2020. február 6., csütörtök

Atargatisz Istennő


A következő Istennőkről készültek már cikkek:



1. Ízisz:


2. Pleroma:


3. Dou Mu:


4. Astara:


5. Kuan Yin:


6. Hszi Vang Mu:


7. Gaia Sophia:


8. Abundantia:


9. Astraea:


Idézet Cobrától a Váltás című bejegyzéséből:


"A Fényerők azt is mondták, hogy annyi Istennő energiát kellene lehorgonyozni a planetáris energiarácsba, amennyit csak lehetséges, hogy stabilizáljuk a helyzetet.

Atargatisz egy sellő Istennő aki a Szíriusz csillagrendszerből származik, és egy tojás formájú járművel ért földet az Eufrátesz partján sok ezer évvel ezelőtt.
Az archetípusát később a Cabal eltorzította, de az ő eredeti energiája az egyik kulcs energia a békés átmenethez az Esemény-utáni társadalomba."

A teljes bejegyzés itt:


https://ellenallas1111.blogspot.com/2019/10/a-valtas.html



A mostani cikk Atargatisz Istennőről szól. 

Más néven is ismert: Ataratheh-ként, Taratheh-ként a klasszikus antikvitásban Észak-Szíria Főistennője. Ktésziasz Knidiosz (perzsa királyi orvos i.e. 415-398 között) a Derketó megnevezést használta rá. A rómaiak Dea Syrianak (Dea Szűria - Szíria Istennője) hívták vagy egyszóval Deasura-nak. 
Elsősorban a Termékenység Istennője, másrészt viszont "Baalat"ként (jelentése: úrnő) a saját városának és lakóinak a védelméért és jólétéért is felelős volt. 
A fő szentélye Hieropolisznál volt, a mai modern Manbij és Aleppo északkeleti részénél Szíriában. 

Megj.: ha valaki szeretné tudni, hogy miért olyan fontos Szíria a felszabadítás szempontjából, akkor itt olvashat róla:

http://cobrarozsa.blogspot.com/2019/09/sziria.html

Néha úgy írják le, mint egy sellő-istennő. Ascalonban (Izrael egyik körzete) haltestű Istennőként azonosították őt. Bár arra nincs bizonyíték, hogy Atargatisznak áldoztak vagy bálványozták, de minden ikonográfiai bizonyíték antropomorfnak, ember alakúnak (antropomorf, görög szó: 1700-as években létrehozott kifejezés - élő vagy élettelen dolgok, jelenségek vagy elvont fogalmak emberi, vagy kizárólagosan emberinek hitt, tulajdonságaira utal) jelzi őt.

Házastársának neve: Hadad (ismert Adadként is), a Vihar Isten. 



Szentséges állatokkal ábrázolták, mint a Galamb és a Hal. 
A Galamb a Szeretet-Szerelem Istennő jelképe, a Hal pedig jelképezi a termékenységet, és az életet a vizekben.
Egy 3. századbeli szíriai forrás szerint Urhai-ban (Edessában - Felső Mezopotámiai város volt) sok férfi kasztráltatta magát, ezzel is tiszteletüket fejezve ki Taratha-nak. De amikor Abgar király jött a trónra megparancsolta, hogy aki ezt teszi magával, annak vágják le a kezét. Onnantól kezdve megszűnt ez a szokás. 

Atargatisz különböző nevű aspektusai a Bronzkorban is megjelentek. Ugaritban, Észak-Szíriában a 3 Kánaán Istennő tanúsítja ezt:


-Atirat: a termékeny Tenger Istennő. Őt azonosítják Asherah-val

-Anat: a harcias Szűz Istennő
-Attart: a Szerelem Istennője, névrokona a főníciai Astart Istennőnek, a görögöknél Astarté-nak hívták

Sokban hasonlítanak egymásra és együtt vagy külön-külön is imádták őket a történelemben 1500 éven keresztül. 


Az i.e 4. században többféleképpen jelent meg a neve érméken, ezenkívül sok írás tanúsítja, hogy a név egyszerűen azt jelentheti, hogy: Atar Halistennő.

Atargatisz nevének első fele miatt, gyakran azonosították, bár tévesen, de Astartéval. A két Istennő talán közös eredettel rendelkezik és nagyon sok közös vonásuk van, de a kultuszuk történelmileg eltérő. Van utalás a Makkabeusok 1. és 2. könyvében Atargateionra, Atargatisz templomára, Gileadnál (jelentése: a Bizonyosság Hegye), de az Istennő otthona megkérdőjelezhetetlenül nem Izrael vagy Kánaán (Izrael, Palesztina, Jordánia, Libanon együttes területi neve), hanem Szíria. 

Manbijban külön temploma volt. Palmürában a pénzérméken volt látható egy oroszlánnal, jelenlétét pedig egy oroszlán és egy félhold jelezte és egy felirat is említi őt. 




Szíriából az imádata kiterjedt Görögországra, majd messze nyugatra is. A kultusza később megjelent Szicíliában rabszolgák és zsoldos katonák által, akik a Római birodalom legtávolabbi részébe is eljutottak. Amikor a rabszolgák fellázadtak, a vezetőjük, akit Eunusznak hívtak, az Első szicíliai rabszolgaháború idején az állította, hogy Atargatisztól kapott különböző víziókat, amik azonosították őt Enna város Démétér Istennőjével. 

A görög Aphroditével identifikálták helytelenül, hiszen ő inkább Amphitritével egyezik meg, aki a természet Istennőjeként ismert, hasonlóan Kübeléhez és Rheahoz. Ő volt a vizek védelmezője, ahol az élet lakozik. Úgy is tekintettek rá, hogy ő a "Más földek teremtője", és a Jövő Úrnője. Azonosítotték még Hérával, Zeusz főisten feleségével. 



Mítosza szerint halandóból lett Istennővé. Állapotos lett egy ifjútól és szégyenében egy tóba ugrott Askelón városa mellett, mert öngyilkos akart lenni, de a nimfák megmentették. Félig hallá változott, a megszületett gyermeke pedig Szíria királynője lett. Ez a gyermeket Szemiramisznak hívták. 


Hüginosz története szerint Atargatisz egy tojásban érkezett az égből, ami beleesett az Eufráteszbe. Halak görgették ki a partra, galambok szálltak rá és keltették ki, majd előjött Vénuszként.



A természet istennőjeként a sors hatalmát is kezében tartja. A szeleukida korban csaknem minden pénzérmén megtalálható az ábrázolása, fején jellegzetes fénykoronát visel. Máskor „falkoronát”, azaz tornyot, várfalat utánzó fejdíszt. Emberformában oroszlánon ülő nőalak koronával. Dura-Europoszban egy falkoronás szobortöredéken két galamb ül a vállán. 
Gyakran lovaglás közben, szinte mindig oroszlánok kíséretében ábrázolták. Általában trónon ül, két szfinxszel  vagy oroszlánnal körülvéve. 
A szokásos kísérők mellett egyes helyeken delfinekkel látható. 



Nyolcágú csillag hangsúlyozhatta a Vénusz bolygóval való kapcsolatát. A nyolcágú csillag a középkorban Atargatiszra utalva a nyolc erény jelképévé vált, gyakori heraldikai (címertani) szimbólum.



A Vatikáni Múzeum egyik fogadalmi sztéléjén a trónon ülő Istennőt ismét oroszlánok veszik körül, haja hullámos, fejdíszén holdsarló van. Jobb kezében orsót, bal kezében tükröt tart. Az orsó sokszor megjelenik Istennők közelében, univerzális sors-szimbólum a Földközi-tenger vidékén.

Az ikonográfia változásai azt eredményezték, hogy a római korban még több helyi istennővel azonosult, még olyan jelentős kultuszok is hatása alá kerültek, mint az egyiptomi Íziszé. 
Még a brit szigeteken is kimutatható a jelenléte. 
Lukianosz igen részletesen írta le a templom csillogó pompáját, a számos kultikus tárgyat és szobrot, a papok sokaságát és a különböző rituálékat, ünnepeket. Naponta kétszer volt áldozat. Ezeket egy papnő kísérte fuvolával és csörgővel. A kötelező szent tó a közelben volt, tele szent halakkal, amelyekből senkinek sem volt szabad enni. Éppígy tilos volt Atargatisz szent galambjait is bántani.

Az Istennő Békét akar, és Béke lesz! <3 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.