származik, és eredetileg "vallási élvezetet" jelentett. Az Erő, Fény, Vágy és a Szentség eredetileg mind egyek voltak. Crowley Vágy kártyája egy kifejezetten telt és szexuálisan vonzó nőt ábrázolt - a sokat becsmérelt Babilóniai Szajhát -, amely a Bibliai Jelenések Könyvéből származó többfejű oroszlánon lovagol. A bestia (amely az állati természetünket jelképezi) és Babilón (amely a nagy háromoldalú istennő szexuális erejét jelenti) elegyében hatalmas erő ismerhető fel.

A "Szépség és a Szörnyetegben" a Szépség karaktere Szentséges Szajhának tekinthető. Elhagyta otthonát, hogy a Szörnyeteggel éljen édesapja életének megmentése érdekében. A Szörnyeteg megkéri a Szépség kezét, fájdalmasan és szánalmasan. Csúnyasága és állatias jellemvonásai miatt szégyenkezve emésztődik, a halál felé irányítja lépteit. Amikor a Szépség a maszkja mögé lát, feláldozza saját egóját és odamegy hozzá. Egy csókkal neki adja magát, ezáltal a Szörnyeteg újjászületik pompás hercegként, ezzel szimbolizálva a Természet és a Lélek egyesülésének üdvösségét. Ez a történet arra mutat rá, hogy a civilizáció állapota megváltoztatható a mi szexuális erőnk által, ez bennünk lakozik. Ez az érzelem jelenik meg Deena Metzger költeményében is, melynek címe: "A nők, akik férfiakkal háltak együtt, hogy meggyógyítsák háborús traumáikat." Az Istennők útja az az erő, mely sikerhez, eredményhez vezet, nem pedig a patriarchális ( görög szó: apa-, férfiuralmú) erő.

Szex, Halál és Átalakulás

Amikor egy nő teljesen magára ébred, ő az a beavatott, aki utat mutat a magasabb átmeneti rítusokhoz. Ő Mut Istennő (ókori egyiptomi Anyaistennő). A Halál Nagy Anyaistennője és Ízisz egyben, akinek a szeretete lehetővé teszi Hórusz magasabb szintű megszületését a túlvilági Ozírisztől. Ha megnézzük az asztrológiát, akkor ez a fogalom tükröződik vissza a Skorpió jegyben, mely uralja a szexet, a halált és az átalakulást vagy beavatást. A szexualitással átitatott szerelem, a spirituális evolúció egyik ösvénye. Néhány okkultista úgy hiszi, hogy a szex kombinálva valamiféle szertartással, a legerősebb varázslatot teremti meg.


A Szerelem/Szex összekapcsolható a halállal is. A reneszánsz költők az orgazmust "kis halálnak" nevezték. Az Istennő több mint Anya és Szajha. Ő a "Szipirtyó", a "Pusztító", a "Férfifaló" is. Ez a hármas istennő jelenik meg a rokon hindu Istennőnél Kálinál. A nagy erővel rendelkező Káli, egyik kezével életet ad, míg halott hitvese, Shiva felett guggol, és másik kezével az ő belső szerveit falja fel. Ha legyőzzük a "Háromszoros Istennő" erejétől való félelmünket és magunkhoz öleljük a szex és a halál természetes szentségességét, akkor valóban elkezdhetjük megérteni az Élet ciklusát.


Élet az Egyensúly hiányában

Sokan hisznek benne, hogy a világ egyetlen lehetősége a túlélésre attól függ, hogyan tudjuk az istenségek női aspektusát regenerálni az emberek elméjében, úgy egészében ahogy van. Az általunk létrehozott Isten/Istennő elképzelések által fogunk fejlődni. A Szakrális Prostitúció testesíti meg az energiát, a fényt, a szívet kitáró kreatív erőt. Ennek a pozitív erőnek az elnyomása válságba sodorja a társadalmakat. Ahogy a próféta és író, William Blake írja: " Az elnyomott energia dögvészt szül." A mi világunk egy olyan hellyé válik, ahol a kreatív szexuális kifejezést felváltotta az erőszak. Gondoljuk csak meg: az erőszak teljesen elfogadott és általánosan megetetnek vele minket a tv-ben, mialatt egy szoptató nő látványa vehemens felháborodást vált ki a konzervatív, keresztény kisebbség részéről.


A mi társadalmunk "Isten-elképzelése" siralmas, mogorva és valójában az öngyilkosság határán van. Csak nézzük meg a TV-ben az evangélikusok imádságát az Armageddonról (a Bibiliában a végítéletet jelenti, az utolsó időket és annak a helyszíne, ahol a nagy csata zajlik Isten seregei és az Antikrisztus között). Az Istenük csakis korlátozó, búskomor felfogást tanúsít és elfajulást, lealacsonyulást reprezentál, ami igencsak távol áll az eredeti Apa-Anya-Nővér-Fivér zsidó Isten/Istennőtől, pogány nevén YHVH-tól (ez egy tetragrammaton, vagyis egy négybetűs héber Istennév, Izrael Istenének az Ószövetségben található neve, mely Jehovára, Jahvéra utal). Az Istenük ősz szakállú és büntet, akire Blake úgy tekint, mint a "Senki Atyja", és el van választva a feminin bölcsességtől. A gyermekei kudarcot vallottak. Az "éter"-ben várakoznak anyjuk "tápláló tejére".

A nők ellen elkövetett erőszak növekszik, mivel a férfiak, akik gyengének érzik magukat, nemi erőszakhoz folyamodnak. Nők millióinak kell magától megtagadnia az orgazmus örömét, mert azt tanította nekik a társadalom, mely egy agglegény Istent imád, hogy "egy rendes lánynak nem lehet". Az új Jahvé érzékeny erre és az örömet nagyon gyorsan bűnnek nevezi. Számtalan férfi megragadt a "kemény fiú" szerepében és nagyon sok nő azt tanulta, hogy a passzivitás és alávetettség az egyetlen lehetőség a túlélésre. Kétszáz évvel ezelőtt, a költő, Percy Shelley, a párton kívüli feminista és politikai aktivista a következőket kérdezte:"Lehet-e szabad a férfi, ha a nő rabszolga?"

Bárki, aki jártas a BDSM-ben ( angol rövidítés kifejezés, melynek jelentése: kötözés-fegyelmezés, dominancia-alávetettség és szadizmus-mazochizmus szavakat jelöli) el tudja mesélni, hogy mindkét szerep, tehát a dom-domina (úr-úrnő) és a szenvedő szolga szerepek magában foglalják az öröm érzését, de csak egy szerepben lenni és azt elviselni örökké monotóniát, szomorúságot ad, sőt veszélyes és megszállottsághoz, mániához vezet. A Szent Szajha minden nőben való megtestesülése nélkül a társadalom kifordul önmagából, működésképtelenné válik.


A Női erő visszaszerzése

Természetesen jelen korunkban a nők nem gyülekezhetnek a templomokban és nem állíthatnak fel táborokat csak úgy, hogy gyakorolhassák Szent Szajha szerepüket anélkül, hogy le ne tartóztatnák őket. De a változás abban, ahogyan a nők magukat látják, valamint ahogyan a férfiak a nőket látják, talán jó kezdet lehetne. Minden nő behívhatja saját életébe a gyönyört, a Szent Szajhát. A Szakrális Prostituált egy olyan nő, aki visszaszerezte Önnönmagát és újra összekapcsolódott a saját akaratával. A legeslegfontosabb pedig az, hogy: ő egy olyan nő, aki a saját testének szentségességét vette vissza.

Legelőször is: figyelj arra, hogy a különböző degenerált kulturális valóság reklámozói, a hirdetők, a média mit mondanak nekünk. Mindkét nemnek, a férfiaknak és a nőknek is meg kell tanulniuk figyelmen kívül hagyni az olyan üzeneteket, miszerint a nők "betegek" mikor PMS-ük van ( pre- és post-menstruációs szindróma, magyarul menstruációt megelőző, illetve követő tünetegyüttes, amikor esetleg még menstruációs görcsök is előfordulhatnak minden hónapban két hét kivételével), vagy a vagina nem jó illatú, hogy muszáj a szeméremszőrzetet eltávolítani, vagy illatosított tampont használni, hogyha "tiszták" akarunk lenni. Elég nehéz úgy az Istennőt behívni, ha azt hisszük, hogy a testünk hibás.

Tisztelnünk kell a menstruációs ciklust. Meg kell változtatnunk a hozzá kapcsolódó vulgáris kifejezéseket, mint a "havibaj" és társai, és inkább "Holdidőnek" vagy "Vérzési időnek" nevezni. A férfiak ne fogják partnerük rosszkedvűségét a PMS-re (pre-menstruációs szindrómára), hanem inkább szexeljenek, éljenek át csodás, mocskos szexet. Ápold a növényeket menstruációs vérrel, ami egy ősi, mágikus termékenységet adó anyag. Kérdőjelezd meg azt a programozást, amivel automatikusan "lotyónak" bélyegezik meg a szexualitást nyíltan felvállaló nőket.


Jahve nyilvánvalóan nem boldog egyedül a hegyen. A mi szakrális prostituált lelkünk visszaszerzése, a valódi, tiszta örömlelés egymás testében, segíteni tud ennek a szánalomraméltó, modern Istennek emlékezni az Ő Istennőjének dús kebleire és részt venni egy kis szent hancúrozásban. Amikor a minden nőben ott élő Istennő tisztelve lesz, a szent szexualitás paradoxona ( jelen esetben a paradoxon szót meghökkentő jelenségként értelmezhetjük) ismét manifesztálódhat a világunkban. Az Istennő az, ahogy az Ő-t megtestesítők cselekszenek: Ahogy fent, úgy lent.



dátum:

2 megjegyzés:

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.