Fordította
és összeállította: Takács Anikó és Czékus Viki
Korábbi
Szexualitás cikkek itt elérhetőek:
A
most következő cikk Cobra 2018. március 7-i Szexuális energia
című bejegyzéséből való.
Részlet
a Szexuális energia című Cobra bejegyzésből:
„Mindennek
tetejébe, az arkhónok elkezdték a bolygón erőszakosan elnyomni a
női szexuális energiát a nők szisztematikus traumaalapú
programozásával úgy, hogy brutális nemi erőszakokat követtek el
ellenük a kurgán arkhón invázió alatt, több, mint 5000 évvel
ezelőtt.
Az
i.e. 3000 és i.sz. 300 közötti időszakban a nők még képesek
voltak kifejezni magukat szexuális gyógyítókként az Istennő
templomokban.
Majd
a 4. századi kazár kurgán invázió brutálisan véget vetett
ennek a hagyománynak és még jobban elnyomta a nőket szexuálisan.
Majd a középkorban az inkvizíció még tovább ment, amikor
máglyán égették el a nőket.”
A
teljes Szexuális energia című cikk itt elolvasható:
Most
pedig jöjjön akkor a lefordított cikk.
Prostitúció
Írta:
0609 - Mother Earth blog
Mint
a hindu templomok devadasiai (olyan fiatal lányok, akik életüket
egy isten imádatának és a templom szolgálatának szentelték),
prostituált-papnők osztották szét az Istennő kegyelmét az ősi
közép-keleti templomokban. Gyakran Khariszokként (a görög–római
mitológiában a báj, a kellem, a jóság, a kreativitás, a
termékenység istennői, akik a természet harmóniáját
testesítették meg), vagy Gráciák néven ismerték, mivel a
szépség és kedvesség egyedi kombinációjával rendelkeztek,
melyet kharisznak hívtak (a latin caritas szóból eredően),
amelyet később "jótékonyságnak" (angolul: "charity")
fordítottak. Valójában olyan volt, mint a hindu karuna, az
anyai-szeretet, gyengédség, vigasz, a misztikus megvilágosodás és
a szex ötvözete.
Hésziodosz
mondta, hogy a szent szajhák vagy Hórák érzéki varázsa
"lágyította a férfiak viselkedését". Ishtar, Babilónia
Nagy Szajhája kijelentette:"Én egy irgalmas/könyörületes
prostituált vagyok". Mária Magdolna azt mondta hivatásbeli
nővéreiről: "Nem csak magunkkal szemben vagyunk
könyörületesek, hanem az emberiség összes fajával szemben is”.
Az
ősi kéjnők gyakran magas társadalmi státuszokkal rendelkeztek és
tudásukért tisztelték őket. Mint a Mennyek Királynőjének
megtestesítői, akiket
Palesztinában
Qadeshetnek hívtak, a Nagy Szajhát, a kéjnőket királynőkként
tisztelték a tanulmányi központokban Görögországban és
Kis-Ázsiában.
Megj.:
Quadeshet-az arab "qadisha", a héber "kadesha"
Szent Prostituáltat vagy Szent Szüzet jelent. Quadeshet Astarte és
az ő templomi "segítőinek" másik elnevezése is volt. A
szó maga "Papnő"-t jelent. A Koránban ezt a nevet
Mohamed gazdag feleségére is használták, Khadija-ra, aki pénzzel
támogatta a törekvéseit. Astarte, a Szent Prostituált, Ishtar
szíriai megfelelője volt, aki Babilónia nagy Szajhája, aki a
Könyörületesség Nagy Anyja.
Néhányan
tényleg királynőkké is váltak. Theodora császárnő,
Iusztinianosz felesége, templomi kéjnőként kezdte pályafutását.
Szent Heléna, Nagy Konstantin császár édesanyja is kéjnő volt,
mielőtt szent császárnővé vált. Egy egyiptomi történet
szerint, Bubasztisz (ősi egyiptomi város) papnője egy vele töltött
éjszakáért, a férfiak összes világi javát kérte cserébe. Ezt
mondta: " Én egy hierodúla vagyok (templomi papnő), nem pedig
egy átlagos személy”. Egészen a legutóbbi időkig Egyiptomban
még létezett egy olyan osztálymegnevezés, hogy "ghazye",
mely olyan nőkre vonatkozott, akik "Szent szajhák". A
Mamelukok (Egyiptomi uralkodó réteg) idejében igencsak tisztelték,
és azzal jutalmazták őket, ha letelt a szolgálatuk, hogy
feleségek lehettek.
A
Templomi Prostituáltakat a betegségek gyógyítóiként is
tisztelték. A hüvelyváladékukban gyógyító erőt feltételeztek.
Egy Sufi közmondás szintén ezen a véleményen van: "A nő
vaginája gyógyító erővel bír." Még a nyáluk is
gyógyulást tud előidézni. Jézusnak, a vakok gyógyítása
nyállal, szintén egy matriarchális (anyajogú) tradíció
másolata. Egy Ninive-ből származó agyagtáblán az áll, hogy a
szembetegségek gyógyíthatóak egy szajha nyálával. A Szajhák
boszorkányok, prófétanők és látók is voltak. A héber szó
"zonah" egyaránt jelent prostituáltat és prófétanőt.
"Szent
Anyák" jelölték ki Japán szabad szerelmű papnő-sámánnőit,
akik Lélek Asszonyokként is ismertek voltak. Isten menyasszonyává
válva beléptek a szentélybe, hogy egy Pappal háljanak együtt,
akit Isten Szelleme kerített hatalmába.
Hasonló
szokások jellemezték az indiai devadasikat, a kéjvágyó Égi
Nimfák emberi másait. Népszerű volt ez a hivatás. Aphrodité
templomait Erice-ben, Korinthoszon, és Cipruson, valamint egyéb
helyeken ezer szent kéjnő szolgálta: a piece.
Megj.:Korintosz
- Az ókor számos kultúrájában találkozunk a szakrális,
valláshoz kötődő prostitúció jelenségével. A templomi
prostituáltat az általa szolgált istennő időleges
megtestesülésének tekintették, aki szeretkezés közben
fizetővendégét is „isteni állapotba” emelte. Babilonban
minden asszony köteles volt életében legalább egyszer Istár
szentélyébe vonulni, és fizetség ellenében odaadni magát
valamelyik férfinak. A díjazást az oltárra helyezték, mint
megszabadulásuk árát. A szép asszonyok hamar elkerültek onnan,
de voltak, akik több évet is eltöltöttek a templomban, míg végre
valaki hajlandó volt közeledni hozzájuk. Egyiptomban is létezett
ez a kultusz, elsősorban Amon isten és Bászet istennő kultuszához
kapcsolódva. Az ókori Görögországban Aphrodité korinthoszi
templomában előfordult, hogy egyidejűleg ezer prostituált is
tevékenykedett."
Amikor
a hellén görögök a feleségeket lefokozták a szolgák, vagy
cselédek státuszára, a hetérák, vagy kurtizánok megmaradtak
jogilag és politikailag egyenlőnek a férfiakkal. A római
legfelsőbb arisztokrata matrónák eladták magukat a Juno Sospita
templomban, amikor kinyilatkoztatásra volt szükség.
Minden
babilóniai
nő eladta magát a templomban, mielőtt férjhez ment. Az amoriták
szent törvénye szerint, "annak a nőnek, aki házasságkötésre
készül, paráználkodással kell töltenie hét napot a templom
kapujánál".
Ezek
a törvények az Istennőt voltak hivatottak megbékíteni, aki
elítélte a monogámiát abban a korban, amikor nem volt formális
házasság, és a gyerekek nem ismerték édesapjukat. A görög
mitológiában, a Nagy Anya megtiltotta a Mennyei Zeusz Atyának,
hogy monogám házasságra lépjen, kitartva amellett, hogy csak az ő
saját, ősi csoportos házasságra épülő rendszere volt
tisztességes.
A
Veshya a szent szajhákat jelölő tantrikus kifejezés volt, amely
az Istennő legrégebbi neveinek eredete lehetett. Görögországban
és Rómában, Hesztia, vagy Veszta, a Szív-anya, akit a
Vesta-szüzek szolgáltak, akik eredetileg kéj-papnők voltak.
Megj.:Veshya
szanszkrit szó, jelentése: prostituált, szajha.
"Szív"
és "Föld", mindkettő az angolszász Istennő, Ertha vagy
Hertha oltárából keletkezett, aki északi Hesztia-Vesta volt. A
matriarchális időkben minden nő családi tűzhelye az ő oltára
volt.
Megj.:Magyarul
nem érthető, ezért magyarázatképpen ideírjuk az Istennők nevét
angolul: Earth - Ertha - Föld, Heart - Hertha - Szív.
A
szív volt az omfalosz is, az univerzum női középpontja, a templom
köldök köve, amely körül a szent kéjnők az Idők Táncát
adták elő. A táncoló kéjnőket aztán Hoursnak (Óráknak)
hívták: ez volt a perzsa houri, és a görög horae.
Az
egyiptomi templomi-nők az Óra/Hour Hölgyei is voltak. Mindegyikük
az éjszaka egy meghatározott óráját felügyelte, és Ra
naphajóját védelmezte útja során az alvilágban, abban az adott
órában.
Megj.:
Érdekességképpen angolul az óra "hour".
A
Hour-ok(Órák) Tánca a Horae (isteni "Whores", "Szajha")
pogány szertartásaként kezdődött, akik táncokkal töltötték
az éjszaka óráit, ahogy a későbbiekben a keresztény szerzetesek
imával töltötték a napot. A legrégibb igazi héber néptáncot
még mindig horának hívják, a Szent szajhák körtáncai nyomán.
A Horae őrizte a Mennyország kapuját is, segítette az áldottak
lelkét, és irányította a mennyei köröket.
A
"hor" héber kifejezés lyukat, üreget, vagy gödröt
jelent, közös szinonímája a Szent Prostituáltnak és az általa
szolgált Istennőnek, akinek a jóniját egy lyuk, üreg, gödör,
vagy egy medence szimbolizálta a templom szívében.
Hasonló
volt a latin puteus kifejezés is, az üreg vagy lyuk, a spanyol
puta, azaz "szajha" eredete. A köznép rómaiak puticuliba
temetkeztek, "gödrökbe", amely mint minden sír, az
újjászületés méhét jelképezte.
A
közös gyökér a védikus puta, "pure", azaz tiszta, vagy
"holy", avagy szent kifejezések voltak, valamint az
avesztai putika, a születés vizeinek misztikus tava.
"A
Tó Hölgye" Eurázsia szerte a Nagy Istennő egy elnevezése
volt. Arámiai nyelven a kegyhelye Athra qaddisa volt, "a szent
hely", szó szerint, egy "mennyei kéjnő-hely", vagy
nemi lyuk, vagy tó.
Megj.:Az
Istennő yonija (az isteni nemző energia szimbóluma, szanszkritül
a jelentése: női méh, de az elnevezés vonatkozik a teljes női
ivarszervekre, mint vagina, szeméremtest és méh. "Minden
születés természetes kapuja", így hivatkoznak rá a Kaula
Tantrában, a Sáktizmusban és a Sivaizmusban.) a ligetben az "Athra
qaddisa" volt, a szent hely (szószerint: isteni szajha). Néha
"Szentségként" volt ismeretes. Athirat, Athra, Aethra és
az egyiptomi Hathor voltak a különböző megnevezései ugyanannak
az Istennőnek.
"A
vizek mélyére merülni annyit tesz, hogy a Maja misztériumokba
kell leásni, kutatva az élet igazi titkát... A kozmikus vizek
egyszerre a makulátlan forrása mindennek és rémisztő sír is”.
Egész
Ázsia nőnemű elemnek hívta a vizet, a teremtés forrásának, a
sztoikus filozófia bárkájának. Az effajta vizek mélyére merülni
a közösülés szimbóluma volt. A férfiak, akik e módon egy Szent
szajhával áldoztak, elérhették a spirituális megvilágosodást,
amelyet "horasisnak" hívtak. Ez a kifejezés az
Újszövetségben félrevezetően "vízióként" jelenik
meg.
Egy
szemita klán, a Keletkezés (eredet) Horái-nak (Szent szajhái)
nyomai visszavezethetők, származásuk a Nagy Istennőtől való,
"Hora"-tól. A zsidóknak voltak tisztelt prostituáltjai
Jósiás Király idejében, akik a templom közelében éltek és
függönyöket szőttek a szent ligetnek.
Megj.:Szemita
- a szemita vagy sémi nyelvek közé olyan nyelvek tartoznak, mint
az akkád, arab vagy héber.
A
Biblia modern fordításai "szodomitáknak" hívja őket,
de az eredeti megfogalmazás szerinti jelentése " Szent
szajhák". Az ilyen Szent szajhák gyakran "Isten
menyasszonyai" voltak, akik elkülönültek, hogy Isten fiainak
adjanak életet, azaz ők próféták és néha szent áldozatok
voltak.
A
Szent Szajhákat "Szüzek" néven illették és valóban
nem voltak házasok (lásd Szűz származás). Mind a középkori
nővérek, apácák, a "munkahelyüket" fátylakkal
takarták el, mely a jelképükül szolgált.
Ishtar-Asherah-Mair-Anath nem csak a Nagy Szajhák voltak, de a Nagy
Szüzek is. ( Kadeshák, Szent Egyek)
Megj.:
ha valakire azt a nevet használják, hogy Kadesha, akkor azt jelzi,
hogy az illető gyönyörű és nagyon erős személyiség, amivel
foglalkozik maximálisan ért hozzá, rendkívül megértő és érti
az Élet fogalmát, csodálatos barát és komolyan is veszi azt.
A
görög megfelelője Athéné volt, akit úgy ismertek, hogy "Szűz"
(görögül: Parthenia). Athéné temploma, a Parthenon, ismert volt
arról, hogy hierodulák (Szent szajhák) szolgáltak ott közösen
az Istennő megszentelt helyein és más Istennő szentélyekben.
Később a mítoszok észszerűsítették az örök életre szóló
"buja Termékenység Istennők szüzességét" ismétlődő
szűzhártya megújító ceremóniákkal, lásd a tenger a
baptistáknál (megj.: ők ragaszkodnak a teljes víz alá
merítkezéshez keresztelkedéskor, a baptista görög szó
jelentése: bemerítő.) vagy az éves fürdés a szent forrásokban.
A
Nagy Anyaistennő Hera szüzessége évente volt helyreállítva,
méghozzá Návplioban (görögül Nauplia), Kanathos forrásánál
merítkezve. A Pausaniaiak (jelenleg település Olaszországban) úgy
tudták, hogy a mítosz a fürdő Istennő elképzelés rítusán
alapszik.
Mivel
a Szajhák lényeges helyet foglaltak el a pogányságban, a
keresztények állandóan becsmérelték és rágalmazták a
szakmájukat. A papok nem akarták teljesen kiírtani a prostitúciót,
de azt szerették volna elérni, hogy a spirituális jelentései,
vonatkozásai csonkolva legyenek.
Aranyszájú
Szent János kiérdemelte Konstantinápoly pátriárkájának
(pátriárka: görög szó, mely a "páter" és "arkhón"
szóból származik, jelentése: korlátlan hatalommal rendelkező
rangidős férfi vezető.) magas szintű dicséretét azáltal, mert
elvette a templomi prostituáltaktól azt a kegyet, hogy
"tisztelettel adózzanak a személyüknek".
A
Mennyei Szajhák hármasa mitikusan lett szűziesítve: ők voltak a
három Szent szűz, akik együtt haltak mártír halált: Agapé
(Görög szó, jelentése: legmagasabb szintű, önfeláldozó
szeretet), Kiónia ( Szószerint Kioszit jelent, onnan származót.
Kiosz egy kis sziget az Égei-tengeren.) és Irén ( A név
jelentése: Béke. Görög eredetű, a mitológia szerint Eiréné
Zeusz és Themisz leánya, a Hórák egyike, a béke istennője.).
Megj.:Szent
Agapé, Irén és Kiónia vértanúnő testvérek voltak, akik
Thesszalonikiben először börtönbe kerültek, majd tűzben
kivégezték őket 304. április elsején (mert szent könyveket
tartottak maguknál). Szenvedéstörténetük megőrizte a
vértanúságuk hiteles leírását.
A
valódi szajhákat száműzték a nekik szánt házakba, melyek nem
voltak többé templomok. A prostituált házak tradicionális piros
lámpája eredetileg a római Vénuszok ( Vénusz, más néven
Aphrodité Istennő szolgálólányai) házaitól származik, akik
egy erekcióban lévő férfi hímtag (görögül fallosz) jelzést
használtak, vérpirosra festve.
A
középkori germán törvény megtiltotta az embernek, hogy "hörgr"-t
( ónorvég szó, jelentése: oltár, szentély, templom, óangolban
"hearg" néven ismeretes.) építsen vagy hogy a házát
hörgr-nek hívja, különben "büntetés terhe mellett bírságra
ítéltetik, melyben minden penny-ét oda kell adnia, amilye van".
A hörgr egy pogány szent hely, a "Szent szajhák" háza,
ahol a papnők az óvallást gyakorolták.
Izlandon
voltak ilyen helyek, "Hörgsholt"-ok, melyek még azonosak
voltak az ősi szentélyekkel.
Időszámításunk
szerint 1000-ben az izlandiak "beleegyeztek", hogy
kereszténnyé váljanak legalább névben, és hogy
megkeresztelkedjenek, de aki szerette volna, legálisan még mindig
engedélyezve volt, hogy az ősök rítusait ünnepelje a privát
házában, melyet "hörgr"-nek hívtak. Mindaddig, amíg az
egyház vissza nem vonta ezt az ígéretet és már nem tolerálta
ezeket a cselekedeteket.
A
korai évszázadokban, a hörgr egyfajta "vénuszdomb,
szeméremdomb" (mons veneris) volt vagy egy "középpont,
köldök" egy szent ligetben, erdőben. Valaha ez a másik szó
a "hus" (house-ház) ugyanazzal az értelemmel
rendelkezett: "az imádat, a bálványozás helyszíne, mivel
minden matriarcha (női családfő) egyszer a "saját szívének
Istennőjét" imádta, melyet megosztott több "férjjel"
is (angolul: hus-band - férj, házi férfiak csoportja). A
keresztény definíció szerint a "hussy" (angolul
csintalan, kacér, ringyó lányt jelent), a Ház Asszonya (Lady of
the House), egy olyan nő, aki zilált szexuális életet él.
A
szexuális szabadosságot nagyra becsülték, és nem rosszallották
pl. a középkori lovagi költők (Minnesingerek), akik új nevén:
Minne (ónémet dialektusban jelentése: mély, tiszta szerelem)
imádták az Istennőt.
Megj.:A
lovagi költészet és a nőtisztelet fénykorában a költészet fő
tárgya a szerelem volt, és ekkor a költők sokszor
megszemélyesítették a szerelmet: Frau M. M. istennő, néha
egyértelmű Vénusszal.
Ellenezték
az elüzletesített prostitúciót, mivel ez az ő istenségük
degradációját (lealacsonyítás, megalázás) jelentette:
"Szerelem,
minden szívek királynője, aki szabadnak született, az egyetlen és
páratlan. Legyen beszüntetve a nyilvános áruba bocsájtása!
Micsoda szégyenteljes elismerése ez annak az érzelemnek, amit a mi
alapos megismerésünk követel meg vele kapcsolatban! Elkeseredett
gondolatokkal, hazugságokkal és megtévesztéssel ápoljuk a
Szerelmet, és aztán elvárjuk tőle a szív és a test örömét,
élvezetét, de ehelyett inkább csakis fájdalommal átitatott,
erkölcsileg romló betegséget hordoz, és mételyt, mely a Szerelem
talaját behintette."
A
hittudósok valamennyire beleegyeztek a kereskedelmi célú
prostitúcióba, mint egyfajta "törvényes erkölcstelenség"-be.
Erről ír Aquinói Szent Tamás egy önellentmondó
megfogalmazásában.
Aquinói
Szent Tamás mondta, hogy a prostitúció szükséges volt, hogy
megakadályozza a férfiakat a szodómiától: "Vedd el a
világtól a Prostituáltakat" - mondta ő, "és meg fogod
tölteni szodómiával."
A
prostitúció felhatalmazta a férfit arra, hogy "romlott"-ként
"elfajult"-ként tekintsen a fűvel fával lefekvő nőkre,
bár a velük hasonlóképpen zilált szexuális életet élő
klienseik is tanácstalan áldozatoknak tűntek ebben a
kényszerhelyzetben. Hiányzott az igazságnak az a felismerése,
hogy a legtöbb prostituált egy sokkal erősebb kényszer hatására
cselekszik, ami nem a férfi szexuális igénye miatt van, hanem mert
szükségük volt az anyagi javakra, hogy életben maradjanak. Nem
volt könnyű életük. A Prostituált arra volt kényszerítve, hogy
egy idegennek legyen a szánalmas, megalázott szolgája. Legrosszabb
esetben az illető prostituált meggyötört áldozattá vált.
Bizonyos
papságellenes írók fenntartották azt az álláspontot, hogy a
Prostituáltaknál tiszteletben kell tartani azt a készséget, hogy
kedvesek legyenek. Lorenzo Valla egy 15.századi írásában, melynek
neve A Gyönyörről (De Voluptate), kiált azért, hogy térjenek
vissza az ősi szokások, így hangoztatva ezt: "Horace minden
gyönyöre megvan és jó." Így ír még Valla: " A
Szajhák és a Prostituáltak többet érdemelnek és tesznek az
emberiségnek, mint az apácák a szüzességükkel és az
erkölcsösségükkel!" Természetesen ez a felfogás sajnos nem
győzedelmeskedett.
Két
évszázaddal később, az angol inasok ünnepelték a Húshagyó
Keddet (angolul: Gyóntató kedd) azzal, hogy "beugrottak"
a bordélyházakba és megverték az ott dolgozó nőket. Angliában
az is szokássá vált a férfiak számára, hogy megbüntessék a
pártfogolt szajhákat úgy, hogy megbénították őket: elvágták
a lábaik izmait, hogy maradandóan nyomorékok legyenek. Ez
emlékeztet arra a kínai szokásra, amikor úgy bénítottak meg
kurtizánokat, hogy elkötötték a lábukat.
Megj.:
a lábelkötés majd 1000 éven át volt "divat" Kínában,
az ilyen eljáráson átesett nők csak kis távolság megtételére
voltak képesek, segítség nélkül sokszor még arra sem. Cserébe
a lassú, tipegő, kissé ringó járást a férfiszem számára igen
kellemesnek találták, kecsességét a női erényekkel és
szexuális vonzerővel kötötték össze. Az eljárás a
kislányoknál éveken át tartott egészen kicsi kortól kezdve és
rendkívül fájdalmas volt.
Megj.:
A Gyóntató keddel kapcsolatban egy konkrét eset is leírásra
került. 1668-ban volt egy lázongás a bordélyházak ellen
Londonban. Több ezer fiatalember rombolt le piros lámpás házakat
East Enden, megerőszakolták az ottani prostituáltakat és
kifosztották őket. Válaszul a történtekre megjelent egy iromány
"A Szegény Szajhák Petíciója" névvel, melyet II.
Károly akkori angol király szeretőjének Lady Castlemaine-nek
(eredeti nevén Barbara Palmer) címeztek és kérik, hogy legyen
segítségére Nővéreinek. Némi fizetséggel támogassa őket,
hogy újraépíthessék tulajdonukat és segítsen nekik a
megélhetésüket rendezni.
Isten
szószólói azt hangoztatták, hogy: Isten keményebben megbünteti
a pokolban a szajhákat, mint a földi átlagembereket. Ezeknek a
szószólóknak a saját maguk önsanyargatása megdöbbentő
erőszakot idézett elő a szexuális fantáziákban.
A
szerzeteseknél a megvonás és elfojtás ahhoz vezetett, hogy a
hívságos köznépet titokban irigyelték és szenvedélyesen
gyűlöletet éreztek irántuk, mivel ők sejthetően élvezték a
szexualitás minden ténykedését. A gyűlölet kitört egy pokoli,
gonosz fantáziaszüleményben.
Francois
Arnoux abbé, Riez kanonokja 1622-ben állt elő egy ilyen példával:
" És a léha asszonyok, akik a legkegyetlenebbek, sárkányt
tartanak karjaikban, tűzben égnek...legyenek
megkötözve és leláncolva a lábfejeik és a lábaik a sárkány
kígyófarkával és legyen átfogva az egész testük a
könyörtelen karmaival, aki ráteszi nyálas és bűzlő száját
rájuk, majd belélegzik tűzokádó, kénköves, mérgező
lángjukat. Ez a sárkány a borzalmas, takonykóros orrával, mely
levegő büdös és mérgező.....ez a sárkány ad számukra
szenvedést és kínt, ezer hascsikarást és méhük keserű
tekeredését. Minden átkozott léha nő ezért ordít, és a
démonok vannak velük. Nézzétek ezeket a ledér nőket, nézzétek
ezeket a szajhákat! Legyen valóban gyötrelmes kínjuk! Így
legyen, így legyen, ti sátáni lények, ti boszorkányok, ördögi
fúriák! Nézzétek ezeket a ringyókat! Szajha egy népség!
Hányjátok le őket és töltsétek ki bosszútokat rajtuk, minden
kínotokat, amit csak tudtok!"
Kastoriában,
a Szent János templomban a női szakasz falán van egy festmény,
mely azt ábrázolja, hogy Isten hogyan büntet meg egy szajhát.
Megkötözve a pokolban, lábai szétfeszítve két démoni lény
által, mialatt egy 3. démoni lény izzó vasat márt a vaginájába.
A
nő mellett egy másikat azért büntetnek, mert szexuálisan kelleti
magát, egy másikat pedig, akit Csalfa Kokettálónak (kacérkodó)
neveznek, hasonlóan megbüntetnek, mert nem adja oda magát. Azok a
nők, akik idejártak, ebbe a templomba, rendesen kifogásolva voltak
bármilyen gondolatért, hogy ők elátkozottak, ha így cselekszenek
és elátkozottak ha nem így.
A
papok nem tettek különbséget aközött, hogy valaki hivatásos
prostituált vagy csak egy szerelmes nő egy szeretővel. Mindkettő
"szajha" volt. A patriarchális erkölcsösség teljes
célja az volt, hogy a nőnek nincs joga felszedni és kiválasztani
a férfiakat. Egy nőnek teljes szenvedéllyel szerelembe esnie
tragédiához vezet, így gondolkozott a középkori egyházközösség:
ha csak egy pár lopott órát is töltött egymással két
szerelmes, a szenvedés örökkévalóságig tartó pusztulására
lettek ítélve.
Ez
az elgondolás látható egy Matthias Grünewald festményen, A
szerelmesek kárhozatán, amely bemutat egy bűnös párt, amint
lesoványodott testükkel a pokolban élnek, kukacok rágják
keresztül magukat a húsukon, a nő egy összetekeredett kígyóval
van megkoronázva, a nemi szervét pedig egy varangyos béka gyötri.
Egy
15. századi illusztrációhoz kötődően, Hippói Szent Ágostontól
Az Isten városa címmel (Civitas Dei), a szerelmesek nyársakkal
legyenek összekötve a pokolban és szén felett süljenek, melyet
folyamatosan legyeznek ördögi lények.
A
nyugati vallás ilyen rémes és hátborzongató büntetéseinek
felidézése után, mely a szexuális élvezet ellen szól, aligha
meglepő, hogy a nyugati civilizáció teljesen megragadt egy beteges
erőszak állapotában, hogy elpusztítsa az öröm minden formáját.
Pedig
még a keresztény mennyországban is léteznek a szajhákat
oltalmazó különleges lények, akik hasonlítanak a pogány, római
szajha-istennőkhöz, mint Vénusz és Meretrix (latin szó,
jelentése: kurva, örömlány, prostituált). A Szajhák hivatalos
katolikus patrónusai (védőszentjei, pártfogói) Szent Afra, Szent
Aphrodite és Szent Maudline ( Mária Magdolna). Jól látható az
Istennők korábbi elnevezésének szentté avatása.
A
Szajhák legfőbb védelmezője Szűz Mária volt. Antwerpenben,
egészen jelen századunkig, a prostituáltak bizonyos éves
ünnepnapokat tartottak, felvonulva körmenetben a templomokhoz, hogy
gyertyákat szenteljenek és gyújtsanak meg a Szent Szűznek, ahogy
ők hívták saját különleges Istennőjüket.
Egy
gyakorta emlegetett középkori elbeszélés szerint, amikor egy
apáca elhatározta, hogy elszalad a kolostorától, hogy néhány
napig prostituáltként éljen, Mária magára öltötte a kóborló
apáca megjelenését és átvette a helyét a zárdában, így nem
keresték és üldözték. A történet német variációja szerint,
az apáca Beatrix, elhagyta kolostorát, hogy pogány kedvesével
éljen együtt 15 évig. Amikor visszatért, meglátta, hogy Mária
szolgált helyette minden tekintetben egész idő alatt.
A
középkori bordélyházak nem igazán voltak különbözőek a
kolostoroktól. A papnők pogány csoportjainak maradványa még
hozzátapad mindkét intézményhez. Korábban "iker zárdák"
voltak, férfiakkal és nőkkel, egyesülve egy közösségként,
néha befogadva felszentelt prostituáltakat is. Számos pápa
tartott fent "Szent Bordélyházakat" Rómában, pl.
Nápolyi Johanna (I. Johanna nápolyi királynő) alapított egy
prostituáltakból álló vallásos házat, melyet úgy hívtak, hogy
"The Abbey" (magyarul: Az Apátság) Avignon pápai
városában.
A
Viktória korban még mindig teljesen megszokott dolog volt a
kupleráj Madamját "the Abbess"-nek (magyarul:
apáca-fejedelemasszonynak) hívni, bár a történelmi előzmény
elfelejtődött. hogy miért. Lásd Mária Magdolnát.
A
zsidó-keresztény tradíciókon kívül, a prostitúció gyakran
teljesen legitim életstílussá vált. A fekete afrikaiak sohasem
fogadták el teljesen a misszionáriusok nézeteit bizonyos dolgokkal
kapcsolatban. A fehér ember törvényei megfosztották az afrikai
nőket a vagyonuktól és elvették tőlük a jogot a földműveléstől,
kereskedelemtől és kézművességtől, amivel a gyermekeiknek
biztosították a megélhetést. Az afrikai nők elszenvedtek egy az
öntisztelettel kapcsolatos pusztító veszteséget, mivel a
társadalmukban egy nő a saját bevétele nélkül megvetéssel és
szégyennel kellett, hogy szembenézzen. Rálelve arra a tényre,
hogy a fehér emberek fizetni fognak a szexuális kegyeikért, sok
afrikai nő felvállalta, hogy prostituált lesz, csak hogy utolsó
megmaradt lehetőségként tisztességes életet tudjon magának
biztosítani. Az afrikaiak úgy tekintenek a sikeres prostituáltakra,
mint "hasznos alkalmazottra", üzletasszonyként kezelik és
nem bűnös asszonyként.
Ennek
kontrasztjaként, a keresztény társadalom ritkán ajánlott fel
bármilyen hivatalos lehetőséget arra, hogy valaki a prostitúciót
karrierként kezelje. De fél-tudatosan nézve, másrészről, fiatal
lányok százai "estek bele" ebbe a hivatásba. A 18.
századi Londont elárasztották a kislány gyermekek, akik kínlódva
tartották magukat életben azzal, hogy prostituáltak voltak. Egy
korabeli röpirat így ír róluk: "Kis teremtmények egy
rakáson, a köztereken alszanak a legkegyetlenebb évszakokban is,
és néhányan közülük, akiknek a magassága alig éri el még egy
ember nadrágjában a derékszíját, olyanok, akiket muszájból
hoztak a világra vagy a lelencház kitaszított…". Hogy
tovább fokozza az ellenszenvet ezek ellen a kislányok ellen, a
röpiratíró úgy hívja őket, hogy erkölcstelen szajhák:" a
leghatalmasabb bűn, hogy kivetik hálójukat az elővigyázatlanok
felé, és elpusztítják a lélek és a test értelmét megannyi
ártatlan fiatal úriembernél."
Egy
korabeli elnevezés szerint a "wench" (magyarul: nőszemély,
némber) jelentett mindkettőt: gyermeket és szexet is. Dryden
(angol költő és irodalomkritikus) szerint az úriember leírása a
következő: "ő az, aki eszik, iszik és bőségesen szexel."
Nyilvánvalóan úgy értette, hogy egy olyan férfi, aki hajléktalan
fiú vagy lány gyermekeket szed fel az utcákról, hogy kielégítse
a normálistól eltérő szexuális sajátosságait. Később a
"wench" egy alacsonyabb osztálybéli nőt jelentett, egy
szolgát vagy egyszerű parasztasszonyt, aki elérhető és
szexuálisan "használható" egy úriember számára.
A
19 századra több ezer 14 év alatti lány került be az angol
rendőrség regisztrációjába, mint "egyszerű prostituált".
1860-ban Londonban legalább 500 regisztrált 13 év alatti
prostituált létezett és 1500 további, akik 16 év alattiak
voltak. A viktoriánus kori úriembereknek az volt a kedvére, ha
gyermek szüzeket erőszakolhattak meg, akiknek a legmagasabb áruk
volt a kuplerájokban.
Ezeknek
a tapasztalt gyermek szajháknak megtanították, hogy hogyan
sírjanak és kínlódjanak, mint egy újonnan deflorált
(szüzességétől megfosztott) áldozat, úgy hogy közben piócát
vagy törött üveget helyeztek a hüvelyükbe, ezáltal előidézve,
hogy meggyőzően vérezzenek.
Josephine
Butler vizsgálódásai a prostitúció angol rendszerében ahhoz
vezettek, miszerint a jogalkotás megemelte a "beleegyezés
évét" 14-re, de még így is számos fiatalabb lányt fogtak
el erővel és zártak be bordélyházakba. "A jog lazán vette
az emberrablás tényét és a büntetés a lányokkal való
kereskedésért nem volt komoly." A férfias törvényeken
alapuló hatalomnak érdeke volt a prostitúcióhoz, mindaddig míg
tisztán meg nem értették a burjánzó nemi betegségekkel való
kapcsolatát. A bordélyházak legális szabályozása
intézményesítve lett, de ez nem jelentette, hogy bezárták őket.
Ez azt jelentette, hogy az alanyoknak orvosi, egészségügyi
vizsgálaton kellett részt venniük, így már "biztonságosak"
voltak a férfi kuncsaftoknak.
A
Szajhákat nem tekintették "teljesen kifejlett" emberi
lényeknek. A 18. századi jelző rájuk az volt, hogy ők "hússal
rendelkező kényelmi illemhelyek". Az a szó, hogy "illemhely"
(angolul convenience) azt is jelentette, hogy árnyékszék, budi.
Most aztán tényleg elmondható, hogy ez egy óriási visszaesés az
antikvitás nagyra becsült, szent Szajháitól.
A képen: Te vagy a Szentély
Széljegyzet:
A Szajhák Anyjaként, Ishtart úgy hívták, hogy a Nagy HAR
Istennő. Az ő magas rangú papnői voltak a "Harine"-k,
akik Ishtar városának spirituális vezetői, uralkodói voltak. HAR
rokona volt a perzsa "huri"-nak (buja szépségű nő). A
görög Hora-ból ered a hárem szó, aminek a jelentése a Nők
Temploma vagy Szentélye. Egy hasonló jelentéssel bír a "seraglio"
(hárem) szó a sémi karavánszerájból, ami a királynők szent
helye.
