Fordította:
Takács Anikó és Czékus Viki
Korábbi
Szexualitással kapcsolatos cikkek itt találhatóak:
A
bejegyzés eredetileg angolul itt olvasható:
Írta:
Christina Antonian
Ezzel
az írással nem az a szándékom, hogy vitát nyissak arról, hogy a
prostitúciónak legálisnak kellene-e lennie, vagy hogy megítéljem,
morálisan helyes-e vagy sem.
Ehelyett
ez a cikk arra helyezi a fókuszt, hogy betekintést nyújtson a
szakrális prostituált szerepébe. Miért is volt ő tisztelve és
elfogadva a társadalomban?
Miután
elolvastam Dr. Stubb munkáját, melynek címe " A Fény
Asszonyai: Az új Szent Prostituált", és olvastam más
könyveket is a témában, megnéztem egy filmet "A kezelés"
( The Sessions) címmel, kíváncsi lettem arra, hogy a prostitúció,
hogy lehetett korábban szent.
A
prostitúciót a világ "legrégebben gyakorolt szakmájának"
tekintik a történelemben, minden társadalomban. A legkorábbi
formájára úgy utalnak mint "szent prostitúció"-ra.
Miért
volt szentséges?
Mezopotámiában,
Sumériában, Görögországban és Egyiptomban nem voltak
nyilvánosházak. Helyette templomok voltak, ahol szent
prostituáltak, más néven Papnők "dolgoztak" és
"szórakoztattak". Ahhoz, hogy megértsük a szexuális
aktus szentségességét, meg kell értenünk, hogy ezek a
társadalmak mennyire is közel és harmóniában álltak a
természettel.
A
szent szexuális érintkezés gyakorlata fontos volt Innana és
Ishtar (mezopotámiai isten és istennő) templomaiban. Közös,
megszokott rituálék voltak Mezopotámiában, ahol megértették,
hogy egy ország megerősítéséhez és jólétének biztosításához
szükség van az isteni termékeny energiához.
Nancy
Qualls-Corbet a következőképpen magyarázza ezt el: " A vágy
és a szexuális érzelmi visszahatás megélése úgy működik,
mint egy regeneráló erő, ami elismerten egy ajándék vagy egy
áldás az isteni mivolttól. Mind a férfi, mind a nő szexuális
természete, együtt a vallásos attitűdjükkel (magatartás,
viszonyulás), egymástól elválaszthatatlanok voltak.”
Ebből
a nézőpontból nem nehéz megérteni, hogy miért vált a szakrális
prostitúció gyakorlata vallási szerepű imádattá, ahol a
szexualitás és a spiritualitás egyek és ugyanazok.
A
szakrális prostitúciónak az Istennő templomai szolgáltattak
helyet, bár ez nem köztudott ebben az évezredben.
India
történelmi szempontból gazdag hagyománnyal rendelkezik a
vallási-mennyei szexualitás terén. A hinduizmus magába foglalja a
természetes és erotikus állásfoglalást is az Istenekről és
Istennőkről szóló leírásokban.
A
szent prostituáltak "deva"-ként voltak ismertek, akik
isteni szolgálók voltak a hindu templomokban.
Megj.:
Utánanézve a dévák jelentésének, a wikipédia a következő
információkkal szolgál: "fénylő lények", nincs
fizikai csak fénytestük. Lehetnek férfi és nő alakban pl:
Ganésa, Indra - férfi, Parvati, Lakshmi - nő.
Itt
hatalmas torzítás látható, mert egy szót sem ír arról, hogy ők
szent prostituáltak lennének, az arkhónok eltüntették a lehető legtöbb nyomot, ami hozzájuk vezethetne.
Ki
volt a Szent Prostituált?
Ő
egy valódi Szexuális gyógyító személy volt.
Ezek
a nők magát a Szeretet, Szerelmet testesítették meg,
"karbantartották" és védték szexuális energiájukat,
szexualitásukat és a legmagasabb spirituális hatalommal
rendelkeztek.
Képessé
tették a férfiakat arra, hogy újra kapcsolódjanak önmagukhoz,
valamint spirituális erőikhez az öröm és az imádság által.
A
Szent Prostituált nem szégyenkezett, nem tekintették áldozatnak,
és nem volt "prostitúcióra kényszerítve". Ő önként,
készséggel cselekedett a szolgálatvégzés egy arra hivatott
helyéről.
Az
egyik megszokott gyakorlat, melyet alkalmaztak, szó szerinti
fordításban: "A Háború eltávolítása a Férfiból"
nevet viselte. A férfiak, miután visszatértek a háborúból,
meghívást kaptak a Templom ajtajának átlépésére.
Megj.:
Ezzel kapcsolatban szintén mutatott egy cikket Cobra, melynek
fordítása folyamatban van. :)
A
Papnő megfürdette, megnyugtatta és megmasszírozta fizikai,
érzelmi és lelki sebeiket.
Kitárta
mágneses mezejét, hogy magába szívja a férfi összes sebzett
energiáját, szó szerint kivonva testéből, elméjéből és
lelkéből a háború hatásait.
Energiája
erejével, valamint nőiességének tisztaságával finoman és
gyengéden visszaszerette őt a teljességbe.
Az
Ókorban a Szent Prostituált, vagy Templomi Papnő a Nagy
Anyaistennő vallásaival állt kapcsolatban. Ő vált az istennő
fizikai formában való képviselőjévé, és szent szexuális
rituálékat kezdeményezett azon férfiakkal, akik az istennő
imádatát jöttek kifejezni.
A
templomok papnőit "A Mennyek Hierodúléjának" hívták,
amit annyit jelent, hogy a Mennyek "Szakrális Templomi
Prostituált"-ja, szentséget szolgáló, és nagy
megtiszteltetés volt szeretkezni ezekkel a nőkkel a templomokban.
A
Szent prostitúció vége
Ez
a téma túlságosan széles körű ahhoz, hogy ebben a cikkben
feltárható legyen, mivel rengeteg teória létezik, amely az
értékrendszerekben bekövetkezett változások számos olyan érvét
veti fel, melyeket a kiváltó okok kombinációjából
eredményeztet.
Eljött
azonban az idő, amikor többé már nem imádták az Istennőket és
mind a fizikai mind a spirituális női aspektust "ördöginek"
kiáltották ki. (megj.: az arkhónok tették mindezt, tudjuk mikor
és hogyan)
A
Szakrális Prostitúció sohasem arról szólt, hogy a nők a
testüket bocsájtják áruba és hogy a saját kárukra szolgálják
és elégítik ki örömeiket a férfiaknak.
Ez
inkább egy eszme, egy olyan felismerés, ami túlmutat minden ilyen
önpusztító viselkedésen.
A
prostitúció egy metafora a gyógyulás egy formájára, ami akkor
történik meg, ha átadjuk magunkat teljes egészében a szerelemnek
és szeretetnek és annak a lehetőségnek, hogy megengedjük
magunknak a boldogságot, hogy belépjen a testünkbe és az
életünkbe.
Felülemelkedünk
a régi korlátokon és onnan növekszünk. Először meg kell
tanultunk szeretni és elfogadni önmagunkat aztán meg tudunk
tanulni szeretni és kielégíteni másokat. Ez az igazi
szentségesség....
Szeretet
és Gyönyör
Christina
Hmmm... mindig is sejtettem, hogy ez így lehetett... Köszönöm a megerősítést!
VálaszTörlésNagyon szívesen. :)
Törlés