Fordította
és összeállította: Réder Ágnes és Czékus Viki
Az
itt megjelenő cikk Cobra A torony kártyalap című bejegyzéséből
való. Részlet az írásból:
„Végre
ki fog derülni az undorító igazság a sötét hálózatokon
keresztül zajló gyermekbántalmazások mértékéről. Amikor
mindez nyilvánosságra kerül, az embereknek szembesülniük kell
majd saját tagadásukkal.”
A
teljes cikk itt elérhető:
Most
pedig akkor jöjjön a fordítás:
Írta:
Justin Deschamps – Stillness in the Storm
Függőségi-,
vagy konfliktushelyzetekben a tagadás igen gyakori jelenség. A
szándékos figyelmen kívül hagyás ugyan átmenetileg békét
nyújt az elme számára, idővel mégis nagyon rombolóvá válhat.
Pszichoanalitikusok
szerint mind élünk tudatalatti eszközökkel, hogy megőrizzük
józanságunkat. Ezeket az eszközöket védekezési mechanizmusoknak
hívják. Egyikük a tagadás, más nevén szándékos figyelmen
kívül hagyás. Habár ez a módszer átmenetileg nyugalmat hozhat,
lehet, hogy hosszútávon számos problémát idéz elő.
Mint
ahogyan a neve sugallja, a tagadás annak az információnak az
érvénytelenítése, törlése, ami kellemetlenséget okoz, vagy
amit az ember nem akar felismerni. Mindez tudat alatt történik. A
szándékos tudatlanság mégsem a megfelelő megoldás, legtöbbször
azért, mert nem teszi lehetővé az ember számára, hogy a
megküzdési mechanizmusát fejlessze.
„Így
az elfojtott kép vagy gondolat tartalma a tudatosság felszínére
juthat, ám azzal a feltétellel, hogy megtagadják. A tagadás annak
a módja, hogy rájöjjünk és felfogjuk mindazt, amit elnyomtunk."-
Sigmund Freud
Tagadással
az egyén figyelmen kívül hagy valamit, ami zavarja. Ez lehet
valamiféle elégedetlenség, kielégítetlenség, bánat, vagy
konfliktus önmagukkal vagy valaki mással. Így a függő emberek
valószínűleg tagadják valamely problémájukat. Kijelenthetjük,
hogy valamit szándékosan figyelmen kívül hagyni ugyanaz a
védekezési mechanizmus, mint amikor a strucc a homokba dugja a
fejét.
A
tagadás megnyilvánulása
A
tagadás gondolatban, tettekben vagy szóban nyilvánul meg. Mint
amikor valaki kisétál a szobából, amikor meglát valakit, akit
nem szeretne, például az exét.
Egy
másik nagyon általános jelenség, melyben a szándékos figyelmen
kívül hagyás megnyilvánul, amikor egy helyzet túlságosan
fájdalmas. Ha valaki, aki nagyon fontos számodra meghal, talán
arról fantáziálsz, hogy az illető visszatér az életbe, vagy
hogy a túlvilágból kommunikál veled. Más szóval talán
elhiszed, hogy az illető nem ment el teljesen.
Valami
hasonló történik a halálos betegségek esetében is. Néha a
beteg személy azt hiszi, félrediagnosztizálták. Például
ragaszkodik ahhoz, hogy a vizsgálatok eredményei tévesek, vagy
elhiszi, hogy van orvosság a gyógyíthatatlan betegségre.
Élő
beszédben az elutasítás nyelvtani értelemben kettős tagadásban
nyilvánul meg. Amikor valamit kétszeresen tagadunk, azt valójában
megerősítjük. Például ha valaki megkérdezi egy illetőtől,
hogy elvette-e a pénzt, ami nem az övé. Tehát az illető azt
fogja mondani: "Nem, egyáltalán nem. Nem én voltam, aki
elvette a pénzt." A mondat első fele megsemmisíti a
másodikat.
Szándékos
figyelmen kívül hagyás
Senki
sem akarja figyelmen kívül hagyni a valóságot kizárólag a
valóság kedvéért. Ez a védekezési mechanizmus akkor indul be,
ha felismerünk egy bizonyos valóságot, és az változásokat von
maga után. Mindez megkérdőjelezi lényünk alapjait: azt, hogy kik
is vagyunk valójában, hogyan látjuk magunkat, még azt is, hol a
helyünk a társadalomban.
A
szándékos figyelmen kívül hagyás megvéd attól a mély
instabilitástól, ami abból fakad, hogy beismerünk egy bizonyos
igazságot. Különösképpen megfigyelhető ez az olyan tabu témák
esetében, mint például a gyermekbántalmazás. Számos esetben a
család nem hiszi el, ha a gyermek arról beszél, hogy a nagybácsi,
az unokatestvér stb. szexuálisan bántalmazta. Mégpedig azért,
mert ezt elismerni hatalmas törést
okoz
a család életében és végül jogi lépéseket von maga után.
A
szándékos tudatlanság segít elviselhetőbbé tenni a valóságot,
így nem hullik az életünk darabokra. Ugyanakkor a tagadás sohasem
lehet teljesen sikeres - eltakar ugyan, de nem teszi a dolgokat meg
nem történtté.
A
tagadás hatásai
A
tagadással az a legfőbb probléma, hogy nem teszi lehetővé a
változások végrehajtását, nem úgy mint amikor szembesülünk a
problémás valósággal. Másként fogalmazva: a problémák mindig
létezni fognak, ha látjuk őket, ha nem. Gyakran az attól való
vonakodás, hogy helyrehozzuk őket, csak még tovább ront a
helyzeten. Hamarosan még inkább helyrehozhatatlanná válnak.
A
tagadás sohasem éri el a célját. Mert előbb vagy utóbb a
valóság rákényszeríti magát a reményeinkre. Néha ez a valóság
annyira súlyos, hogy zűrzavart, pusztulást okozhat egy vagy akár
több ember életében is. Extrém esetekben akár komoly mentális
rendellenességek kezdete lehet.
A
fájdalmas, vagy keserű valóság elfogadása sohasem könnyű.
Teljesen normális, ha időre van szükségünk ahhoz, hogy képesek
legyünk a dolgokat elfogadni. Továbbá gyakran az ellenállásunkat
is le kell győznünk, amihez a saját képességeinkre kell
támaszkodnunk. Ha képesek vagyunk elfogadni az előttünk zajló
dolgokat, ráébredhetünk, hogy a bonyolult helyzetek alkalmat
adhatnak a növekedésre.
A
pszichológia az elme természetének tanulmányozása. A filozófia
ennek az elmének a használata az életben. Mindkettő nagyon fontos
ahhoz, hogy megértsük: ezek lényünk aspektusai. Mindent, amit
teszünk vagy tapasztalunk, áthalad lényünk ezen kapuin. A korábbi
információ áttekintést nyújt erről az önismeretről, felhívja
a figyelmet arra, hogy az emberek gyakran nem veszik a fáradtságot
és nem mérlegelnek. Az önismeret lehetőségének segítségével
az ember ráláthat lénye működésére. Az önismeret
bölcsességével az embernek megadatik az eszköz, hogy lénye és
általában az élete mesterévé és urává váljon, rendet
teremtve a káoszban, képességei teljességével kormányozva és
haladva a kihívások között a megfelelő irányba.
Justin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.