2020. május 27., szerda

A Notre Dame rejtett titkai és a Parisii Ízisz törzs

Az itt megjelenő cikk Cobra A Főpapnő című bejegyzéséből került lefordításra, íme egy idézet belőle:

"E szövegek alapján építettek fel a Templomosok sok székesegyházat, melyeket a Mi Asszonyunknak (Notre Dame) ajánlottak fel Európa szerte Ízisz templomok helyszínein. E székesegyházak közül sok adott otthont Fekete Madonna szobroknak, melyek valójában a sötét bőrű Ízisz szobrok keresztény változatai, mely néha azt ábrázolja, hogy gyermekét, Hóruszt táplálja. Az első épület, amit április 15-én felgyújtottak, a Notre Dame temploma volt Párizsban. Ami egy Ízisz templomra épült."

Az ezen idézet után következő cikk jön most.
Eredeti bejegyzés angolul itt:

https://gnosticwarrior.com/the-parisii-of-isis.html?fbclid=IwAR2Div8DsFgbCxmmxrG_uxDwCPt8Ik7oaGgnlJZu9zC2zoLFGOQqqllvxxw

Fordította: MCCS
Kr. e. 250 körül a kelták azon a területen telepedtek le, mely később az ősi Lutetia (Lutécia) városává vált (Lutetia Parisiorum melynek jelentése: a parisii-ak Lutéciája) és ma Párizsként ismert. Nevét a római korszak első és negyedik százada között fennálló parisii nevű kelta törzsről kapta. Az elmondások szerint a parisii-ak Ízisz követői voltak, aki a görög-egyiptomi birodalom fő istennője volt. Ennélfogva a kelta parisii nép Keletről érkezett és végül Galliában telepedett le.

Először Julius Caesar kommentárjaiban említik őket, aki a Szajna egyik körzetében tartózkodott, a Lutetia nevű városban. A görög földrajzi író Sztrabón, Augustus császár uralkodása alatt azt írta, hogy a parisii törzs a Szajna körül él, a folyó egyik szigetén, a Lucotocia (Λουκοτοκία) nevű városban.

Lutetia városát később Párizsra nevezték át kr. u. 360-ban Julianus római császár ideje alatt, aki aztán Civitas Parisiorum-nak (parisii-ak városának) nevezte el a várost, a város eredeti alapítói, vagyis a kelta Parisii törzs tiszteletére. Itt telepedett le a parisii törzs, és Keletről magukkal hozták vallásukat és az Istennő titkos rítusait, valamint egy Ízisz templomot is építettek, amelyben megtalálható volt Ízisz szobra.

1163-ban az Ízisz-templom helyén épült a Notre-Dame de Paris (magyarul: a Párizsi Szűzanyánk), ami "Európa királyainak párizsi templomává" vált. Az eredeti Ízisz szobrot 1514-ig megőrizték a Szent Germain-i Apátságban, de 1514-ben Meaux érsek megsemmisítette.
A mai régészek megerősítik, hogy ez a hely volt az első hely, amelyet Augustus római császár uralkodása alatt fedeztek fel (Kr. e. 27.- Kr. u. 14.); lényegében a Római Birodalom és a Pax Romana ideje alatt alapították és majdnem mindig Caesar egyik követének irányítása alatt állt. Gallia római meghódítása során a parisii törzs részt vett a Suessiones törzs ellenállási mozgalmaiban Caesar ellen, amelyet Kr. e. 52-ben Vercingetorix szervezett, de később egyesültek Rómával. Ez az oka annak, hogy Párizs Rómát tekinti egyetlen testvérvárosának, és fordítva.
A kelta Parisii nép végül Róma erőteljes szövetségesévé vált, egészen Augustus császár ideje óta. A római törvény értelmében különlegesen szabad kiváltságokkal rendelkeztek és Augustus-t megmentőnek vagy messiásnak tekintették. És ezt a mai napig így tartják.
Ezért Párizs mottója: „Csak Párizs méltó Rómához; csak Róma méltó Párizshoz. ”
Megállapítottam azonban, hogy Augustus Császár nem ismerte el Ízisz istennő imádatát vagy a görög-egyiptomi kultuszokat. Egyszerűen megtiltották őket a Római Birodalomban Augustus és Tiberius uralkodása alatt. Valójában Caesar „pornográfnak" találta a kultuszt, annak ellenére, hogy a kultusz köztudottan szexuális önmegtartóztatási időszakokat szabott ki követőinek. Miután Tiberius meghallott egy szexuális botrányt a kultusszal kapcsolatban, az elkövetőket keresztre feszítették és Ízisz képeit a Teverébe dobták.
De ez a hozzáállás 38 évvel később megváltozik Caligula uralma alatt, aki a Mars Mezején álló nagy római templomot Isis Campensisnek szentelte fel. Ettől a ponttól kezdve bárhová is ment Róma hódítani a Római Sassal, mint például Galliába, Nagy-Britanniába, Németországba, és még itt, Amerikában is, az Ízisz istennő kultusza mindig felváltotta az összes többi istenséget és vallást.
Az ókori Párizs egyik leghíresebb műemléke a Pilier des nautes („a hajósok oszlopa”), melyet sok istenség díszít, mint például Vulcan, Pan és az áldozati minószi (Jupiter) bika.


Pilier des nautes oldalán levő felirat:
TIBERIO CAESARE
AVGVSTO IOVI OPTVMO
MAXSVMO
NAVTAE PARISIACI
PVBLICE POSIERVNT
„Tiberius Caesar Augustus uralkodás alatt,
a legjobb és leghatalmasabb Jupiternek
emelték ezt (a műemléket) a párizsi hajósok, közpénzből.”
Ezeket a hajósokat krétaiaknak vagy föníciaiaknak nevezhetnénk, akiket Kréta szigetéhez kötöttem, és az alábbiakban, valamint későbbi cikkekben ezt részletesebben is kifejtem.

A Parisii-ak eredete és Párizs népe
A kelta Parisii törzs eredete valószínűleg egy Parrhasian néven ismert törzsből származik, amely Arkádia népe volt. A 15. századi olasz humanista és költő, John Baptist Mantuanus azt mondta, hogy a Parrhasian népet Herkules vezette ki Arkádia sarkából Franciaországba, ahol letelepedtek és a nemzetnek a párizsi nevet adták.
A kulcs, hogy megértsük a párizsiak eredetét az, hogy történetük Krétán és Görögországban, a mitológiában van elrejtve, epikus versek és mitikus nevek helyeznek fátylat ennek a népnek az igazi eredetére és otthonára. Ez egy olyan nép, amelyet visszavezettem egészen Kréta szigetére, ami más nevek mellett Arkádiaként is ismert volt.

Parrhasia városát Homérosz is említi, és antikvitása arra vezethető vissza, hogy állítólag Lükaon vagy Pelaszgosz alapította. Apollódorosz elmondása szerint Pelaszgosz eljegyezte Meliboia-t, Ókeánosz lányát. Ovidius szerint fiuk Lükaon Arkádia királya volt, és szélsőséges gonoszsága volt az elkövetkezendő katasztrófa egyik fő oka. Lükaon Titanasz és Orkhomenosz apja volt, akiknek fia a híres Minyas volt, az argonauták őse.
Lükaon királyt össze lehet kötni Kréta ősi városával, Lycastus-al, amelynek lakói Idomeneuszt kísérték a trójai háborúba. Idomeneusz gyermekei voltak, akiket Homérosz a királyi és háborús "Idomennek" nevezett, akiket manapság júdeaiakként (Idaeanok, Júda törzse) ismerünk.
Pauszaniasz, az i.sz. II. században élő görög utazó és földrajzíró az mondta: "Az Úrnő szentélye a Lycaeus-hegy, amelyet Olümposznak is neveznek, míg mások az Arkádiaiak Szent Csúcsának hívják.” Azt mondják, hogy Zeuszt ezen a hegyen nevelték fel. A Lycaeus-hegyen van egy hely, melynek neve: Cretea, a Parrhasian Apollo-ligettől balra, és az arkádiak azt állítják, hogy ez az a hely, ahol a krétai legenda szerint Zeuszt nevelték, nem pedig Kréta szigete.

Mint előbb már említettem, Arkádia ősi nevét Kréta szent szigetével azonosnak találtam, amit már többször megírtam a blogomon, és amelynek embereit számos különféle néven ismerték a történelem során, mint krétaiak, arkádiaiak, minósziak, filiszteusok, föníciaiak, gnosztikusok, zsidók és judeaiak. Ez az a sziget, ahol az istenek királya, Zeusz (Jupiter) született, akit az Ida-hegyén található barlangban elrejtett édesanyja, akit néha Rheának (Venus) vagy Kübelé-nek hívnak, bosszúálló apja, Kronosz (Szaturnusz) elől.
Kübelé szimbólumai: a fekete kockakő, meteor, Vénusz félhold, bőségszaru, freskókorona, szekér és oroszlánok.

Ő a „Nagy Hegyi Anyaként" (Mater Idaea) is ismert volt, akit gyakran oroszlánok által húzott szekérben ábrázoltak, miközben prédája körül köröz. Vergilius azt mondta, hogy Aineiasz király Kübelének felszentelt hajókkal rendelkezett, melyek hajóorrait a Szent Ida-hegység és egy pár oroszlán ábrái díszítettek. Rómában Kübelét Magna Mater (Nagy Anya) néven ismerték.

A kapcsolat Kübelé (Rhea, Hegyi Anya és Magna Mater) és Ízisz között a Vénusz félholdon és az oroszlán szimbólumokon látható. Íziszről szintén ismert volt, hogy a művészetekben és az érméken oroszlánokkal ábrázolták.

Vergilius költő Augustus császár híres háborús kampánya idején az írta: „Te, Ida nagylelkű Istennője, az istenek anyja, aki örömet lelsz a Dindymonban, tornyos városokban és oroszlánokban, most vezess engem a következő csatában; Istennő, tedd kedvezővé ezt a jelet, és kegyes lépéseiddel lépj a frígiai századok mellé.”
Frígia-ról (Phrügia-ról) és a frígiaiakról „A szabadkőműves jelentése” című cikkemben írtam. Ebben a cikkben kijelentem, hogy a görög "frígiai" (Фр£ог) szó jelentése „szabad emberek”, és hogy a frígiaiak olyan országból származtak, amelyet a mitológiában és a történelmi könyvekben Frígiának hívtak, ami manapság Kréta mediterrán szigetének felel meg. A római szertartások részeként, amikor egy rabszolga elnyerte szabadságát, leborotválta a fejét, majd a feje fölé helyezte a frígiai sapkát, amelyet a Szabadság Sapkájának is neveztek. A frígiai sapkát a 18. század szabadkőműves francia forradalmárai is viselték.
Közismert, hogy Kréta szigetén egy olyan Istennőt imádtak, aki aztán Kígyóistennőként lett híres. Knósszosz városában Sir Arthur Evans megtalálta a híres tíz hüvelyk magas Istennő-szobrot, ami kígyókat tartott a kezeiben, meztelen mellekkel. Azt hiszem, hogy ez a krétai Istennő később Ízisszé változott, és ennek az istennőnek a követői, a Parrhasiaiak Krétáról Párizsba vándoroltak, majd később Parisii néven lettek ismertek.

A szobor körülbelül 1600-ból származik és egy Istennőt ábrázol, ahogy legyőzi a kígyót, mely olyan más mítoszokkal is hasonlóságot mutat, mint az egyiptomi Ízisz és Tüphón története; „Ozirisz és Ízisz boldogan éltek együtt; aztán feltűnt a Tüphón kígyó, mely üldözni kezdte őket, különösen Íziszt és végül irigységből elpusztította Oziriszt, majd törött maradványait bárkába vagy ládába rejtette. Innen ered az arkádiaiak (ark - bárka) vagy a Krétaiak (chest - láda) mitológiai neve.”
Fontos megjegyezni, hogy a görögök Íziszt tízezer nevű Istennőnek vagy Ízisz Pantheának (A Mindenek Istennőjének) hívták.

Az Ízisz Istennő kígyókkal való ábrázolása is jól ismert tény. Itt egy Ízisz ábrázolás, amit most Metternich-sztélének hívnak, és egyértelműen Íziszt ábrázolja kígyókkal, mint Kréta kígyóistennőjét. Ez Egyiptom harmincadik dinasztiájából, kr. e. 380-342 körülről, Nahthórhebit (Nektanebosz, uralkodói nevén Szenedzsemibré egyiptomi fáraó) uralma alatti időkből származik. Tehát ez sok évvel a krétai kígyóistennő ideje után készült és ezért gondolom azt, hogy a krétaiak magukkal vitték ezen Istennő képet Egyiptomba, ahol később Íziszként lett ismert, és nem fordítva.
A kelta Parisii törzs valószínűleg Menelaosznak, Spárta királyának és feleségének Helenének mitológiájából származik, akinek Párisz általi elrablása okozta a trójai háborút. Hová hurcolták el Helenét? Összekapcsolható-e Helené a krétai Kübelével, aki később a görög-egyiptomi birodalomban Íziszként válhatott ismertté, kultusza pedig Gallia nyugati részébe (Franciaország) költözött, ahol a Szajna mellett telepedhettek le? A krétai embereket azok, akik ma a kelta Parisii néven ismertek, és akik a világ egyik leghíresebb városát, Párizst építették fel, amely történetesen Róma egyik legerősebb nyugati szövetségese lett.
Azt hiszem, elmondhatjuk, hogy a történelem, a bizonyítékok és a tudomány ezt már tényként igazolja.

Az Istenek és a szabadkőművesség köve
Egy másik kapcsolat a Parisii és a krétai népek között egy speciális mészkőnek nevezett kő lehet. Egész Kréta szigetét állítólag egy óriási mészkőhegynek tekintik, és elméletem szerint ezek a krétai emberek nem telepednének le csak bárhova, hanem csak olyan helyre, ahol rengeteg mészkő található. Ők voltak az első igazi szabadkőművesek, akik főként mészkővel építették épületeiket, sőt a király híres krétai trónja is, amelyet Knósszoszban találtak, mészkőből készült.
Párizs városát a lutéciai mészkő néven ismert mészkőbányákra építették. Szinte az összes ősi, párizsi épület mészkőből készült.
A mészkő az egyik legértékesebb áru volt ezeknek az embereknek, nemcsak az épületek, hanem a mészkő gyógyító tulajdonságai szempontjából is. Nyugaton az a helyzet, hogy nincs sok olyan terület, ahol a mészkő olyan bőségben megtalálható, mint például Párizsban, és éppen ezért választották ezt a helyet letelepedésük színhelyének.
Egy érdekes végső észrevétel, hogy az Egyesült Államok elnökének hivatalos lakóhelye és fő munkahelye, az úgynevezett Fehér Ház, szintén mészkőből épült, amelyet Horvátországból kellett elszállítsanak. Közismert, hogy a francia szabadkőművesek, vagy akiket Ízisz Parisii-nek hívhatunk, akik a mészkőből építették a Notre Dame-ot és Párizs nagy részét, segítettek az amerikaiaknak Washington DC legnagyobb részének megtervezésében és építésében. Ők ajándékozták a szabadságszobrot is az Egyesült Államoknak, amelynek alapja mészkőből készült.

A Parisii-ak DNS-e és görög unokatestvéreik
Az egyik legutóbbi kapcsolat, amelyet szeretnék megemlíteni, az a mostani DNS tudományunk, amely alátámaszthatja a kelta Parisii eredetről szóló elméletemet. Azt a DNS-t, amelyet most Franciaországban és Párizsban találunk, vissza lehet vezetni, ahogyan eljutott Franciaországba, olyan keleti helyekre, mint Kréta, Görögország, Egyiptom és sok más ország. A DNS Haplocsoportok, amikről beszélek, ma E1b1b1b2a, E-M123 és E-M34 Haplocsoportokként ismertek.
Mint már említettem, a Parisii-ak erős szövetségben álltak Rómával. Az E1b1b1b2a, E-M123 és E-M34 Haplocsoportok az egész világon elterjedtek, egészen nyugatig, Észak-Franciaországig és keleten, Oroszország délnyugati részéig is. Mindig ugyanazon a helyen található meg ez a Haplocsoport, pontosan ott, ahová a rómaiak elmerészkedtek vagy területeket hódítottak. Az egyetlen magyarázat erre az lenne, hogy ez a DNS vagy római eredetű, vagy ezeket az embereket a rómaiak vagy utódaik alkalmazták és/vagy rabszolgáikká tették.
Ez a DNS sok szemita és szefárd zsidó törzs családfájának alapvonala, amely az összes férfi vonal több mint 10%-át teszi ki. Valamint olyan egyéneknél is megtalálható, mint az etióp zsidók és az arabok.
Európában az E-M123 csak 2,5% feletti gyakorisággal figyelhető meg Dél-Olaszországban, az Extremadura spanyol régióban (4%), valamint az Ibiza és Minorca Baleár-szigeteken (átlagosan 10%). Az E-M123-at a főníciaiak vihették Európa földközi-tengeri partvidékére, Olaszországba pedig az etruszkok (Anatólia). A rómaiak hozzájárulhattak ahhoz, hogy a birodalom körül csupán alacsony mértékben terjedjen (eupedia).
Napóleon Bonaparte francia császár ezekbe a DNS Haplocsoportokba tartozott, más országok hatalmas embereivel együtt, mint Németország kancellárja Adolph Hitler és az Egyesült Államokban Lyndon Baines Johnson, 33. fokozatú szabadkőműves és elnök.
Biztos vagyok benne, hogy ezek a történelmi, DNS és szabadkőműves kapcsolatok egyáltalán nem véletlen egybeesések. Valószínűleg valamikor hamarosan már tudományos és nem mitológiai alapú történelmi tényekként is elfogadják őket.

Magyar Cobra Csoport
Rózsa Rendje Csoport

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.