Tagadás, avagy szándékos figyelmen kívül hagyás

Fordította és összeállította: Réder Ágnes és Czékus Viki

Az itt megjelenő cikk Cobra A torony kártyalap című bejegyzéséből való. Részlet az írásból:

„Végre ki fog derülni az undorító igazság a sötét hálózatokon keresztül zajló gyermekbántalmazások mértékéről. Amikor mindez nyilvánosságra kerül, az embereknek szembesülniük kell majd saját tagadásukkal.”

A teljes cikk itt elérhető:

https://cobra-hu.blogspot.com/2019/07/a-torony-kartyalap.html

Most pedig akkor jöjjön a fordítás:

Írta: Justin Deschamps – Stillness in the Storm

Függőségi-, vagy konfliktushelyzetekben a tagadás igen gyakori jelenség. A szándékos figyelmen kívül hagyás ugyan átmenetileg békét nyújt az elme számára, idővel mégis nagyon rombolóvá válhat.

Pszichoanalitikusok szerint mind élünk tudatalatti eszközökkel, hogy megőrizzük józanságunkat. Ezeket az eszközöket védekezési mechanizmusoknak hívják. Egyikük a tagadás, más nevén szándékos figyelmen kívül hagyás. Habár ez a módszer átmenetileg nyugalmat hozhat, lehet, hogy hosszútávon számos problémát idéz elő.

Mint ahogyan a neve sugallja, a tagadás annak az információnak az érvénytelenítése, törlése, ami kellemetlenséget okoz, vagy amit az ember nem akar felismerni. Mindez tudat alatt történik. A szándékos tudatlanság mégsem a megfelelő megoldás, legtöbbször azért, mert nem teszi lehetővé az ember számára, hogy a megküzdési mechanizmusát fejlessze.

„Így az elfojtott kép vagy gondolat tartalma a tudatosság felszínére juthat, ám azzal a feltétellel, hogy megtagadják. A tagadás annak a módja, hogy rájöjjünk és felfogjuk mindazt, amit elnyomtunk."- Sigmund Freud

Tagadással az egyén figyelmen kívül hagy valamit, ami zavarja. Ez lehet valamiféle elégedetlenség, kielégítetlenség, bánat, vagy konfliktus önmagukkal vagy valaki mással. Így a függő emberek valószínűleg tagadják valamely problémájukat. Kijelenthetjük, hogy valamit szándékosan figyelmen kívül hagyni ugyanaz a védekezési mechanizmus, mint amikor a strucc a homokba dugja a fejét.

A tagadás megnyilvánulása

A tagadás gondolatban, tettekben vagy szóban nyilvánul meg. Mint amikor valaki kisétál a szobából, amikor meglát valakit, akit nem szeretne, például az exét.

Egy másik nagyon általános jelenség, melyben a szándékos figyelmen kívül hagyás megnyilvánul, amikor egy helyzet túlságosan fájdalmas. Ha valaki, aki nagyon fontos számodra meghal, talán arról fantáziálsz, hogy az illető visszatér az életbe, vagy hogy a túlvilágból kommunikál veled. Más szóval talán elhiszed, hogy az illető nem ment el teljesen.

Valami hasonló történik a halálos betegségek esetében is. Néha a beteg személy azt hiszi, félrediagnosztizálták. Például ragaszkodik ahhoz, hogy a vizsgálatok eredményei tévesek, vagy elhiszi, hogy van orvosság a gyógyíthatatlan betegségre.

Élő beszédben az elutasítás nyelvtani értelemben kettős tagadásban nyilvánul meg. Amikor valamit kétszeresen tagadunk, azt valójában megerősítjük. Például ha valaki megkérdezi egy illetőtől, hogy elvette-e a pénzt, ami nem az övé. Tehát az illető azt fogja mondani: "Nem, egyáltalán nem. Nem én voltam, aki elvette a pénzt." A mondat első fele megsemmisíti a másodikat.

Szándékos figyelmen kívül hagyás

Senki sem akarja figyelmen kívül hagyni a valóságot kizárólag a valóság kedvéért. Ez a védekezési mechanizmus akkor indul be, ha felismerünk egy bizonyos valóságot, és az változásokat von maga után. Mindez megkérdőjelezi lényünk alapjait: azt, hogy kik is vagyunk valójában, hogyan látjuk magunkat, még azt is, hol a helyünk a társadalomban.

A szándékos figyelmen kívül hagyás megvéd attól a mély instabilitástól, ami abból fakad, hogy beismerünk egy bizonyos igazságot. Különösképpen megfigyelhető ez az olyan tabu témák esetében, mint például a gyermekbántalmazás. Számos esetben a család nem hiszi el, ha a gyermek arról beszél, hogy a nagybácsi, az unokatestvér stb. szexuálisan bántalmazta. Mégpedig azért, mert ezt elismerni hatalmas törést okoz a család életében és végül jogi lépéseket von maga után.

A szándékos tudatlanság segít elviselhetőbbé tenni a valóságot, így nem hullik az életünk darabokra. Ugyanakkor a tagadás sohasem lehet teljesen sikeres - eltakar ugyan, de nem teszi a dolgokat meg nem történtté.

A tagadás hatásai

A tagadással az a legfőbb probléma, hogy nem teszi lehetővé a változások végrehajtását, nem úgy mint amikor szembesülünk a problémás valósággal. Másként fogalmazva: a problémák mindig létezni fognak, ha látjuk őket, ha nem. Gyakran az attól való vonakodás, hogy helyrehozzuk őket, csak még tovább ront a helyzeten. Hamarosan még inkább helyrehozhatatlanná válnak.

A tagadás sohasem éri el a célját. Mert előbb vagy utóbb a valóság rákényszeríti magát a reményeinkre. Néha ez a valóság annyira súlyos, hogy zűrzavart, pusztulást okozhat egy vagy akár több ember életében is. Extrém esetekben akár komoly mentális rendellenességek kezdete lehet.

A fájdalmas, vagy keserű valóság elfogadása sohasem könnyű. Teljesen normális, ha időre van szükségünk ahhoz, hogy képesek legyünk a dolgokat elfogadni. Továbbá gyakran az ellenállásunkat is le kell győznünk, amihez a saját képességeinkre kell támaszkodnunk. Ha képesek vagyunk elfogadni az előttünk zajló dolgokat, ráébredhetünk, hogy a bonyolult helyzetek alkalmat adhatnak a növekedésre.

A pszichológia az elme természetének tanulmányozása. A filozófia ennek az elmének a használata az életben. Mindkettő nagyon fontos ahhoz, hogy megértsük: ezek lényünk aspektusai. Mindent, amit teszünk vagy tapasztalunk, áthalad lényünk ezen kapuin. A korábbi információ áttekintést nyújt erről az önismeretről, felhívja a figyelmet arra, hogy az emberek gyakran nem veszik a fáradtságot és nem mérlegelnek. Az önismeret lehetőségének segítségével az ember ráláthat lénye működésére. Az önismeret bölcsességével az embernek megadatik az eszköz, hogy lénye és általában az élete mesterévé és urává váljon, rendet teremtve a káoszban, képességei teljességével kormányozva és haladva a kihívások között a megfelelő irányba.

Justin

COBRA Portál a Bolygó Felszabadulásáért FB Csoport