Véletlenszerűség, avagy a Kontingencia

Fordította: Takács Anikó

Összeállította: Czékus Viki

Ez a cikk Untwine 2015. február 25.-i bejegyzése, amelyet Cobra is jelez az oldalán, hogy érdemes elolvasni.

Az eredeti itt olvasható:

http://recreatingbalance1.blogspot.com/2015/02/contingency.html

A cikk szorosan összefügg ezekkel az írásokkal:

1.Ez az AN Átalakításról szól:”Az egyetlen, amit elmondhatok az az, hogy az AN átalakítást nemrég hozzáadták a Mjolnir technológiához, mintegy kiegészítő hullámjelként, amely majd segít megtörni a bolygó felszínén lévő túszhelyzet krízist.” - Cobra – 2018. május 1.

http://2012portal-hungary.blogspot.com/2016/08/an-atalakitas.html

2. Ez pedig a Szintrópiáról szól, ami "futótűzként tud terjedni":

http://2012portal-hungary.blogspot.com/2017/01/szintropia.html

Mielőtt belekezdenénk Untwine cikkébe, előtte nézzük meg, hogy mit is jelent a kontingencia. Az Idegen Szavak Szótára szerint: szituációelmélet, az esetlegesség elve, előre nem látott esemény, veszélyforrás.

Untwine cikke pontosan erről az esetlegességről, véletlenszerűségről szól. Emiatt jött létre az elsődleges anomália, ami minden szenvedés oka. Az anomáliáról itt olvashatsz, még Takács Anikóval készítettük a cikket 2017-ben:

https://cobrarozsa.blogspot.com/2017/12/az-elsodleges-anomalia-es-toplet-bombak.html

Most pedig a bevezető után jöjjön a lefordított bejegyzés:

Véletlenszerűség

A Forrás, vagy Teremtő ebben az Univerzumban a teremtésen keresztül mutatkozik meg, Ő mindannyiunk alapvető aspektusa. Ő mi vagyunk. Ugyanakkor Ő mindenek feletti is. Nem lehet sehol megtalálni sem időben, sem térben, egyik dimenzióban sem. A tér-idő kontinuum a Forrás teremtése, saját maga felfedezésére és tükröződésére. A Forrás folyamatosan létrehoz, improvizál, hogy felfedezze a teremtést.

A teremtés végtelen kvantum lehetőségeken alapul. E lehetőségek között található az is, amelyet véletlenszerűségnek hívunk. A véletlenszerűség egy eshetőséget jelent, egy potenciált a dolgok számára, hogy nem vártan történjenek meg, nem megtervezetten. Ez azt jelenti, hogy bizonyos események alakulása, nem egészen a Forrás tervezésének az eredménye, vagy bárkinek a teremtése. Ezek csupán véletlenek. Mindazonáltal befolyásolhatóak és újrateremthetőek, ha használjuk a Szabad Akaratunkat, mivel a Szabad Akarat az uralkodó tényező a kvantum dinamikában.

Ez annyit jelent, hogy annak ellenére, hogy a Forrás önmagában tökéletes, mégsem mindenható a tér-idő kontinuumban. De mi mindannyian, mint a Forrás „önhasonló”, egészen kicsi képviselői ebben a konstrukcióban, képesek vagyunk a Forrás akaratát manifesztálni.

Eredetileg a teljes Univerzum harmóniában élt, és senki sem ismerte, mit is jelent az ártó szándék, egyszerűen azért, mert ez nem a Forrástermészet része. A Forrás sosem jelenthet bántalmat, Ő feltétlen, tiszta Szeretet és Harmónia.

                                                                      Erial Ali műve 

Bár bizonyos események a véletlenszerűség miatt megtörténtek, és néha kellemetlenek is voltak - például egy üstökös csapódott a Bolygóba -, összehasonlítva Földünk jelenlegi körülményeivel, még mindig könnyen megbirkóztak velük, az emberek pedig a Paradicsomban éltek.

Nagyjából 8 millió évvel ezelőtt, bizonyos hatalmas Arkangyalok elhatározták, hogy beszívják lényükbe a véletlenszerűséget, testet öltenek és felelősséget vállalnak érte, annak érdekében, hogy tudatukkal harmóniába hozzák, és eltávolítsák annak kellemetlen aspektusait.

Túl nagy falat volt ez számukra és nem tudták kezelni a helyzetet, így alámerültek a kontingenciában, a dolgok meg nem tervezett lehetőségében. Leválasztódtak mindarról, ami a tervezés része: leválasztódtak a Forrásról.

Nem találták a visszautat, és nagyon szenvedtek. Az Univerzum többi része nem tudta azonnal, hogyan válaszoljon minderre helyesen, egyszerűen azért, mert természeténél fogva ez az esemény váratlan volt. A hosszú ideig tartó szenvedés az Angyalok megőrülését okozta, és kegyetlenné váltak. Ezek azok a lények, akiket arkhónokként, bukott angyalokként ismerünk. Így jött létre az ártó szándék, és a gonosz.

Az arkhónok Bolygókat kezdtek el megtámadni, a Galaktikus Konföderáció pedig ennek ellenében szerveződött. Sorra szabadították fel a Bolygókat, most pedig ennek a történetnek a végét láthatjuk kibontakozni a Földön, ahol az arkhónok azáltal élik ki traumáikat, hogy azokhoz a feltételekhez hasonlóakat hoztak újfent létre, amelyek elsősorban leválasztották őket.

A Forrás mostanra megtanulta, hogy egyfajta automata újrakapcsolódási gombot kell belefoglalnia a teremtés mintájába, amely akkor kerül csak alkalmazásra, amikor minden újra összekapcsolódott és visszaállt alaphelyzetbe.

Mindez létfontosságú annak a világnak a megértéséhez, amelyben élünk. Diszharmóniára soha sem volt szükségünk, és minden szükségszerűen újracsatlakozik a harmóniába, egyszerűen azért, mert ez a Forrás/Teremtő való természete.

Rengeteg programozást hoztak létre az arkhónok azért, hogy igazolják a gonoszt. Mint például a karma törvényei, amelynek állítása szerint, ha eltöröm a barátom tálját, akkor az univerzum majd küld valakit, aki eltöri az én tálamat annak érdekében, hogy megtanítsa számomra a tetteim következményeit. Ez annyit jelent, hogy az univerzum aztán küld majd valakit, hogy törje el annak a tálját, aki eltörte az én tálamat, stb. Ez teljes mértékben koholmány és semmi köze sincs a valós, univerzális törvényekhez, egyszerűen azért, mert ha bármi köze lenne hozzá, akkor soha semmi nem oldódna meg és a szenvedés a végtelenségig fokozódna. A valódi univerzális törvény a Megbocsájtás és a Kegyelem, és ezeket tanították azok a tanítók is, akiknek igaz kapcsolatuk volt a Forrással. A Forrás akarata az, hogy ha valaki valami bántó dolgot tesz, annak megfelelő mértékű gyógyulásban kell részesülnie ahhoz, hogy újra meg tudja testesíteni igaz önvalóját. Az érintett személyek között valamelyest szükség van az energiák kiegyensúlyozására, például akárki is törte el a tálat, az vehet a tulajdonosának helyette egy másikat, vagy megjavíthatja, vagy tehet valami másféle szolgálatot, amivel energetikailag kompenzálni tudja tettét. Vagy a tál tulajdonosa egyszerűen meg is bocsáthat és a Forrás végtelen bősége valamilyen módon automatikusan kiegyensúlyozza a dolgokat, nem azáltal, hogy valamit elvesz attól, aki eltörte a tálat, hanem, hogy mindkettejük számára biztosítja azt, amire szükségük van. Az erőforrások és a bőség határtalan.

Egy másik program szerint diszharmóniára szükségünk van azért, hogy ne unatkozzunk, hogy a felfedezés megtörténhessen.

Ez sem működhet így.

A teremtés rezgésen és e rezgések közötti zenei típusú kapcsolatokon alapul. Most ábrázoljuk az egész univerzumot egy nagy zenekarként. Mielőtt zenélni kezdenek, minden hangszer összehangolódik, biztosítva a harmóniát. Amennyiben erre nem kerül sor, ha csak egy hangszer is félre van hangolva, a teljes zenemű hamis lesz és nem jöhet létre az alkotás. Csak akkor kezdődhet el az alkotás, ha az összes hangszer harmóniába került, azután viszont a zene felfedezésének lehetőségei végtelenek. Így működik a teremtés, a felfedezés csak akkor lehetséges, ha harmónia van.

Egy harmadik program szerint diszharmóniára azért van szükségünk, hogy megtanítson bennünket a harmóniára, leckéket kapunk tőle.

Ez megint csak lehetetlen.

Az emberekben akkor merül fel ez a hamis elmélet, amikor egy megtapasztalás, amely szenvedést okoz számukra, fejlődésre kényszeríti őket, előrelépést hoz az életükben, de valójában csak az történik, hogy azok a problémák, amik addig is fennálltak életükben, és tudatukon kívül befolyásolták azt egy ideig, e megtapasztalás által most a tudatuk felszínére kerültek, és azzal, hogy ennek tudatába kerülnek, végre eldönthetik, hogy megszüntetik őket.

Nem rendelkezhetünk olyan dolgok felett Szabad Akaratunkkal, aminek nem vagyunk tudatában, ezért tehát mindennek tudatossá kell előbb vagy utóbb válnia.

A gyógyulás lényege számunkra, hogy ismét, teljes mértékben az Egyetlen Forrás/Teremtő legyünk, hogy teljes lényünkként Őt testesítsük meg.

Ez azt jelenti, hogy ne legyünk többé azon események áldozatai, amelyeket nem mi terveztünk meg. Ez pedig abban az esetben történik így, ha mi választjuk meg, mit akarunk létrehozni, és ha felismerjük azt, hogy ahhoz, hogy valóban az Egyetlen Forrás legyünk, nem létezhet más hatalom, ki döntéseket hoz felettünk, mivel ez a hatalom mi magunk vagyunk. Mi legbelül már tudjuk, mire vágyunk, mit szeretnénk megtapasztalni, és valóban megvan hozzá a hatalmunk, hogy meg is teremtsük.

                                                               Gilbert Williams műve

COBRA Portál a Bolygó Felszabadításáért FB csoport