Idézet Cobrától:
"Az Aldebaraniak Drakóniaiakkal harcoltak egy nukleáris háborúban, és vesztettek. A háború és az azt követő i. e. 3114-ben bekövetkezett özönvíz után, a bolygó felszínére gyakorolt befolyásuk nagymértékben csökkent.
A legtöbbjüket ezután a Karantén Urai arra utasítottak, hogy hagyják el a Naprendszert. Néhányuknak sikerült a föld alá vonulniuk, hogy csatlakozzanak, erősítsék és bővítsék az Agarthai hálózatot. Onnantól kezdve ott tevékenykedtek egészen 1996-ig, amikor az összes földalatti Aldebaranit foglyul ejtették a sötét erők, vagy arra kényszerítették őket, hogy elhagyják a Naprendszert:
https://en.wikipedia.org/wiki/Vril "
Az itt fent jelzett linkben lévő információ került lefordításra.
A Vril
Vril: Edward Bulwer-Lytton 1871-ben névtelenül kiadott regénye, amely eredetileg The Coming Race (Az eljövendő faj ) címmel jelent meg.
Néhány olvasó bizonyos részben elhitte a felsőbbrendű földalatti mesterfajról és a „”Vril„” nevű energiaformáról szóló beszámolót; néhány teozófus, nevezetesen Helena Blavatsky, William Scott-Elliot és Rudolf Steiner részben elfogadta, mint okkult igazságon alapuló könyvet. 1960-ban egy könyv, Jacques Bergier és Louis Pauwels The Morning of the Magicians, A Mágusok reggele című könyve, azt sugallta, hogy a weimari Berlinben létezett egy titkos Vril Társaság.
A ”Vril„ elnevezés a viril szóra épülhet, ahogyan azt többször felvetették.
Történet
Az eredeti (brit kiadás) The Coming Race, Az eljövendő faj címmel névtelenül jelent meg 1871 májusában a Blackwood and Sons of Edinburgh and London kiadónál. (Blackwood még négy „kiadást” jelentetett meg 1871-ben.) Az amerikai és kanadai névtelen kiadások 1871 augusztusában jelentek meg The Coming Race or The New Utopia címmel, Francis B. Felt & Co. New Yorkban, illetve a Copp, Clark & Co. Torontóban. 1872 márciusában névtelenül kiadott Erewhonról kezdetben azt feltételezték, hogy a Coming Race folytatása, amelyről ekkor már tudták, hogy Bulwer-Lytton írta. Amikor az Athenaeum 1872. május 25-i számában kiderült, hogy Samuel Butler az Erewhon szerzője, az eladások 90 százalékkal csökkentek.
A Cselekmény összefoglalása
Egy fiatal, független, gazdag utazó (az elbeszélő) meglátogatja barátját, egy bányamérnököt. Egy bányában egy természetes szakadékot fedeznek fel, amelyet egy feltáró akna tárt fel. Az elbeszélő épségben leér a szakadék aljára, de a kötél elszakad, és a barátja meghal. Az elbeszélő egy földalatti világba kerül, amelyet angyalokra hasonlító lények laknak. Az első lénnyel, akivel találkozik, összebarátkozik, aki körbevezeti őt az ókori egyiptomi építészetre emlékeztető városban. A felfedező találkozik vendéglátója feleségével, két fiával és lányával, akik egy rögtönzött szótár segítségével tanulnak meg angolul beszélni, amely során az elbeszélő öntudatlanul megtanítja nekik a nyelvet.
A hős felfedezi, hogy ezek a lények, akik magukat Vril-ya-nak nevezik, nagy telepatikus és egyéb parapszichológiai képességekkel rendelkeznek, például képesek információt továbbítani, megszabadulni a fájdalomtól és elaltatni másokat. Az elbeszélőt sérti az a gondolat, hogy a Vril-ya jobban megismeri őt, mint ő őket. Ennek ellenére a vezető (akiről kiderül, hogy egy elöljáró) és a fia, Ta kedvesen viselkedik vele.
Az elbeszélő hamarosan megtudja, hogy a Vril-ya egy Ana nevű ősember előtti civilizáció leszármazottai, akik alagutakkal összekötött barlanghálózatokban élnek. Eredetileg a felszínen éltek, de évezredekkel ezelőtt egy hatalmas árvíz elől a föld alá menekültek, és a Föld zord körülményeivel szembenézve és azokon uralkodva egyre nagyobb hatalomra tettek szert. Az a hely, ahová az elbeszélő alászállt, 12 000 családnak ad otthont, az egyik legnagyobb csoportnak. Társadalmuk egy technológiailag támogatott utópia, eszközeik között a legfontosabb a „mindent átható folyadék”, a „Vril”, egy látens energiaforrás, amelyet a szellemileg emelkedett testek akaratuk edzésével képesek elsajátítani, az öröklött alkattól függő mértékben. Ez az elsajátítás hozzáférést biztosít számukra egy rendkívüli erőhöz, amelyet akaratuk szerint irányíthatnak. A Vril-ya ezt a folyadékot használja arra, hogy kommunikáljon az elbeszélővel. A Vril-ya ereje magában foglalja a gyógyítás, a megváltoztatás és a lények és dolgok elpusztításának képességét; különösen a pusztító erő hatalmas, ami lehetővé teszi néhány fiatal Vril-ya gyermek számára, hogy egész városokat pusztítson el, ha szükséges.
„A férfiak (An, ejtsd: „Arn”) és a nők (Gy, ejtsd: „Gee”) egyenlő jogokkal rendelkeznek. A nők erősebbek és nagyobbak, mint a férfiak. A romantikus kapcsolatokban is a nők az "üldöző fél". Három évre házasodnak, utána a férfiak döntenek, hogy házasok maradnak-e, vagy egyedülállóak maradnak. A nő ezután új férjet kereshet. Ritkán döntenek azonban úgy, hogy újra férjhez mennek.
A vallásuk egy felsőbbrendű lény létezését tételezi fel, de nem tér ki a természetére. A Vril-ya hisz az élet állandóságában, amely szerintük nem pusztul el, hanem csupán formát vált.”
Az elbeszélő átveszi vendéglátói öltözékét, és elkezdi átvenni szokásaikat is. Az idegenvezető lánya, Zee beleszeret a férfiba, és elmondja az apjának, aki megparancsolja Taënek, hogy ölje meg a botjával. Végül Taë és Zee is összeesküszik a parancs ellen, és Zee átvezeti az elbeszélőt ugyanazon a szakadékon, amelyen először leereszkedett. Visszatérve a felszínre, figyelmezteti, hogy idővel a Vril-ya kifogy a lakható föld alatti térből, és igényt tart a Föld felszínére, ha kell, elpusztítva közben az emberiséget.
A Vril a regényben
A regényben a Vril-ya között a Vril felhasználása a pusztítástól a gyógyításig terjed. Zee, az elbeszélő házigazdája szerint a Vril a leghatalmasabb hatalmi tényezővé változtatható mindenféle anyag felett, legyen az élő vagy élettelen. Képes villámként pusztítani, vagy újratölteni élettel, gyógyítani, vagy jóvátenni valamit. Arra is használják, hogy utat törjenek a szilárd anyagon keresztül. Fénye állítólag egyenletesebb, lágyabb és egészségesebb, mint bármely gyúlékony anyagé. A mechanizmusok megelevenítéséhez is használható erőforrásként. A Vril a Vril-pálca vagy a mentális koncentráció segítségével hasznosítható.
A Vril bot egy pálca vagy bot alakú tárgy, amelyet a Vril csatornájaként használnak. Az elbeszélő leírása szerint üreges, „megállókkal”, „kulcsokkal” vagy „rugókkal”, amelyekben a Vril megváltoztatható, módosítható vagy irányítható, hogy pusztítson vagy gyógyítson. A bot körülbelül akkora, mint egy sétapálca, de a felhasználó preferenciái szerint meghosszabbítható vagy lerövidíthető. A Vril bot megjelenése és funkciója nemtől, életkortól stb. függően változik. Egyes botok erősebbek a pusztításra, mások a gyógyításra. A gyermekek botjai állítólag sokkal egyszerűbbek, mint a bölcseké; a feleségek és anyák botjaiból a romboló részt eltávolítják, míg a gyógyító aspektusokat hangsúlyozzák.
Irodalmi jelentőség és fogadtatás
A könyv a 19. század végén igen népszerű volt, és egy időre a „Vril” szót az „életadó elixírekkel” kezdték el társítani. A „Vril” legismertebb használata ebben a kontextusban a Bovril (a Bovine és a Vril keverékszava) nevében található. 1891 márciusában még egy Vril-ya bazárt is rendeztek a londoni Royal Albert Hallban. Ugyanebben az évben megjelent egy folytatás The Vril Staff címmel: A Romance (A Vril bot: Egy romantikus történet) címmel, amelyet egy ismeretlen szerző írt XYZ álnéven.
Más kortárs szerzőkre is nagy hatással volt. Amikor 1895-ben megjelent H. G. Wells Az időgép című novellája, a The Guardian azt írta kritikájában:
„Az eljövendő faj szerzőjének hatása még mindig erős, és nem múlik el év, hogy ne jelenjenek meg olyan történetek, amelyek a népek viselkedéseit és szokásait írják le képzeletbeli világokban, hol a csillagok felett, hol az ismeretlen kontinensek szívében Ausztráliában vagy a sarkvidéken, hol pedig a föld alatti vizek alatt. A regényirodalom eme osztályának legújabb próbálkozása H. G. Wells Az időgép című műve."
A legújabb kutatások kimutatták, hogy Bulwer-Lytton a „Vril”-ről alkotott elképzeléseit az okkult természeti erőkkel való hosszas foglalkozásának hátterében dolgozta ki, amelyeket akkoriban széles körben tárgyaltak, különösen az animális magnetizmussal (másnéven: állati delejesség), illetve később a spiritizmussal kapcsolatban. Korábbi regényeiben, a Zanoni (1842) és az Egy különös történet (1862) címűekben Bulwer-Lytton az elektromosságról és más „anyagi tényezőkről” mint az okkult jelenségek lehetséges természetes okairól értekezett. A The Coming Race-ben ezek az elképzelések a korabeli filozófiai, tudományos és politikai áramlatok szatirikus kritikájának keretében folytatódnak. Barátjának, John Forster-nek írt levelében Bulwer-Lytton kifejtette indítékait:
"Nem a Vril-t értettem a mesmerizmus alatt, hanem az elektromosságot, amelyet eddig csak halványan sejtett felhasználási módokra fejlesztettek ki, és amely magában foglalja mindazt, ami a mesmerizmusban valódi lehet, és amelyet én az egész természetet átható egyetlen nagy folyadék egyszerű mellékáramának tartok. Semmiképpen sem vagyok azonban a Vrilhez kötve, ha valami mást tudtok javasolni ennek a jelentésnek a megvalósítására, nevezetesen, hogy az eljövendő faj, bár rokon velünk, mégis örökletes átörökítés stb. révén bizonyos megkülönböztetéseket szerzett, amelyek más fajjá teszik, és olyan erőket tartalmaz, amelyeket mi az idő lassú növekedése révén nem érhetnénk el; így ez a faj nem összeolvadna velünk, hanem elpusztítana minket. [...] Nos, ahogyan egyes testek elektromossággal vannak feltöltve, mint a torpedó vagy az elektromos angolna, és soha nem képesek ezt az erőt más testeknek átadni, úgy feltételezem, hogy létezik egy faj, amelyik fel van töltve ezzel az elektromossággal, és elsajátította a művészetet, hogy koncentrálja és irányítsa azt, egyszóval, hogy villámainak vezetői legyenek. Ha tudtok valami más ötletet javasolni a pusztító faj ezen elképzelésének megvalósítására, örülnék neki. Valószínűleg még a Vril fogalmát is jobban egyértelművé lehetne tenni a miszticizmustól vagy a mesmerizmustól, ha egyszerűen úgy határoznánk meg, hogy az elektromosság, és hogy azt azok a botok vagy rudak vezetik, kihagyva mindent a mesmerikus átmenetekről."
Megj.: mesmerizmus - A mesmerizmus szerint a világot (az élőlényeket is) mágneses erejű anyag tölti be, amelynek helytelen eloszlása okozza a különböző betegségeket. A beteg szervezetnek sok vagy kevés delejes ereje van, tehát hozzá kell adni vagy el kell vonni belőle.
Bulwer-Lyttont az ezoterikusok „beavatottnak” vagy „adeptusnak”, tanítványnak tekintették, különösen a Zanoni című rózsakeresztes regénye (1842) miatt. Nincs azonban olyan történelmi bizonyíték, amely arra utalna, hogy Bulwer-Lytton okkultistának tekinthető, vagy hogy tagja lett volna bármilyen ezoterikus egyesületnek. Ehelyett bebizonyosodott, hogy Bulwer-Lytton az 1870-es évektől kezdve „ezoterizálódott”. Az angliai Societas Rosicruciana (Keresztény Szabadkőműves Mesterek Rendje) 1870-ben Bulwer-Lyttont nevezte ki „nagy pártfogójává”. Bár Bulwer-Lytton 1872-ben levélben panaszt tett emiatt, az igényt soha nem vonták vissza. Más állítások, mint például állítólagos tagsága a Zur aufgehenden Morgenröthe, A Felkelő Hajnalhoz nevű, német szabadkőműves páholyhoz, hamisnak bizonyultak.
Ezek az állítások, valamint a Bulwer-Lytton műveiben visszatérő ezoterikus témák meggyőztek néhány hírmagyarázót arról, hogy a kitalált Vril egy valódi mágikus erőn alapul. Helena Blavatsky, a teozófia megalapítója az Isis Unveiled, Leleplezett Ízisz (1877) című könyvében és A titkos tanításban (1888) is támogatta ezt a nézetet. Blavatsky a Vril-erőt és annak egy emberfeletti elit általi elérését a faj misztikus tanításába dolgozza bele. A földalatti nép jellege azonban átalakult. Potenciális hódítók helyett jóindulatú (bár titokzatos) szellemi vezetők lettek. Blavatsky visszatérő tisztelete Bulwer-Lytton és a Vril-erő előtt maradandó hatást gyakorolt más ezoterikus szerzőkre is.
Amikor a teozófus William Scott-Elliot az atlantiszi életet írta le az 1896-os The Story of Atlantis & The Lost Lemuria, Atlantisz története és az elveszett Lemúria (első kiadás) című könyvében, megemlítette a Vril-erő által hajtott atlantiszi repülőgépeket. Könyveit a mai napig kiadja a Teozófiai Társulat. Scott-Elliot atlantiszi repülőgépekről szóló leírását korai inspirációként azonosították azon szerzők számára, akik a II. világháború után a Vril-erőt az UFO-kkal hozták összefüggésbe.
George Bernard Shaw olvasta a könyvet, és Michael Holroyd róla szóló életrajza szerint vonzódott a Vril gondolatához.
Jules Lermina francia író 1910-ben megjelent L'Effrayante Aventure (Pánik Párizsban) című regényében egy Vril-hajtású repülőgépet szerepeltetett.
Christian Kracht svájci író David Woodarddal folytatott levelezéseinek 2011-es könyvében tárgyalja a Vril iránti régi érdeklődését: 166-171. David Bowie 1971-es ”Oh! You Pretty Things„ című dala utal a regényre.
Vril társaság
Willy Ley
Willy Ley (jobbra) egy beszélgetésen Heinz Haberrel és Wernher v. Braunnal, 1954
Willy Ley német rakétamérnök volt, aki 1937-ben emigrált az Egyesült Államokba. 1947-ben ”Pseudoscience in Naziland„, Áltudomány Náciföldön címmel cikket publikált az Astounding Science Fiction magazinban. 1947-ben azt írta, hogy az irracionális meggyőződések akkori nagy népszerűsége Németországban megmagyarázza, hogy a nácizmus hogyan találhatott ilyen termékeny talajra. A különböző áltudományos csoportok közül megemlít egyet, amely a Vril-t kereste:
"A következő csoportot szó szerint egy regényre alapították. Az a csoport, amely, azt hiszem, 'Wahrheitsgesellschaft' - Társaság az Igazságért - néven nevezte magát, és amely többé-kevésbé Berlinben volt lokalizálva, szabadidejét a Vril keresésének szentelte."
Jacques Bergier és Louis Pauwels
Jacques Bergier és Louis Pauwels azt állította 1960-ban, hogy a Vril-társaság létezik. 1960-ban A mágusok reggele című könyvükben azt állították, hogy a Vril-társaság egy titkos okkultista közösség volt a nácizmus előtti Berlinben, amely a Thule Társaság egyfajta belső köre volt. Úgy vélték továbbá, hogy szoros kapcsolatban állt az Arany Hajnal Hermetikus Rendje néven ismert angol csoporttal. A Vrilről szóló információk a kötet körülbelül egytizedét foglalják el, a fennmaradó rész egyéb ezoterikus spekulációkat részletez, de a szerzők nem fejtik ki egyértelműen, hogy ez a rész tény vagy fikció. Történészek kimutatták, hogy Pauwels és Bergier állításainak nincs tényleges történelmi alapja, és hogy Willy Ley cikke csak homályos ihletője volt saját elképzeléseiknek. Mindazonáltal Pauwels és Bergier egy egész új irodalmi műfajt befolyásoltak, amely a nácikra gyakorolt állítólagos okkult hatásokkal foglalkozik, amelyeket gyakran a fiktív Vril Társasággal hoztak összefüggésbe.
Monsieur Gurdjieff című könyvében Louis Pauwels azt állította, hogy a Vril Társaságot Karl Haushofer tábornok, az orosz mágus és metafizikus Georges Gurdjieff tanítványa alapította.
A Vril Társasággal kapcsolatos kiadványok német nyelven
Jacques Bergier és Louis Pauwels könyve németül jelent meg: Aufbruch ins dritte Jahrtausend: von der Zukunft der phantastischen Vernunft (szó szerint: Indulás a harmadik évezredbe: A fantasztikus ész jövője) 1969-ben.
Nicholas Goodrick-Clarke professzor Black Sun, Fekete Nap című könyvében utal Peter Bahn német szerző kutatásaira. Bahn 1996-ban megjelent „Das Geheimnis der Vril-Energie” (A Vril-energia titka) című esszéjében arról ír, hogy felfedezett egy magát „Reichsarbeitsgemeinschaft”-nak nevező, homályos ezoterikus csoportot, amely egy ritka, 1930-as Vril című kiadványban tárta fel magát. Die Kosmische Urkraft (Vril, a kozmikus elemi erő) című könyvében, amelyet e berlini csoport egyik tagja írt „Johannes Täufer” (németül: „Johannes [a] Keresztelő”) álnéven. A befolyásos asztrológiai kiadó, Otto Wilhelm Barth (akiről Bahn úgy véli, hogy ő volt „Täufer”) által kiadott 60 oldalas brosúra a csoportról azon kívül, hogy 1925-ben alapították a Vril-energia felhasználásának tanulmányozására, keveset árul el. Julian Strube német történész azt állította, hogy a „Reichsarbeitsgemeinschaft” történelmi létezése irrelevánsnak tekinthető a Vril Társaság háború utáni feltalálása szempontjából, mivel Pauwels és Bergier e tényleges egyesület ismerete nélkül fejlesztették ki elképzeléseiket. Strube azt is kimutatta, hogy a Vril-erő irreleváns volt a „Reichsarbeitsgemeinschaft” többi tagja számára, akik az osztrák feltaláló, Karl Schappeller (1875-1947) elméleteinek támogatói voltak.
Ezoterikus neonácizmus
A második világháború után egy Nicholas Goodrick-Clarke által Bécsi Körként emlegetett csoport olyan ezoterikus neonácizmust dolgozott ki, amely hozzájárult a Vril-téma új kontextusban való terjesztéséhez. Írásaikban a Vril a náci UFO-kkal és a Fekete Nap koncepciójával kerül kapcsolatba. Julian Strube írta, hogy a Tempelhofgesellschafthoz kapcsolódó fiatalabb generáció folytatta a Bécsi Kör munkásságát, és folyamatos hatást gyakorol a Vrilről alkotott legelterjedtebb elképzelésekre. Ezek a fogalmak nemcsak neonáci körökben népszerűek, hanem filmekben vagy számítógépes játékokban is, mint például az Iron Sky, a Wolfenstein és a Call of Duty.
Kiegészítés:
Az Aldebaraniakról itt tesz Cobra említést:
A Thule Társaságról itt:
A blog bejegyzései felkerülnek a Cobrarózsa telegram csatornára is, melyhez a Meghívó link itt érhető el, nagy szeretettel várok minden Csillagmagot: https://t.me/+i7kyN7jgGRY3OGJi
