Szexualitás: Az új szentséges templomi papnők megjelenése

Fordította és összeállította: Takács Anikó és Czékus Viki

Cobra 2018. április 3-i bejegyzése:

https://2012portal-hungary.blogspot.com/2018/04/lelekcsaladok.html 

Egy részlet belőle:

„Az ilyen társadalmak felszabadításának az a kulcsa, hogy az adott társadalom legfejlettebb női fokozatosan elkezdik kifejezni az érzéki, szexuális Istennő energiát:”

Cobra fenti cikkében szereplő link került lefordításra.

Eredeti link angolul itt:

http://thebestofhabibi.com/volume-18-no-2-september-2000/temple-priestess/ 

A mi cikkünk Anikóval tartalmazza továbbá a Cobra által igazolt információkat is, melyeket kapcsoltunk Helene írásához. Linkek, interjú- és írásrészletek segítenek majd a jobb eligazodásban.

Azt még szeretnénk elmondani, hogy szintén Cobrától tudjuk, hogy a történelmünket évezredek óta folyamatosan hamisítják, ezért csakis az ő általa átadott és említett információkból származó adatokat fogadjuk el. Köszönjük a megértéseteket. Most pedig akkor jöjjön a lefordított cikk a Papnőkről.

Írta: Z- Helene Christopher

Sokféle néven ismert számunkra: Ízisz, Inanna, Astarté, Istár, Káli, Démétér, Aphrodité, Szűz Mária, Ceres, Cybele. Ő a nagy Anyaistennő és már több ezer éve van jelen.

Ő képviseli többek között: az örökkévaló bölcsességet, a termékenységet, a halált és megújulást, a gyógyulást, az asztrológiát, a földművelést, a könyvelést és védelmet. Szűz Mária és még néhányuk kivételével, ők leggyakrabban a szexualitás istennői, akinek az ősi papnői voltak a mi elődeink.

Én hiszek abban, hogy úgy ahogy a közel-keleti táncosok bekerültek a köztudatba az évezredben, úgy szükség van arra, hogy helyretegyük és újból csatlakozzunk néhány szent és gyógyító alapelvhez, mint ahogyan ezek az Istennő tisztelő papnők tették.

Íziszről itt olvashatsz:

https://2012portal-hungary.blogspot.com/2016/08/izisz.html 

Astartéról pedig itt:

http://cobrarozsa.blogspot.com/2017/12/izisz-miszteriumai-7.html

De kik voltak ezek a papnők, és mi volt a feladatuk?

A különböző keleti országokban különbözőképp hívták őket: entu, quadistu, istharitu, hierodulai, devadasi, korae és kor, de mindenhol a társadalom nagyra becsült tagjai voltak.

Szeretettel és tisztelettel bántak velük, jólétüket biztosították. Táncaikkal, a templomi szertartásokkal, a termékenység misztériumokkal, ahol szexuális egyesülést fejeztek ki az Istennő tiszteletére, a spirituális erőket jelképezték.

Ők voltak a szépség, a szerelem, a könyörület megtestesítői, "szent szolgái". A történetírók mai szóhasználattal így hívják őket: "a szent prostituáltak", de ez az elnevezés megtévesztő és - számunkra - ellentmondást hordoz magában (hogy lehet a prostitúció szent?), mindenesetre egy olyan hozzáállásról tanúskodik, amit ma már nehezen tudunk megérteni.

Tehát mi is történt? Nézzük csak a történelmet, mint herstory-t (mindig csak history-ként ismerjük) (megj.: ez egy angol szójáték, ahol history angolul történelem, herstory jelentése pedig az ő, nő története).

Az ősi matriarchális társadalmakban, mikor a vadászó-gyűjtögető törzsek földművelő társadalmakká alakultak, a szexualitás és a spiritualitás egy volt, a test és a szellem nem különült el egymástól.

Nem ismerték az eredendő bűn fogalmát, a testhez, a húshoz nem a tisztátalanság fogalma kapcsolódott, hanem azt a föld természetes részeként kezelték, és így tisztelték benne a teremtés misztériumát. A földi ciklusok életük legfontosabb eseményévé váltak, hogy mikor vessenek, mikor arassanak egyenlő volt az élettel, az évszakok váltakozása, az időjárás határozta meg létüket - jólétüket -, így a különböző rituálék (melyeket dobolás és tánc kísért) is ezekhez kapcsolódtak. Ezeket az Istennőt tisztelő kultúrákat "Gylany"-ként emlegetik (gy - női, an - férfi). (Ilyen volt például az anatóliai Catal-Höyük társadalom i.e. 6000 körül.) A férfiak és a nők együtt dolgoztak, egyenrangúak voltak, de az Istennőt elsősorban a papnők szolgálták.

Megjegyzés:A Gylany szót Riane Eisler alkotta meg, aki antropológus, történész és író. A Gy jelentése nő, az An jelentése férfi és az L kapcsolja össze a két nemet. Cobra ajánl tőle egy könyvet, melyet érdemes elolvasni, a címe: A kehely és a kard-A mi történelmünk, a mi jövőnk. A könyvben szereplő régészeti adatok Marija Gimbutas régészprofesszornő felismeréseiből és munkáiból származnak.

Angolul itt elolvasható Riane Eisler könyve:

https://webruhan.files.wordpress.com/2014/08/eisler-the-chalice-and-the-blade.pdf 

Találtam Marija professzornőtől egy videót, ahol az Istennők világáról tart előadást, ha valaki szeretné megtekinteni, itt találja magyar felirattal. A videón kattints a "Feliratok" ikonra és megjelenik a magyar nyelv:

A videóban szó esik kurgánokról is. Őket Cobra is említi, sőt egyéb arkhónokat is:

„Mindennek tetejébe, az arkhónok elkezdték a bolygón erőszakosan elnyomni a női szexuális energiát a nők szisztematikus traumaalapú programozásával úgy, hogy brutális nemi erőszakokat követtek el ellenük a kurgán arkhón invázió alatt, több, mint 5000 évvel ezelőtt.”

„ Az Arkhónok inváziója

Három fő inváziója volt a világűrből érkezve az arkhónoknak és az alárendelt fajaiknak, mint a drakóniaiak és a reptiliánok az ismert történelem során. Mindegyik a fizikai és a spirituális síkokon egyszerre történt.

Az első a kurgán invázió volt körülbelül Kr.e 3600 környékén. A sötét lények a Kaukázusban található dimenziókapun érkeztek.

A céljuk az volt, hogy elpusztítsák a békés Istennő imádó neolitikus kultúrákat, amelyek ebben az időben a neolitikus Európára jellemzőek voltak. Meg akarták szüntetni az Istennő tiszteletet, mivel a feminin energia jelenti a közvetlen kapcsolatunkat a Forrással.

A második a kazár invázió Kr.u 393-ban. A sötét lények ismét a kaukázusi dimenziókaput használták. Az invázió célja az volt, hogy elpusztítsák az ősi Misztériumiskolákat, gnosztikus keresztény csoportokat és a természet imádó/tisztelő pogány kultúrákat és helyükbe a torzított keresztényi tanokat ültessék.
A harmadik a kongói invázió 1996-ból. A sötét lények a háború sújtotta Kongó, Ruanda és Uganda területén léptek be. A fő fókusza az inváziónak az asztrális és éterikus síkokra koncentrálódott. Ennek az inváziónak a célja a New Age-es és felemelkedési mozgalmak elpusztítása és a mátrix megerősítése volt, amely már 1995-ben erősen kezdett szétesni a világszintű ébredésnek köszönhetően. A legtöbben nincsenek tisztában ezzel az invázióval, mert különféle manipulációk által törölve lett az emberek emlékezetéből, milyen erősen jelen volt már a Fény a Földön 1996 előtt.
Az éterikus és asztrális síkokon a drakóniaiak tartják karban azt a mesterséges intelligencia rendszert, amely működteti a Mátrixot. Egy riasztó rendszer van beépítve, így ha egy felébredt egyén a Fényével rést üt a rendszeren, a drakóniaiak küldenek egy reptilián rabszolgaharcost, hogy nyomás alá helyezzék az illetőt a pszichológiai gyengeségeire fókuszálva, ezáltal lecsökkentve a vibrációját és befoltozva a lyukat. Ugyanakkor ezek a reptoid rabszolgaharcosok folyamatosan befolyásolni próbálják az elméjét és érzelmeit a Földi embereknek, hogy akadályozzák a spirituális fejlődésüket és elnyomják a szabadság iránt való küzdelmüket. Ha ez nem elég, akkor amőba-szerű lényeket küldenek, akik extra nyomás alá helyezik az egyént. Az összes ilyen negatív lény a torzult téridő struktúra gyűrődéseiben bújik meg.
Az erejüket a félelemből és a rejtett elnyomásból nyerik. Minden erejüket elvesztik a Fénnyel, Igazsággal, Bátorsággal szemben. Ha tisztában vagyunk a helyzettel anélkül, hogy félelmet éreznénk, a tudatosságunk fénye kijavítja a téridő struktúra torzulásait és minden ilyen negatív lény eltávolításra kerül az asztrális és éterikus síkjairól a Földnek.”

Ezeket a lényeket segíthetsz eltávolítani a Fényerőknek ezzel a meditációval is:

 

Most pedig folytassuk tovább a fordítással.

Különös tisztelet övezte a termékenységet. Hitük szerint a szent tánc ébresztette fel a szent vágyat, ami a szent szexualitáshoz vezetett, az pedig a gyermekáldáshoz, a gyermekhez, aki majd felnő, és így majd folytatja az élet-halál körforgását. Számos lelet bizonyítja, hogy az akkori emberek milyen nagyra becsülték az Istennő hatalmát élet és halál fölött.

Az ősi cserépedények művészi ábrázolásain sok szimbólumot találtak, és épületek falai is utalnak arra, hogy a közel-keleti táncosok közvetlen kapcsolatban voltak a korai Istennő imádó kultúrával. Nem véletlen, hogy ezek a táncosok a csípőjükön egy övet viselnek egy lefelé mutató háromszöggel a nemi területük felett. Ez az ősi szimbólum jelképezi az Istennő nemi szervét és a méhét. A háromszögön kívül a forgások, spirálok, kígyózó mozdulatok, körzések és nyolcasok, mint szimbólumok évezredek óta öröklődnek ránk át, mint egy mozgó, vizuális tradíció, mely a termékenységet jelképezi, és a mai napig táncunk alapkövei.

Aztán, ha követjük a "női történelmet" (herstory), i.e. 4300-2300 között több indoeurópai beáramlás történt északról, melyek hatására megjelent egy új, harcos vihar/vulkán isten és ezzel párhuzamosan a társadalomban az uralkodó király intézménye. Az Istennőt tisztelő vallásba beleolvadt a vegetatív, ciklikusan meghaló isten képe is, aki az Istennő fia - szerelme - bátyja volt. Eredetileg egy kisebb erejű isten volt, akit szintén különböző nevekkel illettek: Damuzi, Tammuz, Adonis, Osiris, Baal, Attis. Évenként egyesült az Istennővel, meghalt (néha feláldozták), gyászolták, majd feltámasztották. Az északi beáramlásokkal a Földanya vallása átvette az indoeurópai férfiistent, megjelent az istenpár tisztelete.

A Szent házasság, a "Hieros Gamos" rítusa is ezt tükrözte. Ezen az évente ünnepelt sumér és babilóniai szertartáson a kiválasztott főpapnő az Istennőt szimbolizálva szent szexuális aktust folytatott (néha nyilvánosan) az Istent jelképező, uralmon lévő királlyal. Ezzel szimbolikusan biztosították a terület termékenységét és az Istennő megáldotta a király uralmát.

Bár 3000 évig az Istennői kultusz volt a meghatározó, ezután kezdte elveszíteni a jelentőségét, míg a végső hanyatlás i.e. 406-ban következett be, amikor lerombolták, és felgyújtották Epheszoszban (Törökország) Artemis templomát. Ettől kezdve a szertartásokat "illegálisan" (földalatt) folytatták, és találgatások folynak a tekintetben, hogy számos hívőjét elégették boszorkányként a következő századokban. 

                                                          Artemisz temploma

                                                          Artemisz Istennő szobra

„Cobra:

Majd a 4. századi kazár kurgán invázió brutálisan véget vetett ennek a hagyománynak és még jobban elnyomta a nőket szexuálisan. Majd a középkorban az inkvizíció még tovább ment, amikor máglyán égették el a nőket.”

Fontos megemlíteni, hogy ahogy az Istennő státusza gyengült, úgy csökkent a nők hatalma is. Az északi népvándorlások után a társadalom is átalakult, létrejött a patriarchális rend.

Korábban a nők nagyobb szabadságot élveztek minden tekintetben, így szexuálisan is. Ők választhattak férjet, és az öröklődés is hozzájuk kötődött. A patriarchális társadalomban (melyben férfiak uralkodtak), szükségessé vált az apaság egyértelmű eldöntése, ezért a női szexualitást ellenőrizhetővé kellett tenni. Az Istennő tiszteletére folytatott szertartásokat, túlzott szexualitásukkal, vissza kellett szorítani, hogy biztosítva legyen a férfiági öröklődés. Ekkor kezdtek a nők alárendeltek lenni.

Az Istennő és a nők hatalmának csökkenését tisztán láthatjuk a korai patriarchális legendákon és a zsidó-keresztény teremtéstörténet kialakulásán. A korábbi Szent Házasság Inannája, a dicsőített, tisztelt, szexi és szent Istennő, átalakul Gilgames Eposzának démoni szörnyévé.

Amíg Inanna dicsőíti nemiszervét, és imádkozik, hogy "szent köpűjét" megtöltse Damuzi "mézes sajtja", addig a Gilgames Eposzban már visszautasítják, és ő Tiametté, aki tengeri sárkánnyá változik, és akit megöl és feldarabol Marduk király.

A Bibliai teremtéstörténetben, még ha van is spirituális jelentéstartalma a női szexualitásnak, a Paradicsomból való kiűzetéssel büntetik.

Éva hibás az emberi nem teljes bukásáért, ezért büntetésként minden nőnek át kell élnie a szülés fájdalmait. A szülés természetes folyamata így a szégyen és a bűn képével kapcsolódott össze, és minden szülő nő Éva karakterét hordozza, vagyis a benne élő "gonosz" jegyeit.

Sokak hiszik, és szerintem is igaz, hogy a bibliai történetet a meglevő régi mítoszokból alakították át kimondottan azért, hogy visszaszorítsák a termékenységi szertartásokat, mint a régi pogány hit megtestesüléseit.

A történet minden egyes szimbóluma fontos jelentéssel bírt a korábbi Istennő-hitben. A fa jelentette az askertab-ot, a szent fát, ami az Istennő oltára mellett állt. A kígyó mindig is az Istennő örök bölcsességének jelképe volt. Számos művészi ábrázoláson az Istennő kígyót tart kezében. A gyümölcs szintén a termékenység szimbóluma volt, megevése pedig az Istennővel való egyesülést jelképezte.

Megjegyzésként szeretném ide betenni, hogy Cobra mit mond a Bibliáról:

„„Richard - Forrásaid szerint ki felelős a "Biblia" könyv megírásáért? Teljes mértékben emberek találták ki vagy a spirituális erőnk irányította a megírását vagy van abban némi igazság, hogy Isten inspirálására íródott?

COBRA - Ez a könyv ősi szövegek gyűjteménye, amit bizonyos módon állítottak össze és mutattak be, hogy bizonyos pszichológiai hatást érjenek el. Az összeállítást egy arkhónnak, Konsztantinusz-nak az írnoka végezte. Az volt a célja, hogy irányítsa az emberiséget. A könyv egészét tekintve önmagában nincs pozitív hatással az emberiségre, de vannak bizonyos nagyon pozitív részei, melyek a Fényerők inspirálására íródtak. Szóval egy "keverék".

Richard - Azért is hagytak benne kis igazságtartalmat a cabal tagjai, hogy ezzel azt az érzést keltsék, hogy igaz és lehet, hogy mégsem az, hogy ezzel is irányítsák az emberiséget? Hogy összezavarják őket?

COBRA - Épp az ellenkezője. Amikor ez az összeállítás készült a 4. században, túl nagy volt ahhoz a tudatosság, hogy teljesen kihagyják a jó dolgokat. Túl furcsának tűnne úgy.”

"P: Most a Bibliával kapcsolatban szeretnék föltenni néhány kérdést. Először is: mi Júdás valódi célja az apostolok körében?

C: Valójában az egész történetet nagymértékben eltorzították, hogy így erősítsék meg a bűnösség fogalmát. Az arkhónoknak az volt a céljuk, hogy minél több ember érezze magát bűnösnek, szóval az egész történet nem úgy történt, ahogy azt az evangéliumokban ábrázolják.

P: Szóval akkor Júdás nem áruló?

C: Nem volt senki áruló.

P: Értem.

C: Az egészet csak kitalálták.

P: Értem. A betlehemi csillag valójában egy űrhajó?

C: A betlehemi csillag egy elég közel álló Jupiter-Vénusz együttállás volt és mindkét bolygó meglehetősen fényesen ragyogott az égbolton.

P: Értem. A Jelenések könyvében gyakran olvashatunk négy lovasról és hét pecsétről és hogy angyalok feltörik a hét pecsétet, majd hirtelen katasztrófák történnek. Arra lennék kíváncsi, hogy mit jelent ez valójában?

C: A hét pecsét a Fátyol hét rétegét jelenti, a katasztrófa pedig a sötét erők eltávolítását, ami jelenleg zajlik. Tehát tulajdonképpen ezt tapasztaljuk meg jelenleg.

P: És a négy lovas?

C: A négy lovas tulajdonképpen a négy elemet szimbolizálja: tűz, föld, víz és levegő. Ezek négy fő kardinális pontot jelentenek a horoszkópban; különböző szimbólumok, melyek az apokalipszis energiáit horgonyozzák le és ennek a négy elemnek a megfelelő kombinációja beindítja az átalakítás folyamatát és az elfojtott sötétség eltávolítását. Ez történik most.

P: Értem. A következő kérdés: mi történt Szodomával és Gomorával?

C: Nukleáris háború történt ott nagyon régen.

P: Köze van Atlantisz bukásához?

C: Valójában ez később történt.

P: Értem. Jézusnak mikor van a valódi születésnapja?

C: Egyes források szerint a valódi születésnapja valamikor márciusban van."

Ezenkívül, néhányak úgy gondolják, hogy a kereszténységgel való hasonulás tökéletes tetőpontja, Jehova (Jahwe), mint Vihar- és Vulkán Isten megjelenése, és Jézus feláldozása és halála, majd Szűz Mária szexualitás archetípusától való megfosztása. Istennőként képviselt megannyi dolgot, kivéve egyet. Szerető, gondoskodó, gyönyörű, könyörületes és szeplőtelenül fogant, vagyis a szexualitást kizárták az életéből, illetve véleményem szerint szimbolikusan "körülmetélték". Ennek következtében egy végzetes csapás mértek: elválasztották a szexet és a spiritualitást. Aminek viszont az lett a következménye, hogy létrejött egy "egészségtelen" Madonna/Szajha identitáskép.

Az iszlám országokban szintén szexuális kísértőerejük miatt fátylazták le a nőket. Elzárták őket, szexuálisan "körülmetélték" őket. Nem iszlám előírásra, de a női körülmetélést számos muszlim országban gyakorolják. A Közel-Keleten és Afrikában a mai napig végzik ezt a szörnyű tettet, ami pontosan demonstrálja ezt az egészségtelen pszichológiájú gondolkodásmódot, melyben végül mind a férfiak, mind a nők, mind a gyerekek szenvednek.

Ezzel elérkeztünk a jelenhez. Hogy viszonyulunk mi, mai keleti táncosok mindehhez?
Én hiszem, hogy mi, mint új szent templomi papnők vagyunk abban a helyzetben, hogy elsimíthatjuk ezt a szexualitás és spiritualitás közti skizoid ellentétet, amelyet a zsidó-keresztény-iszlám vallás hozott létre. Saját testünkkel, élő lényünkkel, szexis és szent táncunkkal tehetjük egésszé újra a széttört darabokat. 
De ehhez először meg kell találnunk az Istennő eredeti, pozitív értékeit. Nem a régi szent prostitúciót szeretném visszahozni, vagy az akkori Földanya vallást, hanem a női lét azon értékeit, amelyek fontosak és egészségesek számunkra, társadalmunknak és a Föld egészének.

Négy fontos pontja van annak, hogy a régi Istennő értékeit visszaállítsuk. Először is észre kell vennünk, hogy táncunk a természet megidézése, azon belül is a termékenységé. A test-szellem skizoid felfogását még megtetőzi jelenlegi nyugati kultúránk, amely teljesen elszakít minket a természettől.

Ma már nem mi termeljük ételünket és nem kötődünk a földünkhöz úgy, mint elődeink. Vissza kell emlékeznünk arra, mi a természetes és az igaz.

A hastánc pedig éppen erről szól, természetes, organikus mozdulatai ezt idézik meg. Táncunkkal az alapelemeket keltjük életre, a földies beledivel, a levegőben suhanó fátylainkkal, a vizes- érzelmes hullámzó mozdulatokkal, és a tüzes dobszólókkal.

Táncunk ma is a termékenység tánca. Ahogy csípőnket mozgatjuk és hasunk hullámzik a szexuális aktust dicsőítjük vele és a teremtés misztériumát. A keleti táncot sokáig arra használták, hogy könnyítsék a szülést, ez a tudás anyáról lányára szállt. Régen a templomi papnők feladata volt a bábáskodás és a csecsemőgondozás is.

A termékeny, gazdag kultúránkat, jólétünket fejezzük ki táncruhánkkal: kidolgozott, szép öveinkkel, hernyóselyem szoknyáinkkal, ápolt bőrünkkel és hajunkkal. Az életerőt közvetítjük táncunkkal, a nyitottságot és a teljességet. Elfogadjuk és élvezzük saját testünket. Egy olyan kultúrában, ahol a bulimia és az anorexia (vagyis a hús, a test tagadása) egyre gyorsabban terjed, már csak a hastánc látványa is gyógyító lehet.

Másodsorban fel kell fedeznünk táncunkban az eksztázis kifejezésének lehetőségét. Férjemmel (aki a dobosom) ezt "artgasmus"-nak (szójáték: művészi orgazmus a jelentése) hívjuk. Ezek azok a pillanatok, amikor a táncos, a zenész és a nézők egy hullámhosszra kerülnek, és az így létrejövő magasabb energiaállapot mindannyiuk számára kielégülést hoz. Ez lehet bármilyen zene és tánc, lehet egy szép taksim (egy hangszer ütem nélküli improvizációja), talajtánc, vagy egy dobszóló, amikor mindenki érzi az energia szétáradását a teremben, és mindenkinek egyszerre változik meg a légzése.

A hastánc mozdulatai felébresztik az eksztatikus Kundalinit - a szexuális és spirituális életerőt jelképező kígyót -, mely gerincünk alján, az alhasunkban alszik. Megmozgatja a forgó csakrákat, a hét energiaközpontunkat, amik ezt az életerőt hordozzák és egyensúlyozzák. A testhullám, amit a tantrikus gyakorlatok delfinhullámként emlegetnek, összekötik az alsó szexuális csakrákat és a felső spirituális csakrákat a szíven át. Vibráló mozdulataink eksztatikus intenzitása energiával tölt fel minket és a nézőket.

 

Harmadsorban meg kell tapasztalnunk táncunkkal az Isteni Egység állapotát. Minden vallásban megtalálható, hogy az egyének az egyetemes erőkkel kívánnak kapcsolatba kerülni. Táncosként ez könnyebben átélhető, olyan mintha egy kör közepén állnánk, ahol az individuum könnyen feloldódik, átalakul és egyesül egy magasabb rendű energiával. Forgásaink és az Eget és Földet összekapcsoló gesztusaink mind erről szólnak. Hasonlóképpen, mint az ősi Hieros Gamos során mi testesítjük meg az Istennőt, a férfi-nő egyesülését, a test-lélek-szellem egységét. Az ego szertefoszlik és teret ad az isteninek.

Negyedszer pedig tudnunk kell, hogy táncunkkal szétsugározzuk a karunát, azt az anyai feltétlen szeretetet, amit a felnőttkorban számos formában megélünk: érintés, gyöngédség, együttérzés, részvét, érzékiség, erotika... A történelem során ezt mindig a nők képviselték: a hindu asparsák, égi, erotikus angyalok, a görög három grácia, az öröm, szépség, fényesség istennői, a görög, perzsa és egyiptomi korék, akik az esti zodiákus órákban táncoltak.

Amikor táncolunk és belépünk a közönség elé olyan, mintha azt mondanánk: "Én szeretlek titeket, ti is szeressetek engem." A nézők érzékelik szeretetünket, és ha nyitottak, viszontszeretnek. Ezzel egy szeretetünnepet teremthetünk, tényleg mi lehetünk a szeretet-szerelem istennői. Saját érzelmi átélésünk segít nekik abban, hogy saját érzéseiket is felfedezzék, legyen az öröm, humor, szomorúság, stb. Azoknak, akik nehezen nyitják ki szívüket, ez egy mély, felrázó tapasztalat lehet.

Nemcsak táncunk, hanem személyes szépségünk is karunát sugároz. A hastánc harmonikus mozdulatai még több szépséggel töltik meg világunkat és a többiek is megtanulják értékelni, felismerhetik fontosságát.

De miért fontos ez a sok karuna, szeretet, szépség, együttérzés? Nekünk táncoló papnőknek van egy fontos szerepünk: Az élet gyakran nem szeretetteli, a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy szeretnénk, tele van fájdalommal, szenvedéssel. A kedvességgel, szeretettel, szerelemmel kicsit kiegyensúlyozhatjuk az élet sötét oldalát, megint csak harmonizálhatjuk az ellentéteket.

Végül pedig minden keleti táncost szeretnék emlékeztetni, hogy évezredek óta mindig jelen voltunk a fontos eseményeken, szertartásokon: esküvőkön, születésnapokon, kereszteléseken, napfordulókon...

Bár fellépésünk általában sikeres, gyakran mi magunk is csak jópofaságból, pusztán világi szórakozásból tesszük, pedig ennél sokkal többre hivatott.

Nemcsak azért vagyunk egy születésnapon, hogy zavarba hozzuk az ünnepeltet, hanem hogy dicsőítsük születése alkalmából. Azért vagyunk ott, hogy ünnepeljük az illetőt, és hogy megáldjuk, hogy következő éve is boldog, termékeny legyen. És persze, hogy szeressük (akkor is, ha egyébként nem kedveljük, vagy nem ismerjük), hogy a szíve megteljen szeretettel, hogy felemeljük.

Minél előbb teremtsük hát meg magunkban a kapcsolatot Ég és Föld között, test és szellem között, nő és férfi között. Azt ajánlom, hogy mindenki tanulmányozza a női archetípusokat, a nagy Istennők különböző arcait, és tudatosan erősítsük magunkban azokat, amelyek közel állnak hozzánk. Ezenkívül minden teret, ahol táncolunk - legyen az szálloda, színház, vagy lakás - tegyünk szentté, tegyük a mi templomunkká.

Ahogy megtaláljuk magunkban ezeket az értékeket, elkezdjük tisztelni a hastáncot, és megtapasztaljuk ezt a misztikus átalakítóerőt, a közönség is egyre jobban fogja értékelni táncunkat, egyre nagyobb szeretettel és tisztelettel fog viszonyulni hozzánk, ahogy régen is tisztelték az Istennő papnőit.

COBRA Portál a Bolygó Felszabadításáért

Rózsa Rendje FB csoport