A Kék szín Egyiptomban

A kék szín nagyon fontos volt az egyiptomiak számára.

A kék színt először az ókori egyiptomiak állították elő, akik felfedezték, hogyan lehet tartós pigmentet előállítani, amelyet díszítőművészetükhöz használtak.

A kék szín 6000 éven keresztül folyamatosan fejlődött, és minden korszak tanítói használták a világ legikonikusabb műveinek megalkotásához. És ez nem áll meg, hiszen tovább fejlődik: a kék új árnyalatát kevesebb mint egy évtizede fedezték fel.

A kéket az egyiptomiak kerámiadarabok, szobrok festésére, sőt, még a fáraók sírjainak díszítésére is használták.

Az egyiptomi kék a legrégebbi ismert mesterséges pigment. Az emberi történelem során a kék színt szorosan összekapcsolták a királyi és isteni színnel, elsősorban a megszerzésének nehézsége miatt. Bár a kék pigmenteket már korán használták, később fogadták el, mint más színeket, például a vöröset, a feketét, a barnát vagy az okkert, amelyeket könnyebb volt megtalálni a természetben, és már széles körben használták a művészetben.

A legértékesebb kék pigmentet a történelem során olyan ásványokból nyerték, mint a lapis lazuli, amely ritka és drága. A legnagyobb lapis lazuli-lelőhelyek Afganisztán Hindu Kush régiójában találhatók, ahol a ma alkalmazott bányászati technikák nagyon hasonlóak a több mint 3000 évvel ezelőtt alkalmazott technikákhoz. Az egyiptomiak nagy mennyiségű lapis lazulit importáltak ezekből a bányákból, hogy azuritot nyerjenek belőle, azt a port, amelyből a kék pigmentet nyerték, amelyet műalkotásaik díszítésére használtak. Ennek a pigmentnek az ára olyan magas volt, hogy még a középkorban is négyszer drágább volt, mint az arany.

Kr. e. 3000 körül az egyiptomiak elkezdték keresni a saját kék pigment előállításának módját. Idővel tökéletesítették azt a technikát, amelynek során szilícium-dioxidot, meszet, rezet és lúgos bázist őröltek össze, majd a keveréket 800-900 Celsius-fokra hevítették. Az eredmény a történelem első szintetikus pigmentje lett.

Az egyiptomiak ezt a pigmentet használták fa, papirusz és vászon festésére, valamint zománcok, intarziák és edények színezésére. Különösen a temetkezési kontextusban, például maszkok, szobrok és sírfestmények esetében volt kiemelkedő, mivel úgy vélték, hogy a kék szín megvédi az elhunytat a gonosztól a túlvilágon. E pigment legrégebbi ismert példája körülbelül 5000 éves, és egy Ka-Sen, az első dinasztia utolsó fáraója uralkodásának idejéből származó sírfestményen került elő. Az Újbirodalom idején az egyiptomi kéket széles körben használták pigmentként szobrokon, sírfestményeken és szarkofágokon.

Érdekesség: 2006-ban tudósok felfedezték, hogy az egyiptomi kék fluoreszkáló fényben világít, ami arra utal, hogy a pigment infravörös sugárzást bocsát ki. Ez a felfedezés nagyszerű hír volt a történészek számára, mivel így sokkal könnyebb azonosítani a színeket az ókori leleteken.

A blog bejegyzései felkerülnek a Cobrarózsa telegram csatornára is, melyhez a Meghívó link itt érhető el: https://t.me/+i7kyN7jgGRY3OGJi