Cobra ezt a két linket adta a Vril lányokkal kapcsolatban, melyek most lefordításra kerültek:
http://www.viewzone.com/vril22.htmlhttp://www.viewzone.com/vril2.html
Fordította: MCCS
Elhallgatott történelem
Angliában kezdődött, még 1589-ben. A fiatal, okos, 19 éves William Lee beleszeretett egy lányba, aki zoknik kötésével foglalkozott. A zokni a XVI. század fontos ruhadarabjának számított, és a kézi kötés lassú, de szükséges folyamat volt.
16 éves korában Lee csodagyereknek számított, aki ösztöndíjjal járt Cambridge-ben egyetemre. "Felfedező", aki arra várt, hogy valami történjen. Két évvel az érettségi után Lee tisztviselőként élt szülővárosában, ekkor ismerte meg szerelmét. Még nem követte sorsát, és változtatta meg a történelmet. De ez hamarosan megváltozik.
A meg nem élt libidónak óriási a motiváló ereje. És Lee használta az eszét. Olyan gépet tervezett, majd épített, mely utánozta kedvese kézmozdulatait, és ezzel előállította a világ első zoknikötő gépét. Így egyszerre tudta meghatni, és szabaddá tenni kedvesét.
Amikor Lee szabadalmat kérve bemutatta zoknigépét I. Erzsébet királynőnek, az elutasította. A királynő a társadalmi elégedetlenség lehetőségét látta benne, és aggodalmát fejezte ki az ország kétkezi zoknikötőinek védelmében. Talán előre látta, ijesztő előérzete támadt attól, hogy milyen lesz a gépesített világ.
Lee végül Franciaországba költözött, ahol mérsékelt sikereket ért el gépeivel. Szegénységben halt meg - hasonlóan Nikola Teslához. És Teslához hasonlóan találmánya végül megváltoztatta a történelmet. Lee halála után testvére, James visszatért Angliába, és beindította az első gépesített gyárakat, amelyek gyapjúból, pamutból és selyemből készült zoknit gyártottak. Ez volt az a pillanat, ami elindította az ipari forradalmat.
Nyugtalanság és homály borította a földet
Az élet a XVI. században egyszerű volt és kemény. A legtöbben földműveléssel foglalkoztak, valószínűleg valamelyik nemes földjén. Ekkoriban a várható élettartam átlagosan 35 év, a lakosság fele a túlélésért küzd. Ugyan a gyárak megjelenése, a városiasodás és az olcsón előállított termékek a legtöbb ember életszínvonalán javítottak, ám ez nem tartott sokáig.
Miután a kézi energiáról áttértek a gőzgépre, a városok bűzös, piszkos helyekké változtak. Az emberek hosszú műszakokban, egészségtelen körülmények között, ismétlődő feladatokat végeztek. Bár várható élettartamuk csaknem megduplázódott, és a gyárakban termelt anyag bőséges volt, az emberek nem voltak boldogok. Az időszakos csapások, betegségek megterhelték az új, központosított társadalmat. Az elégedetlenség csúcsán sok országban a munkások "gépellenes" zavargásokat robbantottak ki, amikor az iparosítás következményei megvalósultak.
Bár a legtöbben elkeseredtek az iránytól, amelyet civilizációnk választott, néhányan még aktívabbá váltak. Karl Marx (1840) bevezette a közös tulajdon gondolatát - a marxizmust -, ahol a munkások, az állam résztvevőiként, hatalmat kaptak. A gyár tulajdonosának profit-motiváltságát új célok váltották fel "az emberek érdekében". A forradalom, melyet a nyomorúságos életmód és a vagyoni különbségek ellen vívtak, végül teret nyert, főleg amikor a kommunizmus felváltotta az orosz cárt és nyugat felé kúszott Európa-szerte.
A németek ugyan ezekkel a nehézségekkel szembesültek az ipari forradalommal kapcsolatban, de más megoldást választottak. A Nemzetiszocialisták ahelyett, hogy hagyták volna, hogy a kommunista kormány államosítsa a német ipart, inkább olyan megoldást választottak, ahol a magántulajdonban lévő iparnak nagy szerepe van. Így Németország megújulna, felemelkedne mint a Főnix, és a polgárok büszkén szolgálnák az államot. Spárta görög városállamának mintájára az ideológia elnyerte az iparosok és az antikommunisták támogatását.
Napjainkban is igaz, hogy a társadalmi stressz néha arra készteti az embereket, hogy - a menekülés eszközeként - a vallás vagy az okkultizmus iránt kezdjenek érdeklődni. A második világháború előtti Németországot lenyűgözte az ősi Suméria, a frigyláda, Odin és Wotan, Astarte stb. régészeti beszámolói. Az emberek kapcsolódni akartak azzal az idővel, amikor Németország erős és büszke volt. Nagy érdeklődéssel próbálták megismerni a "szellemi életüket", és megtudni, hogyan térhetnek vissza az Utópia felé vezető útra. Ekkoriban Helena Blavatsky Teozófiai Társasága és a Thule Társaság volt a legbefolyásosabb okkult csoport.
Abban az időben a nyilvánosság figyelmét egy régi könyv, a The Coming Race kötötte le. 1871-ben írta valaki névtelenül, de sokan úgy gondolták, hogy a szerző Edward Bulwer-Lytton. Eredetileg "tudományos-fantasztikus" műnek tartották, de később sok olvasó úgy vélte, hogy a földalatti, felsőbbrendű isteni fajról és a "Vril" nevű energia-formáról szóló beszámoló valóságos és pontos. Sok teozófus elfogadta a könyvet igazságként. Aztán valami nagyon furcsa dolog történt.
Kapcsolat földönkívüliekkel
1919 decembere volt. A Thule Társaság vezetője, Karl Haushofer, meghívott egy maroknyi elismert okkultistát, hogy találkozzanak egy eldugott kunyhóban az Alpok erdeiben, Berchtesgaden közelében. A vendégek között volt a Templomos Lovagrend képviselője és az ázsiai ereklyék egyik specialistája. Amint összegyűltek, Haushofer bemutatta a meglepetést: két fiatal és kivételesen gyönyörű nőt, akik csatlakoztak a csoporthoz.
Az egyik fiatal nő nagyon csendes volt. Alig volt 18 éves, és valamilyen oknál fogva valódi kilétét titok övezte. "Sigrun" néven mutatták be. Jelentősége később derül ki.
A másik nő Maria Orsic volt. Lenyűgöző megjelenésén kívül mindkettőnek kivételesen hosszú haja volt (ellentétben az akkori divattal), amelyet lófarokban viseltek. Haushofer transz-médiumokként mutatta be őket, és bejelentette, hogy Maria egy földönkívüli civilizációval kommunikált. A kommunikáció egy része szöveg formájában, automatikus írással érkezett, amelyet Maria módosult tudatállapotban írt le. Több oldalt mutatott a csoportnak különös szimbólumokkal.
,
Haushofer elég hosszúnak találta az odalakat már a találkozó előtt is ahhoz, hogy megmutassák őket. Megállapította, hogy az egyiket titkos templomos kóddal írták, míg a másikat sumér betűkkel. Mindkettőt lefordították már. A szövegek megdöbbentő állításokat fogalmaztak meg, de bizonyították is hitelességüket - útmutatásokkal egy anti-gravitációs motor felépítéséről!
Haushofer minden követ megmozgatott, és még a jeles tudóssal és fizikussal Victor Schaubergert-tel is átnézette a tervrajzokat, aki gyakorlatilag elismerte az abban rejlő lehetőségeket.
Maria elmagyarázta, hogy a Taurus (Bika) csillagképből származó civilizációval vette fel a kapcsolatot. Egészen pontosan arról a bolygóról származtak, amely az ún. Aldebaran csillag körüli pályán kering. A motort egy "vril" nevű energiaforrás működteti. Azt állították, hogy az anti-gravitációs motor képes az idő megváltoztatására is. A szövegek elég részletesek voltak ahhoz, hogy a motort meg lehessen építeni, tesztelni, majd az arra megfelelő embereket eljuttatni a világukba egy találkozóra.
Míg a Thule Társaság a médiumitásra és a "másik fajjal" történő kapcsolattartásra összpontosított, legfőbb érdekük az volt, hogy a német lakosságot érintő embertelen és egészségtelen ipari forradalomnak megtalálják az alternatíváját. Maria szerint az anti-gravitációs motor e fejlett faj "ajándéka" volt az emberiség számára, hogy bőségesen rendelkezésre álljon az energia és ne legyen szükség háborúkra. De a Thule Társaság az időutazás lehetőségéét akarta, a motort. Arról álmodoztak, hogy visszatérnek abba a korba, amikor az "istenek a földön jártak", hogy többet tudhassanak meg a spirituális igazságról.
A vendégek elhitték, amit Maria feltárt. Abban állapodtak meg, hogy a motor megépítéséhez anyagi támogatást keresnek a Thule Társaság és más okkult csoportok tagjainak gazdag iparosaitól. Mariát gyorsan megbízták azzal, hogy győzze meg a támogatókat, hogy segítsenek ebben a projektben.
A Vril motor megépül
Noha ugyanaz volt a céljuk - a Vril motor megépítése -, a Thule társaságnak is és a Vril társaságnak is mások voltak az indítékai. A Thule társaság praktikusan új, kiaknázható energiaforrást keresett. A Vril társaságot jobban foglalkoztatta a kapcsolattartás, a tanulás az idegenektől és egy potenciális látogatás az idegenek világába.
1922-ben a Thule és a Vril közösen hozták létre a JFM-t (Jenseitsflugmaschine) vagy a "Más Világ Repülőgépét". Csak egy motor volt, amit két éven keresztül teszteltek a próbapadon. Ekkoriban figyeltek fel az anti-gravitációra és az időtorzulásra. Azonban értesítés nélkül a JFM-et hirtelen szétszedték és a Messerschmidt augsburgi gyárába szállították "jövőbeli felhasználásra".
A projektet Dr. W.O. Schumann (a Müncheni Műszaki Egyetemről) vezette, aki később kifejlesztett egy levitációs egységet ebből a kutatásból, ami Schumann-München vagy SM-Levitator néven ismert. Dr. Schumann rendhagyó módon tekintett a tudományra és a technológiára, két ellentétes elvben hitt: az explózióban (a Sátán műve) és az implózióban (az Isteni Elv) Ezt az elképzelést vallották a Templomosok is (állítólag ez olyan "Titkos" tudás, amelyet Pitagorasz fedezett fel).
"Mindenben két alapelv ismerhető fel, ezek határozzák meg az eseményeket: a világosság és a sötétség, a jó és a gonosz, a teremtés és a pusztulás - ahogyan az elektromosságban is a plusz és a mínusz. Mindig arról van szó, hogy vagy-vagy."
Ez a két alapelv - az alkotó és a romboló - határozza meg technikai eszközeinket is. Minden pusztító sátáni eredetű, minden építő isteni... Ezért minden robbanáson vagy égésen alapuló technológiát sátáninak kell nevezni. Az eljövendő új kor az új, pozitív, isteni technológia kora lesz!..." Dr. Schumann (az SS archívumából).
A Vril motor nem emésztett el, robbantott fel vagy semmisített meg semmit működése során. Ez tökéletesen illeszkedik a Thule filozófiájához, ez motiválta a Vril-kutatást, a részvételt ebben az "Isteni Princípiumban."
A Thule Társaságot alábecsülik és gyakorlatilag cenzúrázták a történelemkönyveinkből. Európában ma a látszólag ostoba törvények tiltják ezeknek a társaságoknak a bemutatását vagy megvitatását. De tény, hogy a Thule volt nagyrészt felelős a náci párt létrehozásáért - olyannyira, hogy okkult szimbólumaik egyet jelentenek a Harmadik Birodalommal. A horogkereszt, az SS villámai, és a Vaskereszt, a "Fekete Nap" szimbóluma, csak néhány ezek közül az okkult eredetű szimbólumok közül.
Amikor a Thule egyre jobban a politika és a hatalom felé fordult, a Vril fenntartotta ezoterikus küldetését. A náci vezetők mindegyike a Thule tagja volt, majd Maria Orsic kinyilatkoztatása után csatlakoztak a Vrilhez is. Adolf Hitler, Alfred Rosenberg, Heinrich Himmler, Hermann Göring és Hitler személyes orvosa, Dr. Theodor Morell... a belső kör mind Vril, és Thule tag volt egyben.
A JFM sikerét bölcsen titokban tartották egészen 1933-ig, amikor egy közülük Németország élére került. Hitler állítólag engedélyt adott mind a Thulenak, mind a Vrilnek saját "Gesellschafts" kifejlesztésére. Megértette, hogy a technológia potenciális fegyver.
A Vril felügyelte az RFZ (Rundflugzeug) vagy a "Korongrepülő" sorozat fejlesztését 1937-ben az Arado-Brandenburgi repülőgép-létesítmény mellett. RFZ korongok (korong alakú légi járművek) sorozatát tesztelték, amelynek csúcspontja az RFZ-7 volt.
Eközben a Thule egy speciális SS egységgel dolgozott együtt, az E-IV-el, és ennek a látszólag új energiának a felhasználását vizsgálták. Saját korong projektjük volt egy Hauneburg nevű titkos helyen - amit nem kötöttek ki. 1935-től kezdve a korong H-Eszköz (Hauneburg Device) néven volt ismert - végül Haunebu-ra rövidítették. 1939-ben tökéletesítették a korong hajtómű (Thrustwork) motorját. A Haunebu-1 kódja RFZ-5 volt, amikor a Thule áthelyezte az Arado-Brandenburgi fő tesztelő-létesítményébe.
A Thule hajtómű elektromágneses-gravitációs motorral rendelkezett, amelynek szíve egy fűtött higanytartály és három, egymással ellentétes irányban forgó párhuzamos tárcsa volt. Vezetőként a higanyt arra késztették, hogy kölcsönhatásba lépjen az elektromos mezővel oly módon, hogy szupravezetőként viselkedjen, és képes legyen elkülöníteni a közvetlen környezetét a helyi gravitációs hatásoktól.
Néhányan újabban összehasonlították a monotamos arany anti-gravitációs megfigyeléseket azzal, ami a felmelegített higannyal történhet. Megjegyezték, hogy azok az atomok, amelyek nem kapcsolódnak más atomokkal való kohéziós kötésekhez - "magányos atomok" - visszanyerik a kötésben általában felhasznált energiát, felgyorsítják és torzítják nukleáris részecskéik pályáját. Ezek a torzulások valahogy felszabadítják az atomokat a gravitáció hatásai alól.
Az anti-gravitációs motor a járművet csak a gravitációtól izolálta, de nem igazán lebegtette. Bár a gravitáció kiküszöbölése miatt a szükséges energia nagymértékben csökkent, a korongoknak mégis szükségük volt némi erőre a légkörbe való feljutáshoz és a mozgáshoz. A korongok egyes változatai sugárhajtásúak voltak, és elérték a 2900-12000 km/h sebességet. A Thule csoport végül olyan mágneses impulzusú gyorsítókat tervezett, melyek a jármű manőverezésére és meghajtására szolgáltak, amint azok anti-gravitációs állapotba kerültek. Mivel ezeknek a mágneses manőverezők nem "robbantak", ez volt az ideális megoldás.
1944-re a Thule legyártotta a Haunebu I-III sorozatot - köztük néhány igazán nagy korongot, melyek képesek voltak 200 katona szállítására is -, például a hatalmas 139 méter hosszú hengeres anyahajót, az Andromeda-Gerät-ot (Andromeda Eszköz.) A Vril csoport diadala 7. járművük, a Vril7 volt, melyet kifejezetten bolygóközi utazásra terveztek.
Amint a háború a Szövetségesek javára fordult, a Thule egy lengyelországi bányába helyezte át termelőüzemeit. Rabszolgatempóban folytatták a munkát a korongokon, ám a végén a bányát szándékosan elöntötték vízzel, amitől az beomlott, hogy megakadályozzák a Szövetségesek hozzáférését az üzemhez. Vélekedések szerint az ebben a létesítményben lévő korongokkal elrepültek, ám egyesek szerint legalább egyet vagy kettőt elfogtak. A helyszínen egy nagy elektromos generátor alapja látható, amelynek vezetékei egy nagy betonplatform közepébe vezetnek, mely a mai napig látható.
A Vril társaság is tervezte az evakuálást, ám az ő terveik valamivel kidolgozottabbak voltak. Készen állt a legjobb "bolygóközi" korongjuk - a Vril7 -, hogy biztonságban elvigye őket egy igen valószínűtlen helyre. Az évek során, amióta Maria Orsic kapcsolatba lépett velük, a Vril sokat tanult a telepatikus, idegen társaikról. Valójában a Vril idegenektől szerzett információi már megváltoztatták a háborús erőfeszítéseket olyan tengeralattjárókkal és hajókkal, melyekkel az erőforrásokat átirányították - vajon hová? - az Antarktiszra.
Aldebaran civilizáció: ott voltam, megtettem...
A Vril médiumok szerint az a faj, amelyikkel telepatikusan felvették a kapcsolatot, két lakott bolygó egyikéről származott. E két bolygó 68 fényévnyire tőlünk, az Aldebaran nevű öreg csillag körül kering abban a csillagképben, amelyet mi Taurus (Bika) néven ismerünk. A történelmi leleteken mindig szarvakkal ábrázolják őket. Azért léptek velünk kapcsolatba, mert megfigyelték az emberiség tevékenységét, különös tekintettel a háborús viselkedésre. Úgy döntöttek, hogy az emberiségnek egy "ajándékot" (a Vril motort) adnak, hogy megszűnhessen az erőforrásokért és az energiáért folyó verseny, amely az emberi konfliktusok oka.
Több millió évvel ezelőtt az aldebaraniak úgy fejlődtek, hogy hasznosították a "vril energiát" - hasonlóan a mi elektromosságunk megértéséhez, de extrém módon. Olyan mentális képességeket fejlesztettek ki, melyekkel képesek voltak kölcsönhatásba lépni ezzel a vril energiával, amelyet építő vagy romboló célokra használtak.
Napjuk, élete során vörös óriássá tágult. A lakott bolygók környezeti viszonyai akkora biológiai stresszt okoztak, hogy fajuk egy része eldegenerálódott, és elvesztették szellemi képességeiket a vril használatára. Amikor erre rájöttek, gyorsan elkülönítették a tiszta aldebarani fajt azoktól, amelyek eldegenerálódtak, szigorúvá váltak a szaporodás feltételei és az alsóbbrendű törzsekkel történő kapcsolattartás.
Ahogy naprendszerük környezete egyre rosszabbá vált, az aldebarani "elit" evakuálta fajukat - mind a tiszta, mind az alsóbbrendű vérvonalakat - más lakott világokba. A Föld ezek közé tartozott.
Bár ezekről az eseményekről beszámoltak a múlt század fordulóján, jóval azelőtt, hogy Zecharia Sitchin népszerűvé tette a sumér legendákat, könnyen belátható, hogy ugyanezt a történetet tartalmazzák az ősi sumér legendák is. Sitchin elméletéhez hasonlóan az Aldebaraniak is észrevették a "sötét nap" pusztító hatását, ami 3600 évente belép a Naprendszerünkbe, és észrevették, hogy egy ciklus alatt a Föld lakhatatlanná vált. Az Aldebarani faj visszavonult a felszínről egy földalatti "üregbe", amely az Antarktisz kontinens alatt helyezkedik el, ahonnan megfigyelték és megkísérelték irányítani az emberiség sorsát.
Az Aldebaraniak látták, hogy történetük túl furcsa ahhoz, hogy higgyenek nekik, de rámutattak a világ számos elhagyatott megalitikus helyére, mint a felszínen töltött múltbeli életük bizonyítékára. Mindenesetre 100%-os bizonyítékot kínáltak a vril motor terveivel. Miután ezt megépítik és kipróbálják, a világ sohasem lesz ugyanaz.
Németország... van egy problémánk
Az Aldebaranaik és a Vril számára is nyilvánvalóvá vált, hogy az "ajándékot" esztelenül használták fel. A lövegtornyos és a távolról működtetett "fegyver" korongok gyártása ellentmondott az eredeti célnak. A Vril meglátogatta az Aldebarani lakosokat Antarktisz alatt, amint azt megfelelően dokumentálták is, és megkezdték az Új-Svábia nevű földalatti sziget benépesítésének programját. A II. Világháború utolsó éveiben megállapították, hogy az SS speciális szaporítási programokat hajtott végre - hasonlóan az Aldebarani fajhoz - azzal a céllal, hogy az utódoknak el kell foglalniuk ezt az antarktiszi területet.
Bár nem tudhatjuk, hogy ezek az Aldebarannal kapcsolatos tények valósak-e vagy kitalációk, a gyártási tervek, melyeket a Vril médiumok kaptak, annyira pontosak voltak, hogy a "Jenseitsflugmaschine", a "repülőgép a másik oldalnak" sikeres felépítéséhez vezettek!
Hol vannak most?
A háború alatt, különösen annak utolsó szakaszában, a német U-hajók gyakran utaztak az Atlanti-óceán déli részére, Dél-Amerikába és az Antarktiszra. Németország emellett úszó meteorológiai bójákat is felállított az Antarktisz vizein, valamint időjárási állomásokat az Antarktisz és Dél-Amerika csúcsa között található szigeteken. Az SS RuSHA (Rasse und SeidlungsHauptAmt - Faji- és Letelepedési Iroda) 1942-ben kezdte az árja nők (Volksdeutsch) kivitelét Ukrajnából, kizárólag azzal a céllal, hogy a 211-es bázisra szállítsák őket.
Tízezer 17-24 év közötti szőke, jó felépítésű nőt vettek fel a projektbe, 2500 Oroszországban szolgáló Waffen SS katonával együtt.
Ennek a hatalmas vállalkozásnak az volt a célja, hogy létrehozzon egy olyan kolóniát a 211. bázison, amely alkalmas az életre és a Thule-Vril technológia folyamatos fejlesztésére. Úgy gondolják, hogy a háború végén mind a Thule, mind a Vril Gesellschafts evakuálta ezt a technológiát a 211-es bázisra Kammler SS tábornok vezetésével, aki a legtitkosabb német fegyverprogramokért volt felelős.
Két U-hajó, melyek megadták magukat az argentin háború után, szintén vélhetően rakományt és magas rangú SS-t katonákat szállítottak a 211-es bázisra. Mindkét hajó üres volt az átadáskor, a legénység nem volt hajlandó nyilvánosságra hozni a rakományt és annak rendeltetési helyét.
Magasugrás művelet... nácikat keres?
1947-ben az amerikai haditengerészet Byrd admirális irányítása alatt végrehajtotta a Magasugrás műveletet. Az Antarktiszra irányuló expedícióban 4000 személy a haditengerészettől és 13 hatalmas hajó vett részt, köztük több nagy repülőgép és helikopter. A cél az volt, hogy feltérképezzék és katalogizálják a kontinens teljes partvonalát, beleértve az ásványi anyagokat és az élővilágot. Úgy volt, hogy az egész expedíció 6 hónapig tart.
Az expedíció során bázist hoztak létre Kis-Amerikában egy parti öbölben és sátorvárost építettek, ahol repülőgépeket tarthattak a felméréshez. Több felfedező csapatot küldtek ki az Antarktisz különböző zugaiba nagy formátumú kamerákkal a fényképészeti felmérés céljából. Amikor az ausztrál kontinenstől délnyugatra fekvő régiót fényképező személyzet megérkezett a helyszínre, megdöbbent. Azt mondták a rádión, hogy a part menti régió jégmentes és a víz 38F (3 Celsius.) Folytatták a fényképezést, majd később visszatértek, hogy feldolgozzák a képeket.
A fenti kép bárki számára könnyen elérhető, aki használja a Google Earth-et és a megadott koordinátákat. Érdemes valamilyen szögből vizsgálni ezt a helyet, nem pedig csak egyenesen lefelé, és tartani a valódi Északot. Úgy tűnik, hogy a bejárat körülbelül 180 láb széles és 230 láb magas. Kívül van néhány egyenes felület, amely úgy tűnik, hogy ember alkotta.
Közvetlenül ez után az esemény után az egész expedíciót leállították, és az összes hajót és a haditengerészet személyzetét visszaküldték az Egyesült Államokba. A küldetés eredményei 60 év után is titkosítva vannak. Csak Byrd admirális, akivel egy chilei újságíró készített interjút az expedícióról hazafelé, kommentálta a hirtelen hazatérést. Kijelentette, hogy olyan veszély állt fenn, amellyel ez az expedíció szembesült, és amely veszélyt jelent a szabad világ minden nemzetére. Nem volt hajlandó ezt jobban kifejteni.
Itt az ideje az elválásnak...
Ahogy a háború valósága világossá vált, a Vril tagjait egyre inkább kiábrándította a kísérlet, hogy az általuk felfedett technológiát gyilkológépekként használták. 1943 karácsonyának környékén a Vril-Gesellschaft fontos találkozójára került sor Kolberg tengerparti üdülőhelyén. Maria Orsic és "Sigrun" elnököltek és megvitatták az Aldebaran-projekt sürgősségét. Attól tartottak, hogy a háborús káosz veszélyt jelent végső céljukra, miszerint a vril-motor idő meghajlító potenciálját használják fel arra, hogy elérjék jótevőiket az Aldebaran bolygón. A médiumok pontos információkat kaptak az Aldebaran Napja körüli lakható bolygókról, és már tervezték az odautazást.
Néhány héttel később, 1944. január 22-én Hitler, Himmler, Kunkel (a Vril Társaságtól) és Dr. Schumann megvitatták az Aldebarani projektet egy találkozón. Amikor lekötötték, az anti-gravitációs motor idő meghajlító teret produkált. A Vrilnek azt mondták, hogy ez lehetővé teszi számukra a fénysebességnél gyorsabb utazást. Konkrét részleteket is mondtak arról, hogyan lehet ezt elérni. Valójában olyan konkrétat, hogy próbarepülést hajtottak végre.
A Vril használhatta a Vril7-et, egy nagy kapacitású, 45 méter átmérőjű korongot, amelyet épp akkor teszteltek. A jelentések szerint az első próbarepülést a "dimenziós csatornában" 1944 telén hajtották végre. A járművet szorosan lekötötték, ily módon a vril-motort egyfajta csillagkapuként lehetett használni. Kijózanító élmény volt, majdnem katasztrófa. A Vril7 a "repülés után" úgy tért vissza, "mintha száz évet repült volna", a külső boritása több helyen megsérült. Az biztos, hogy ezeket a problémákat már az Aldebarani "igazi" utazás előtt meg kellett oldaniuk, különben az utasok nem élik túl az utazást.
Vril "Sigrun" (fent) médium gyakran látogatott a létesítménybe, hogy felügyelje a Vril7 építését és tesztelését. 1944-ben egy mérnökcsoport kéréssel fordult hozzá. Meg akarták tudni, hogy a Vril Triebwerk motor beleilleszthető-e valamelyik projektjükbe - az Arado E.555 stratégiai bombázóba. Hirtelen azt mondta nekik, hogy "Nem", és visszatértek az eredeti tervekhez. Sigrunt valójában azért sértették meg, mert a Vril korong célja a békés űrrepülés volt.
1945 márciusának elején a Thule társaság levelet kapott, amelyet Maria Orsic írt alá, és megemlíti benne az Aldebarani utat. Úgy tűnik, a Vril csoport egy része akkorra már megtette az utat, és úgy döntöttek, hogy maradnak. A levél "neimand bleibt hier" szóval zárul - "senki sem marad itt." De vajon valóban egy másik bolygóra mentek?
Idézet Cobratól, 2018. március 22., csütörtök
"Miután a sötét erők eltérítették a német titkos űrprogramot, a Plejádiak kimentették a Vril lányokat a bolygó felszínéről 1945-ben, egy titkos projekt keretében, mely a "Niemand bleibt hier" (senki sem marad itt) kódnevet viselte."
A teljes cikk itt elolvasható:
Plejádiak
Magyarul:
Eredeti angolul:
http://2012portal.blogspot.hu/2018/03/pleiadians.html
Sokan úgy vélik, hogy Aldebarant félrevezetésnek szánták, mert az igazi célpont Utopia volt, amelyet az Antarktiszon hoztak létre - Új Svabilandot. Ez volt a faji tisztaság és szaporodási programok létjogosultsága. Ide küldték azt a több mint 100 tengeralattjárót, amelyeket a szövetségesek "eltűntnek" nyilvánítottak, számtalan teherhajóval együtt.
Sokan úgy vélik, hogy Aldebarant félrevezetésnek szánták, mert az igazi célpont Utopia volt, amelyet az Antarktiszon hoztak létre - Új Svabilandot. Ez volt a faji tisztaság és szaporodási programok létjogosultsága. Ide küldték azt a több mint 100 tengeralattjárót, amelyeket a szövetségesek "eltűntnek" nyilvánítottak, számtalan teherhajóval együtt.
Németország megszállása során, 1945 elején az amerikaiak felfedezték az SS titkos levéltárában a Haunebu II és a Vril I. járművekről, valamint az Andromeda szerkezetről - a 300 láb hosszú szivar alakú járműről készült fényképeket. De a legértékesebb, amit találtak, két prominens tudós volt: Viktor Schauberger és Wernher von Braun, akiket az USA-ba vittek a mára már a titkosítás alól feloldott Gémkapocs művelet keretein belül.
Nem csoda, hogy egy bizonyos amerikai légi és űrfejlesztő állítólag a halála előtt bevallotta: "Ha a közvélemény valaha is megtudja, hogy ennyi éve rendelkezünk ezzel a technológiával, soha nem fogja megbocsátani nekünk, hogy titokban tartottuk."
Néhány Vril kép....Mit jelentenek?
Szeretem azt hinni, hogy van valahol egy csoportnyi ember, akik szorgalmasan dolgoztak genetikájuk fejlesztésén, és megpróbálnak létrehozni kiválóbb és egészségesebb testet és elmét. Elnézve a mai világot, mindez elérhetetlennek tűnik.
Azt mondják, hogy a Vril energia helyrehozhatja a test DNS-ét, lehetővé téve az ember számára, hogy visszatérjen fiatalsága legegészségesebb állapotába. "Sigrun" állítólag 140 éves volt, és sohasem öregedett meg. Sok minden lehetséges, ha manipulálhatod az időt.
Ha valamelyik Vril olvassa ezt, már összepakoltam a bőröndömbe!
Magyar Cobra Csoport
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.