2019. május 20., hétfő

Marianne Istennő



Korábban a következő Istennőkről készültek már összefoglalók:

1. Ízisz:

2. Pleroma:

3. Dou Mu:

4. Astara:

5. Kuan Yin:

6. Hszi Vang Mu:

7. Gaia Sophia:

8. Abundantia:

9. Astraea:



Kezdjük egy idézettel, ami kapcsolódik az Istennőhöz. 2018. decemberi Cobra bejegyzés:

1793. november 10-én a párizsi Notre Dame templomában aktiválták az Értelem és Szabadság Istennőjét. A római időkben a templom Ízisz templomának helyszíne volt. Ahol az Istennői misztériumokba beavatottak még ma is találkoznak. 
Pontosan 225 évvel az Értelem Istennőjének aktiválása után az Ellenállási Mozgalom bizonyos Istennői papnői feljöttek a felszínre Párizsban és egy speciális planetáris kundalini aktivációt hajtottak végre.
Az aktiváció 2018. november 8. és 11. között zajlott, a világ vezetőinek párizsi találkozójának idején. A második pince TÉNYLEG létezik, bár a pincérnő letagadta. (Megjegyzés: Ez utóbbi mondatot november 9-én tette közzé Cobra, mint kódolt üzenetet. a szerk.)
Ez az aktiváció arra szolgált, hogy beindítsa a planetáris kundalini ébredést, ahol az emberek majd végre fellázadnak a sötét erők elnyomása ellen.
Ennek a planetáris kundalini aktivációnak az egyik aspektusa az volt, hogy a nők elkezdjék visszaszerezni szexuális energiájukat és kifejezni testük szépségét.
2018. november 11. óta a párizsi Istennő örvény folyamatosan kundalini aktivációkat indít be a bolygó felszínén minden emberben. Ez az okkult oka a Sárga Mellényes mozgalom sikerének, ami az összes zsarnokság ellen irányuló alulról szerveződő mozgalom. Marianne, az Értelem és Szabadság Istennőjének archetípusát idézték meg, akinek az energiáját 225 évvel ezelőtt Párizsban aktiválták.”


Marianne Istennő a Francia Köztársaság nemzeti szimbóluma. A Szabadság és Értelem megtestesülése. Marianne az ország több részén van kiállítva és tisztelettel adóznak neki a Városházákon és a Bíróságokon.


Ő testesíti meg a Köztársaság Győzelmét. Párizsban egy bronz szobra vigyáz a Nemzeti térre. Ezenkívül egy másik szoborral szintén megjelenik a párizsi Köztársaság téren is.
Őt ábrázolják profilból az ország hivatalos kormányzati logóján. Franciaországban az 1, 2 valamint a 10 centesek hátulján is ő található, valamint folyamatosan feltűnik a postai bélyegeken is. Korábban, az euró előtt, a francia frankon is rajta volt pl. a 10, 100, 500 és 1000 frankoson.




Kiemelkedő személyisége miatt a Francia Köztársaság a legtöbb kormányzati dokumentumon köztársasági szimbólumként használja.
Mint nemzeti ikon, ő testesíti meg a monarchia ellentétességét. A Szabadság a Demokrácia bajnoka, aki minden elnyomás és rabság ellen van.

Az ókori időkben gyakori volt, hogy bizonyos eszméket és elvont entitásokat Istenként vagy Istennőként fejezzenek ki. Majd a középkorban ez feledésbe merült, de a Reneszánsz idején újból megjelent. 
A Francia forradalom idejében, 1789-ben, sok allegórikus (jelképes) megszemélyesítője lett a Szabadságnak és az Értelemnek. Majd ez a két megtestesülés végül egy női alakban olvadt össze, ábrázolták ülve vagy állva, kísérve különböző jellemzőkkel, mint: a háromszínű kokárda (Franciaországé kék, fehér és piros színben) vagy fríg sapkával a fején. Ez a női alak tipikusan szimbolizálja a Szabadságot, Értelmet, a Nemzetet, a Szülőföldet és a Köztársaság polgári értékeit.

A Szabadság-szobor szintén ezeket az értékeket jeleníti meg. Csak érdekességképpen: a szobor megtalálható New Yorkban, Párizsban és Saint-Étienne-ben is. 1792-ben a Nemzetgyűlés rendelte el, hogy az állam új hiteles megtestesítője egy női, álló szobor alak legyen, aki egy lándzsát tart a kezében a tetején egy fríg sapkával a magasba mutatva.

A történész Maurice Agulhon, elég részletes nyomozást végzett Marianne alakjával kapcsolatban. A felfedezésben észrevette, hogy mind a francia tradíciókban, mind szellemiségükben a Nő maga testesíti meg a Köztársaság eszméit. A feminin allegória szintén egy mód volt arra, hogy szimbólumként mutassa a régi, monarchikus, királyi renddel való kapcsolat megszakítását, és a modern, republikánus ideológia bevezetését.


A Francia forradalom előtti időkben, a Francia Királyság férfias alakokként volt ábrázolva, ahogy az jól látható a Versailles-i palota bizonyos mennyezetein. ( Viszont érdekességképpen mégis fontos megjegyezni, hogy a francia nyelvben Franciaország és a Köztársaság nőnemű főnévként jelzett: la France, la Rébublique).

Bár Marianna alakja nem kapott jelentős figyelmet 1792-ig, mégis a Szabadság Istennőjének eredete egészen 1775-ig nyúlik vissza, amikor is Jean-Michel Moreau megfestett róla egy képet, amin egy fiatal nőként, római stílusú ruhában, szintén fríg sapkát magasba tartva a kezében ábrázolta. Ez néhány évvel később nemzeti szimbólum lett egész Francia honban.

Marianne első és fontos megjelenése 1789 júliusában történt, amikor is egy érmen jelent meg és a Bastille ostromát ünnepelték az emberek, és más, korai forradalmi történéseket.
Ezen időtől kezdve egészen 1792 szeptemberéig a háttérbe szorult, helyette Merkúr (római Isten, görögöknél Hermész, aki az Istenek hírnöke) és Minerva (a Bölcsesség és az államvezetés művészetének római Istennője) került előtérbe.

1792 szeptemberétől viszont a népszerűsége növekedett. Az alakját azért választották, mert ő volt a biztosítéka az Első Francia Köztársaságnak, aki biztos lábakon áll, fiatal és határozott. Marianne-t egyszerű női ruhában ábrázolták, jobb kezében a forradalom lándzsájával tetején a sapkájával és így kormányozza az országot. Bár ő egy álló alak és lándzsát tart a kezében, mégsem mutat bántó és erőszakos megjelenést.


1793-ban ezt a megjelenést felváltotta egy kissé erőteljesebb és lendületesebb forma, ahol egy csupasz mellű, szenvedélyes tekintetű nő jelenik meg, aki a férfiakat a csatába vezeti. Az ok a változó Köztársaság volt. Bár Marianne alakja elsősorban semleges, a megjelenés megváltoztatása jelezte a Terror kezdetét, ami aktív forradalmi akciókat jelentett az idegenekkel és az ellenforradalmárokkal szemben. Ez a sokkal radikálisabb Marianne ébresztette és buzdította a francia embereket arra, hogy csatába induljanak.

Marianne szimbólum jelentősége egyre jobban nőtt, és „átkúszott” Napóleon és Sieyés abbé hatalomra törésekor is. Merkúr és Minerva kezdett elhalványulni, Marianne pedig szintén elveszítette konkrét személyi jellegét, bár amit szimbolizált az megmaradt, így viszont teret kapott az a lehetőség, hogy az akkori francia politika alakjai a saját céljaik szerint manipulálják az arcmását.


1848. március 17-e, megalakult a második Köztársaság és elindult egy verseny is. A Köztársaságot ahol csak lehetett jelezték: festményeken, szobrokon, érméken, pénzeken, pecséteken, bár hivatalos ábrázolása nem létezett. A Királyság bukása után, az Ideiglenes Kormány a következőt jelentette be:
A Szabadság arca mindenhol át kell, hogy vegye a korrupció és szégyen imázsát, amit 3 nap alatt sikerült az önzetlen és nagylelkű francia népnek megtörni.”
Először történt meg az, hogy Marianne jelképe ő maga, egyként tömörítette magába a Szabadságot, a Köztársaságot és a Forradalmat.

Két fajta Marianne-t engedélyeztek: az egyik Harcias és Győzedelmes, felidézve Athéna görög Istennő alakját csupasz mellel, fríg sapkában és piros női ruhában, keze felemelve felkelést szítva. 
A másik viszont sokkal konzervatívabb: inkább csendesebb, antik ruhában ábrázolva, napsugarakkal a feje körül, áthelyezve a fejedelmi mivoltját a Köztársaságba, és kísérve megannyi egyéb szimbólummal: búzával, ekével vagy vesszőnyalábbal, ami a római hatósági szolgáknál volt használatos.

Ez a két rivalizáló Marianne alak jelenítette meg a Köztársaság kétféle elképzelését: a tőkés, burzsoá eszmét és a demokratikus, szociális értelmezést.


A második császárság idején (1852-1870) Marianne alakja eggyé vált a rezsim elleni tiltakozással. A Marianne neve általánosságban egyet jelentett a Szabadsággal.

1904 áprilisában aláírták az Entente Cordiale-t (antant kordiál, jelentése franciául: szívélyes egyetértés, nagyon jó kapcsolat) Franciaország és Britannia között, melyet több humoros rajzzal, festménnyel is megörökítettek. Ezen a rajzon Britannia és Marianne együtt táncolnak önfeledten:


A 20. század fordulóján, jobb oldali nyomásra, gyakran befeketítették Marianne-t és prostituáltként ábrázolták. A Birodalmi Németországban elég durva, alpári módon jelent meg, azt sugallva, hogy prostituáltként zilált szexuális életet él, ezenkívül egy hisztérikusan féltékeny, őrült nő, akit mindig guggolva, félelemben, szemmel tart egy német katona. 

A német állam birodalmi periódusa alatt bevezették az idegengyűlölő fegyverkezést, mivel a Hatalom (Reich) állandó fenyegetésnek van kitéve az idegenektől és a tekintélyuralmi kormánytól (átmeneti rendszer a parlamentarizmus és a diktatúra között). 
A Porosz és Német fegyverkezés magával hozta a „macsó kultusz” megjelenését ezen időszak alatt, ahol a militarizmus egyet jelentett a férfiassággal, és Marianne-t Németország arra használta, hogy a „gyenge, nőies” Franciországot ábrázolja vele kontrasztként az „erős, férfias” Németországgal szemben. 
Marianne-nal az volt a céljuk, hogy figyelmeztessék a német polgárokat, hogy ők milyenek ne legyenek.

Visszatérve a Francia Forradalom idejére, amikor is az emberek a jogaikért küzdöttek, a névhasználat is fontos volt a hölgyek körében: gyakori volt az Istennő nevének felvétele Marie vagy Anne alakban, ezzel is Köztársaság eszméjét támogatva. 
Marianne neve összefüggésbe hozható több, különböző republikánus titkos társasággal. A második császárság idejében egy személy egy bizonyos társaságból, akiknek a tagjai esküt tettek, hogy a monarchiát megbuktatják, felvette az Istennő nevét.

Az új Marianne felbukkanása 2013 júliusában történt. Inna Sevcsenko, a fekete forrónadrágban és fedetlen felsőtesttel tüntető női aktivisták akcióiról elhíresült Femen nevű szervezet ukrán vezetője, aki Franciaországban kapott menedékjogot. Ő inspirálta a Franciaország jelképének számító Marianne új változatát, akinek arcképe díszíti ezentúl a francia nemzeti bélyeget.


Franciaországban Marianne-t főképpen a burkolt iszlám veszély és probléma ellen használják szimbólumként a francia szellemiség és a nőiség jelképeként, fedetlen keblekkel, amit az iszlám vallás nem tűr. A topless Marianne az emancipált francia nőt testesíti meg ellentétben a lefátyolozott iszlám nővel szemben.
(Megj.: Francois Holland egy alkalommal így nyilatkozott a nőkkel kapcsolatban, ami nagy port kavart és semmilyen formában nem értünk vele egyet: „Az elfátyolozott nő lesz a Holnap Marianne-ja.”)


A következő részben a Cobra által jelzett, másik hivatkozásból jönnek az információk.

A „Szabadság Istennője” egy tág fogalom az angolban Liberty-re, mely ezt a koncepciót (elgondolás) személyesíti meg. Több megjelenítése is létezik: ismert pl. a római Libertas Istennőként vagy Marianne Istennő által, aki Franciaország nemzeti szimbóluma és még mások által is reprezentálva.



A Szabadság-szobor, mely Frédéric Auguste Bartholdi formatervezése és elgondolása egy jól ismert példa erre, ami ajándék volt Franciaországtól az Egyesült Államok részére.


A II. Pun háborúig tisztelték az emberek az antik római Libertas Istennőt. Templomot emeltek a tiszteletére az Aventine Hill-en ( Aventine domb: a monda szerint Róma 7 halomra épült - Quirinalis, Viminalis, Esquilinus, Caelius, Aventinus, Palatinus és a Capitolium dombjára. Ezek egyikére épült az Istennő temploma Tiberius Gracchus apja által.)

Clodius egy szobrot is emelt a tiszteletére, Cicero házának helyszínén, melyet később leromboltak. Az alakja hasonlított egy bizonyos Sol Invictus Istenre ( magyarul „Legyőzhetetlen Nap” - római Napisten, mely Constantinus császár megjelenésekor feledésbe merült).
A késő római köztársaság idején a Napisten és a korona megjelenítése egyek voltak, és gyakran hozzáadták ezt a korona jelképet a Szabadság Istennőjének ábrázolásához is.


1793-ban, a Francia Forradalom idején, a párizsi Notre Dame vált az „Értelem Temploma”-vá, és egy ideig a Szabadság Istennője átvette Szűz Mária helyét több oltárnál is.

Az Egyesült Államokban a „Szabadság”-ot 5 ágú csillaggal jelképezik, ahogy az amerikai zászlón is látható, általában magasba tartott kézzel. A másik kéz tarthat pl. egy pallost, mely lefelé mutat.

Megjelenései az Egyesült Államokban:

- Szabadság-szobor: másolatai számos helyen megtalálhatóak, és postai bélyegeken is látható

- Mellszobor vagy teljes alakban több érmén is jelzik

- New York állam és New Jersey állam zászlóján

- A Kapitólium boltozatán



- Geogia államban az Atlantai Kapitólium tetején

- Texas államban, az Austin-i Kapitólium tetején

- Indiana-ban, Fort Wayne-ben az Allen megyei bíróság épületének tetején

- New Jersey államban, a Bergen megyei bíróságon

- Az első amerikai papírpénzeken és a konföderációs állami papírpénzeken

A 20. század korai évtizedeiben Liberty Istennő átvette Columbia helyét, akit széles körben használtak nemzeti jelképként az Egyesült Államokban a 19. században.


A teljes Cobra bejegyzés, ahol ez a két hivatkozás található, itt elolvasható:


Az Istennő szabadságot akar, és szabadság lesz!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.